Az évek során sok különböző ember állíthatta már magáról, hogy részt vett az internet feltalálásában még az előtt, hogy az internet azzá az eszközzé vált, amelyet ma ismerünk. Az internet feltalálásában több fontos személy vett részt bizonyíthatóan, például
Tim Berners-Lee, Paul Baran, Lawrence Roberts, J. C. R. Licklider, Leonard Kleinrock, Vinton Cerf, Robert Kahn
és még sokan mások.
Számos mérföldkőnek számító találmányhoz hasonlóan itt is nehéz egyetlen résztvevőt kiemelni. Mégis Tim Berners-Lee brit fizikus és informatikus az, akit az internet atyjának is neveznek, hiszen ő volt az, aki a világhálót (angolul World Wide Web – WWW vagy röviden web) feltalálta, amely a ma használt internet kulcsfontosságú részét képezi. Az internet kifejlesztésének az ötletét 1989 márciusában vetette fel, miközben az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN) dolgozott.
Az akkor 36 éves kutató 1991-ben tette a világhálót közkinccsé, mindenki számára szabadon, ingyen hozzáférhetővé, és ugyanebben az évben megírta a HyperText Markup Language (HTML) első verzióját.
Korábban a BBC-nek úgy fogalmazott, hogy tíz ével ezelőtt egyszerűen lehetett látni, hogy az internetet kik használják jó, illetve rossz dolgokra, azonban egy bizonyos ponton, 2016 körül – a Facebook-Cambridge Analytica adatbotrány alatt – rá kellett jönnie, hogy az információkkal nagymértékben visszaélnek.
A világháló olyan rendszerekre és kódolásokra épült, mint például a már említett HTML, amelyeket a mai napig használnak. A web azonban nem maga az internet, hiszen a webet információkezelő rendszerként fejlesztették ki, amely összekapcsolja a hipertextet és az internet és a hálózatok közötti már meglévő formáit. Úgy tervezték, hogy online információk hálójaként működjön (innen a világháló elnevezés), egy hálószerű hiperhivatkozási láncot használva, amelyet a HTML, HTTP, URL és webböngészők létrehozása tesz lehetővé.
Licklider amerikai pszichológus és informatikus 1962 augusztusában egy sor feljegyzésben leírta a „galaktikus hálózat” koncepcióját. Részletezte elképzelését a globális szinten összekapcsolt számítógépekről, amelyekben bárki hozzáférhet a különböző helyekről származó adatokhoz. Miközben az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlegének elődjénél (DARPA) dolgozott, sikerült meggyőznie a koncepciójáról az utódait, hogy folytassák a munkáját.
Kleinrock amerikai informatikus 1961 júliusában publikált egy tanulmányt az internet alapjairól szóló elméletéről, és 1964-ben egy könyvet is írt a témáról. Elmélete szerint létre lehet hozni egy online hálózatot, amelyben a számítógépek egymással kommunikálnak az áramkörök mellőzésével. Majd az elképzelését lehetővé téve az MIT Lincoln Labjában lévő két számítógép először kommunikált egymással 1965-ben.
Baran egy lengyel származású amerikai mérnök, aki központ nélküli kommunikációs hálózat kiépítését javasolta. Az 1960-as években az amerikai légierővel együttműködve azon dolgozott, hogy olyan módszert találjanak, amely lehetővé teszi, hogy a hálózati hozzáférési pontokon keresztül kommunikáljanak a számítástechnikai eszközök. A DARPA vezető tudósa később Paul Baran és Leonard Kleinrock ötletei alapján dolgozott az elosztott hálózat létrehozásán, majd 1967-ben részletezte a számítógépes hálózattal kapcsolatos elképzeléseit. Az első üzenet az amerikai tudományos intézetek (ARPANET) két számítógépe között lett elküldve 1969-ban a Stanford Egyetemen.
Cerf és Kahn kifejlesztette a „Transmission Control Protocol and Internet Protocolt” (TCP/IP), amely lehetővé teszi, hogy a számítógépek különböző hálózatokon kommunikáljanak egymással. 1983-ban már létezett a keresztkommunikációnk különböző hálózatokon, és létrejött a Domain Name System (DNS) vagyis a .com, .edu, .net, .org és a különböző tartománykódok használata.
Az internet atyja pár éve, az innovációja megszületésének 30. évfordulója alkalmából úgy fogalmazott, hogy a visszaélések megakadályozása, valamint a személyes adatok és a szólásszabadság védelmének érdekében kell fejleszteni a világhálót. A 68 éves Tim Berners-Lee szerint kulcsfontosságú, hogy
a világháló nyílt és szabad maradjon, garantálva a magánélet védelmét.
A közösségi hálót üzemeltető cégeknek meg kellene fékezniük a gyűlöletbeszédet a platformjaikon, és megakadályozni, hogy azokat az emberi jogok megsértésére buzdító eszközként használják fel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.