A Rock en Seine fesztiválra Párizs külvárosába sereglő zenebarátok tízezrei olyan brit sztárokat láthattak, mint Loyle Carner, Fred Again és Olivia Dean. A britek zenei dominanciája azonban fogyatkozóban van, a Brexit megnehezítette a fellépéseket a csatorna másik oldalán.
A Best for Britain agytröszt kutatása szerint a brit művészek száma 24 százalékkal nőtt a Rock En Seine-en a Brexit előtti szinthez képest. Ez ugyan impozánsnak tűnik, viszont az adat mögött egy sokkal aggasztóbb tendencia húzódik meg: a kevésbé ismert brit zenészek fellépési lehetőségei radikálisan csökkennek Európában. „A fesztiválok általában a sztárok közül válogatnak” – magyarázta Jamie Wade, az X-Ray Touring zenei ügynöke, aki olyan művészeket képvisel, mint a Blur és Robbie Williams.
Mostanában azt látjuk, hogy több hazai [európai] művészt foglalnak le
– tette hozzá. Ők egyrészt olcsóbbak, másrészt kevésbé kockázatos a szerepeltetésük; nincs az a veszély, hogy a határátlépés miatt késnek.
Az Egyesült Királyság kilépése óta a brit művészeknek rengeteg nyomtatványt, vízumot és munkavállalási engedélyt kell benyújtani-kitölteni ahhoz, hogy az Európai Unióban felléphessenek.
Oli Dewdney, a Sports Team nevű indie rockzenekar basszusgitárosa a Politico című lapnak nyilatkozva a régi szép időkre, amikor a csapat gondolkodás nélkül bepattant egy furgonba, és elautózott egy last minute koncertre Brüsszelbe, Amszterdamba vagy Hamburgba. Mostanra a carnet (a hangszerek útlevelének egy formája), a költségek és a határon történő várakozás miatt ezek a spontán fellépések szinte lehetetlenné váltak.
Elképesztő, hogy milyen aprólékosnak kell lennie a carnet-listának
– mondta Dewdney. „Nemcsak a gitárokat kell felsorolni, hanem minden egyes dobot, cintányért, minden dobállványt. Ráadásul ha elrontod, kezdheted újra, mert nem lehet módosítani” – panaszkodott.
Egy spanyol határon történt incidens különösen frusztráló volt, emlékezett vissza Dewdney. Miután a zenekar a The Libertines előzenekara volt Manchesterben, másnap délután Barcelonába repültek egy koncertre – csakhogy a hatóságok megállították meg őket, látni akarták a hangszereik határátlépését igazoló vámbizonylatot. Végül némi szóváltás után 160 eurót kellett fizetniük - erős a gyanú, hogy kenőpénzről volt szó.
Probléma a gázsi elszámolása is.
Ehhez különböző igazolásokat kell beszerezni – még otthon –, hogy az Egyesült Királyságban élő zenészek a helyi adók megfizetése nélkül kapjanak pénzt az európai fellépésekért. A Zenészek Független Társasága (ISM) felmérése szerint
Volt arra példa, hogy a nyomtatvány egy éves késéssel érkezett meg, és az adott zenekar csak az Egyesült Királyság adóhatóságaival folytatott hónapokig tartó levelezés után kapta meg fellépési díját.
A változó szabályok és a hosszadalmas eljárások miatt a zenészek kijátsszák a törvényt, hogy turnéjukat a tervek szerint folytathassák. A trükkök közé tartozik a hangszerek átcsempészése a zenekari buszokban elrejtve, vagy az is, hogy a zenekar tagjai több útlevéllel utaznak, hogy ne lépjék túl a megszabott tartózkodási időt.
A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis a brit zenészek 180 napos időszakon belül csak 90 napig dolgozhatnak a schengeni térségben.
Javíthat valamelyest az áldatlan helyzeten, hogy az új brit munkáspárti kormány megígérte, hogy megkönnyíti a művészek - és hangszereik - utazását. Ez része azoknak az erőfeszítéseknek, hogy a britek új alapokra helyezzék az együttműködést az EU-val. A zeneipar reméli, hogy Keir Starmer miniszterelnök zene iránti szenvedélye - fuvolázott és zongorázott, és 18 éves koráig egy rangos zeneiskolába járt - azt jelenti, hogy a Downing Street 10-ben megértő fülekre találnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.