Manapság már nem is Hollywood, hanem a kis költségvetésű stúdiók műfaja a horror. Valószínűleg azért, mert ez az egyik legkiszámíthatatlanabb a filmiparban: a nézők vagy szeretik, vagy nem, nincs középút. Erre jó példa a tavalyi Micimackó: Vér és méz, ami mindössze 100 ezer dollárból készült, minimális marketinggel, ennek ellenére világszinten 7,7 millió dollárt zsebelt be (ez hetvenhétszeres profit, akárhogy is nézzük). Ekkora pénzügyi sikerek Hollywoodnak csak nagyon ritkán jönnek össze, ezért láthatunk már sokkal kevesebb nagy költségvetésű horrort. A műfaj viszont szorosan összefonódott a halloweennel, ezért jöjjenek a legnagyobb ilyen bukások.
A legtöbb horrort kedvelő listáján szerepelnek a Halloween-filmek, azok közül is az eredeti 1978-as alkotás, és a 2018-as reboot. Bár az eredeti filmsorozat összesen 10 folytatást élt meg (közöttük egyszer már újraindították a történetet), beszédes, hogy a 2018-as feldolgozás ezeket mind figyelmen kívül hagyta, és az 1978-as filmhez készítettek egy közvetlen folytatást.
A Halloween 3. egyike azoknak a rosszul sikerült próbálkozásoknak, melyek sokak számára ma is ikonikusak, de csúfosan megbuktak a mozikban.
Bár a film 14 millió dollárt termelt vissza, a költségvetése pedig megközelítőleg 4,5 millió dollár volt, a negatív visszhang hat évre eltemette a franchise-t. A legnagyobb hibája az volt, hogy egyáltalán nem is szerepeltette a Halloween-filmek ikonikus sorozatgyilkosát, Michael Myers-t. Így a sorozat rajongói jó ideig nem kaptak új Halloween-filmet, de a 4. és 5. rész után sem volt sok köszönet.
A Halloween harmadik részét gyorsan letaszította sötét trónjáról az ötödik felvonás 1989-ben. Bár az univerzum a Halloween 4-gyel kezdte megváltani magát, a stúdió túl gyorsan próbálta kamatoztatni ezt a sikert: a Halloween 5. nem kapott elegendő időt és energiát, hogy megtalálja a járható utat – túlságosan kusza volt ahhoz, hogy jó kritikákat kapjon.
A Halloween 5 továbbra is a Halloween-franchise legnagyobb csalódása, ami a bevételeket illeti, és egyben az egyik legrosszabb résznek is lett kikiáltva.
Bár a megközelítőleges 5 millió dolláros büdzsét sikerült visszatermelnie, sőt még ugyanennyi profitra is tett szert, viszont újra el is temette a címet, emiatt bukott meg, zuhant a mélybe.
Sokan emlékeznek még arra az időre, amikor Hollywood megpróbálta felfuttatni Megan Foxot. Rövid idő alatt több ikonikussá vált filmbe is sikerült szerepeltetni a színésznőt. Az Ördög bújt beléd egy kedvező összeállítással próbálta eladni magát: Fox és Amanda Seyfried közösen horrorfilmben szerepelnek.
Bár ennek az alkotásnak is sikerült a gyártási költségek kétszeresét visszatermelnie,
a film maga olyan rossz lett, hogy azóta inkább a paródia kategóriába sorolható. A mai napig érthetetlen, hogyan sikerült az Ördög bújt beléd marketingkampányát elrontani, ugyanis, ha valamivel,
igazán lehetett volna valamit kezdeni. A műben szinte mindenki csalódott, ezért már csak azok veszik elő, akik szeretnek nevetve szenvedni.
Több dolog miatt is lehetett volna siker az Átkozott boszorkák: a két főszereplő, Nicole Kidman és Sandra Bullock az 1990-es évek végén széles népszerűségnek örvendtek, ahogy maga az alapanyag, Alice Hoffman könyve is. Az Átkozott boszorkák ugyanakkor nem váltotta be az ígéreteket:
a 60 millió dolláros film mindössze 8 millió dollár profitot tudott összekaparni, ami valószínűleg a marketing stáb kifizetésére volt elég.
Bár később kapott jó kritikákat is a film, ezek már nem segítettek azon, hogy a készítő stúdió hatalmas bukásnak titulálja a produkciót.
Terjed az új őrület, a cosplay turizmus: jön a halloween, a jelmezes fesztiválozás egyik főszezonja
Egyre több turista érkezik a Balatonhoz halloween idején, a régióban ugyanis több olyan jelmezes rendezvényt szerveznek, amelyek felkeltik a fiatalabbak, az alfa és a Z generáció érdeklődését is. A cosplay turisták szubkultúrája gyorsan hódít, ám ezzel a témával még nem túl gyakran foglalkoznak a turisztikai szakemberek sem, pedig becslések szerint ma 10 millió cosplayer van a világon, akik csak 2023-ban mintegy 4,8 milliárd dollárt költöttek jelmezekre, különböző események meglátogatására. A beöltözős halloween-események külön csoportot alkotnak a műfajon belül, és rendkívül sikeresek világszerte.
Nem is lehetne jobb párosítást kitalálni, mint egy mutáns gyilkos tökről szóló horrorfilmet, ami történetesen halloweenkor játszódik. A siker viszont ezúttal is elmaradt: a Pumpkinhead kivételesen sötét, komoly és félelmetes tónusa, valamint a tragikus végkifejlet láttán érthető, hogy a közönség miért volt összezavarodva a végén. Nemsok mindenre volt elég az egymillió dollár profit sem, a Pumpkinhead a mai napig az egyik legcsúfosabb és legelfeledettebb horrorkudarc. Érthetetlen okból kapott még két folytatást, ráadásul néhány éve a reboot ötlete is felröppent.
