késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Nem csoda a kínai demográfiai válság, egy Moszkvában képzett rakétatudós modellezte az egykézős családtervezést
Félmilliárd lakosú Kínát vizionálnak az évszázad végére az ausztráliai Victoria Egyetem és a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia kutatói. Nem újdonság az 1,4 milliárd lakosú Kínában a társadalom elöregedésétől való félelem, ám a friss modellek a korábbinál is drámaibb, lényegében visszafordíthatatlan demográfiai katasztrófát jeleznek.
Kína termékenységi rátája megközelíti az egy szülést minden nőre, ami kevesebb, mint a fele annak a 2,1-es helyettesítési aránynak, amely stabilan tartja a népességet, de elmarad a fejlett országok 1,4-es rátájától is. Míg az 1970-es évek végén a termékenységi ráta még 3 körül mozgott. Abban az időben Kína éppen kilábalt a kulturális forradalom káoszából, s gazdasági reformokba kezdett. Az ország akkori vezetője, Teng Hsziao-ping megijedt, amikor tudósok egy csoportja azt mondta,
ha nem kezdik el korlátozni a gyermekszületéseket, Kínának száz éven belül több mint négymilliárd szája lesz.
Az elmúlt évtizedek egy gyerekes családmodelljét Song Jiannak köszönheti Kína. A műholdak és rakéták tervezésén dolgozó matematikus Moszkvában tanult, ahol irányításelméletből és hadtudományból diplomázott. A kulturális forradalmat a Góbi-sivatagban egy rakétabázison vészelte át. A demográfiai modellezéshez egy holland matematikustól, Geert Jan Olsdertől kapta az ötletet. Vele egy tudományos konferencián ismerkedett meg.
A politikusokat, persze, nem érdekelték a matematikai modellek, de azt megértette a pártvezetés, hogy
a túlnépesedés akadályozza Kínát abban, hogy gazdag és modern országgá váljon.
Song modellje ott hibázott, hogy nem vette figyelembe a társadalmi változásokat és az emberi viselkedés módosulását. Például a gazdasági reformok nyomán a falusi népesség városokba áramlását. Ma már a demográfusok azt mondják, hogy a kínai termékenységi ráta kormányzati beavatkozás nélkül is süllyedt volna, pusztán a hosszabb élettartam és a növekvő életszínvonal eredményeként.
Az egy gyerekes modell túlságosan felgyorsította ezt a folyamatot, mert
figyelmen kívül hagyta a kínai családok hagyományos fiú preferenciáját.
Ha csak egy gyereke lehet a szülőknek, akkor semmiképpen sem akarnak lányt. Ezért drasztikusan lecsökkent a szülőképes korú nők aránya, ráadásul, a társadalmi változások nyomán, egyre kevésbé és egyre később vállalnak gyermeket. Magyarán nincs kivel családpolitikát váltani. Ahogy Susan Greenhalgh, a Harvard Egyetem antropológusa fogalmazott:
az egy gyermekes politika idején felnőtt nők jól képzettek, hozzáértők és függetlenek, nem fognak könnyen visszatérni a családhoz, hogy háziasszonyok legyenek.
A világjárvány előtt még arra számítottak az elemzők, hogy a kínai gazdaság egy évtizeden belül kielőzheti az Egyesült Államokat, mostanra annyi strukturális problémák láttak napvilágot, hogy a formálódó konszenzus szerint talán sosem kerül sor a kínai előzésre. Többek közt, mert Kína elöregszik, mielőtt még meggazdagodhatna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.