Szex, drogok és ... papírmunka: a Brexit ellopta a reflektorfényt a brit zenekaroktól

A Rock en Seine fesztiválra Párizs külvárosába sereglő zenebarátok tízezrei olyan brit sztárokat láthattak, mint Loyle Carner, Fred Again és Olivia Dean. A britek zenei dominanciája azonban fogyatkozóban van, a Brexit  megnehezítette a fellépéseket a csatorna másik oldalán. 

A Best for Britain agytröszt kutatása szerint a brit művészek száma 24 százalékkal nőtt a Rock En Seine-en a Brexit előtti szinthez képest. Ez ugyan impozánsnak tűnik, viszont az adat mögött egy sokkal aggasztóbb tendencia húzódik meg: a kevésbé ismert brit zenészek fellépési lehetőségei radikálisan csökkennek Európában. „A fesztiválok általában a sztárok közül válogatnak” – magyarázta Jamie Wade, az X-Ray Touring zenei ügynöke, aki olyan művészeket képvisel, mint a Blur és Robbie Williams. 

– tette hozzá. Ők egyrészt olcsóbbak, másrészt kevésbé kockázatos a szerepeltetésük; nincs az a veszély, hogy a határátlépés miatt késnek. 

A Brexit agyonvágta a brit popzene európai lehetőségeit

Az Egyesült Királyság kilépése óta a brit művészeknek rengeteg nyomtatványt, vízumot és munkavállalási engedélyt kell benyújtani-kitölteni ahhoz, hogy az Európai Unióban felléphessenek.

Oli Dewdney, a Sports Team nevű indie rockzenekar basszusgitárosa a Politico című lapnak nyilatkozva a régi szép időkre, amikor a csapat gondolkodás nélkül bepattant egy furgonba, és elautózott egy last minute koncertre Brüsszelbe, Amszterdamba vagy Hamburgba. Mostanra a carnet (a hangszerek útlevelének egy formája), a költségek és a határon történő várakozás miatt ezek a spontán fellépések szinte lehetetlenné váltak. 

– mondta Dewdney. „Nemcsak a gitárokat kell felsorolni, hanem minden egyes dobot, cintányért, minden dobállványt. Ráadásul ha elrontod, kezdheted újra, mert nem lehet módosítani” – panaszkodott. 

Igazoláshegyek

Egy spanyol határon történt incidens különösen frusztráló volt, emlékezett vissza Dewdney. Miután a zenekar a The Libertines előzenekara volt Manchesterben, másnap délután Barcelonába repültek egy koncertre – csakhogy a hatóságok megállították meg őket, látni akarták a hangszereik határátlépését igazoló vámbizonylatot. Végül némi szóváltás után 160 eurót kellett fizetniük - erős a gyanú, hogy kenőpénzről volt szó.

 Ehhez különböző igazolásokat kell beszerezni – még otthon –, hogy az Egyesült Királyságban élő zenészek a helyi adók megfizetése nélkül kapjanak pénzt az európai fellépésekért. A Zenészek Független Társasága (ISM) felmérése szerint 

• a művészek 73 százaléka vesztette el munkáját, 
• vagy volt problémája a gázsival, 
• mert nem kapta meg időben ezeket az úgynevezett A1-es igazolásokat. 

Trükkök sorozata

A változó szabályok és a hosszadalmas eljárások miatt a zenészek kijátsszák a törvényt, hogy turnéjukat a tervek szerint folytathassák. A trükkök közé tartozik a hangszerek átcsempészése a zenekari buszokban elrejtve, vagy az is, hogy a zenekar tagjai több útlevéllel utaznak, hogy ne lépjék túl a megszabott tartózkodási időt. 

Javíthat valamelyest az áldatlan helyzeten, hogy az új brit munkáspárti kormány megígérte, hogy megkönnyíti a művészek - és hangszereik - utazását. Ez része azoknak az erőfeszítéseknek, hogy a britek új alapokra helyezzék az együttműködést az EU-val. A zeneipar reméli, hogy Keir Starmer miniszterelnök zene iránti szenvedélye - fuvolázott és zongorázott, és 18 éves koráig egy rangos zeneiskolába járt - azt jelenti, hogy a Downing Street 10-ben megértő fülekre találnak.