Kathryn Bigelow karrierjében egy jelentős visszaesés volt az Alkonytájt, amely már vissza sem tudta termelni a gyártási költségeket. Meglepő módon ugyanakkor az Alkonytájt sok pozitív kritikát kapott, és az 1980-as évek végén árnyalt, műfaji keverékként értékelték.
A független produkció azonban nem tudta felvenni a versenyt a kor nagyobb volumenű vámpírfilmjeivel.
Annak ellenére, hogy vannak gótikus elemei, az Alkonytájt inkább egy szerelmi történet, és a western műfaj elemeit is tartalmazza, melyek összhangban vannak az 1980-as évek meghatározó filmjeivel. Az alkotás jó példa arra, hogyan tud ikonikussá válni egy nagy bukás. Korlátozott megjelenése és rövid vetítési ideje is hozzájárult a gyenge teljesítményhez.
John Carpenter 1982-es A dolog című filmje a mai napig egy igazi horror klasszikus, melynek szinte semmi nem indokolja az újraalkotását. Ezt bizonyítja a 2011-es reboot is, ami bár nem minden idők legrosszabb horror újragondolása, mégsem kapta meg azt a figyelmet és csillogást, amit az 1982-es verzió élvezhetett.
Egy olyan klasszikus újraalkotása, amely szinte egybeforrt Carpenter nevével, kockázatos vállalkozás,
és a 2011-es A dolog nem tudott saját, egyedi helyet kivívni a mozivásznon. Habár a vizuális effektek az 1980-as évek óta sokat fejlődtek, az eredeti A dolog praktikus effektjei még mindig messze felülmúlják a 2011-es változat CGI-megvalósításait. Az új verzió effektjei éppen, hogy elidegenítik a nézőt, és ezáltal a film kevésbé tűnik valóságközelinek. A műnek nem is sikerült visszahoznia a 38 millió dolláros költségvetést.
A Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinédzserhorror sikere után érthető volt, hogy a stúdió szerette volna kihasználni az első film iránti érdeklődést. A folytatás azonban, a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron éppen olyan körülményes és felesleges lett, mint amire a címe is utal. Míg az eredeti film szórakoztatását éppen a túlzó, helyenként komikus elemek biztosították,
a folytatás nem tudta átvenni az első rész hangulatát, így lapos és érdektelen maradt.
Noha Jennifer Love Hewitt és Freddie Prinze Jr. visszatértek, a karaktereiknek nem volt igazán több mondanivalójuk, és fejlődési ívük az első film végén le is zárult, így nem maradt hova tovább görgetni a karaktereket. Jelentős összegeket fektettek a film elkészítésébe, de a gyenge fogadtatás megpecsételte az újabb részek lehetőségét.
A dologhoz hasonlóan A holló újragondolását sem kérte senki. Az újragondolások és folytatások vagy hatalmas sikert aratnak a pénztáraknál és jelentős bevételeket hoznak a stúdióknak, vagy nem kedvező összehasonlítások áldozatai lesznek az elődeikkel szemben, és anyagilag bukásra vannak ítélve. Sajnos
A holló nem tudta megugrani az 1994-es eredeti film által felállított magas mércét,
annak ellenére, hogy az alkotók sikeresen próbáltak egy másik oldalról megközelíteni a történetet. Bár Bill Skarsgard és FKA Twigs jól szerepeltek a saját szerepeikben, de ez nem volt elég a film megmentéséhez. A gyenge kritikai fogadtatás az első film árnyékában lehetetlenné tette, hogy az új film sikeres legyen, még ha esélye lett is volna a halloween-szezonban egy szórakoztató, természetfeletti elemekkel dúsított szuperhős-thrillerként debütálni. A hollónak még a felét sem sikerült visszatermelnie az 50 millió dolláros büdzsének.
A Félelem.com jól tükrözi a korát: 2002-ben a digitális világ, az internet térnyerése fokozott félelmeket és szorongást váltott ki. A történet egy nyomozó körül forog, aki egy félelmetes weboldalhoz köthető haláleseteket vizsgál. Bár az alapkoncepció nem rossz, a Félelem.com közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és
még a 40 millió dolláros költségvetésének a felét sem tudta visszahozni.
Emiatt az akkori idők egyik legrosszabbul fogadott horrorfilmjeként tartják számon. Az alkotás nem tudott újat mutatni a horror műfajában, és nem sikerült kihasználnia a technológiai témát a kor aktuális problémáinak megvilágítására. Ráadásul a Félelem.com túlságosan grafikus és erőszakos volt, és a groteszk képeket nem támogatta erős üzenet vagy magával ragadó forgatókönyv. Ezeket összevetve nem meglepő, ha nem sokan ismerik ezt a filmet.
Az utóbbi idők egyik legnagyobb hollywoodi horror sikere lett az Alien-sorozat legújabb felvonása, a Romulus. A Prometheus és az Alien: Covenant kétes fogadtatása után
a Romulus visszanyúlt az első film stílusához, ötvözte az elmúlt évtizedek kreatív ötleteit és egy igazán feszült horror lett.
A film sikeréhez az egységes és szemkápráztató látványvilág és technikai megvalósítások is hozzájárultak. Aki tehát nagy költségvetésű borzongásra vágyik, az egyértelműen tegyen egy próbát a legújabb Alien-filmmel, mert eddig nem igazán okozott csalódást a nézőknek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.