Racionalizálás előtt az állami intézmények

Miközben javában zajlanak a tárgyalások a köztisztviselők jövő januári béremelésének mértékéről – a szakszervezet 50 százalékos emelést javasol azoknak, akiknek tíz éve nem nőtt a keresetük, a kormány pedig a központi apparátusban dolgozóknál 25-30 százalékos emeléssel kalkulál –, egyre inkább elkerülhetetlennek látszik a karcsúsítás a közigazgatásban. Tuzson Bence közszolgálatért felelős államtitkár közigazgatási racionalizálásról beszélt a minap, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter pedig arról, hogy kevesebb közszolgára van szükség.

A központi, illetve a területi közigazgatásban az év végéig meghatározzák a szükséges létszámot.

Mellesleg a kormány már 2015 decemberében ígéretet tett a karcsúsításra, ám az eddig nem valósult meg. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a közszférában, azaz költségvetési intézményekben 824 ezren (közfoglalkoztatottak nélkül 704 ezren) dolgoztak az idén májusban.

Azt a munkaadói szervezetek sem vitatják, hogy a jórészt közalkalmazotti területet, így a 242 ezres oktatási szférát és a 265 ezer munkavállalót alkalmazó humán egészségügyi, szociális szektort is sújtja a munkaerőhiány, de az inkább köztisztviselőket és kormánytisztviselőket foglalkoztató közigazgatási, védelmi és társadalombiztosítási szegmens 278 ezer munkavállalójában látnak munkaerő-felesleget.

Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára a Világgazdaságnak elmondta: reálisan 100 ezer embert lehetne átcsoportosítani a közszolgálatból a versenyszférába, ami enyhítené az utóbbi mintegy 200 ezer fős létszámhiányát. Hozzáfűzte:

Magyarországon az állam túlfoglalkoztat, ötszintű (települési, járási, megyei, regionális és országos) a közigazgatás, ez nemcsak kifizetett béreket jelent, hanem működési kiadásokat is; ezen bizonyára lehetne karcsúsítani.

A VOSZ szerint a köztisztviselők, a kormánytisztviselők mellett az állami és önkormányzati vállalatok bürokráciáján, igazgatási szintjein is lehetne racionalizálni, észszerűsíteni a humánerőforrás-gazdálkodást, ahogyan a költségvetési szerveknél dolgozó 120 ezer közfoglalkoztatott egy része is átkerülhetne a versenyszférában. Összességében így 1-1,2 millió embert foglalkoztatnak állami forrásokból; a számottevő átcsoportosítással jelentős összeget spórolhatna meg az állam, s fordíthatna hasznos teendőkre, a versenyszférában dolgozók pedig jövedelmet termelnének.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Rolek Ferenc a múlt héten szintén azt mondta lapunknak, hogy növelni kellene az állam hatékonyságát, például úgy, hogy három-négy éven belül átcsoportosítanának százezer munkavállalót a közszférából a versenyszférába, ez enyhítené a munkaerőhiányt is. Digitális fejlesztésekkel is felszabadulna máshol bevethető humán erőforrás.

A központi és a területi közigazgatásban is van munkaerő-felesleg, ám hatástanulmányok szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, hol, melyik területen, milyen ütemezéssel racionalizálható a létszám, és ne a fűnyíróelv érvényesüljön – mondta a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. Szerinte arról sem szabad elfeledkezni, hogy Győrben vagy Budapesten bizonyára könnyebben tud elhelyezkedni a közigazgatásból kikerülő munkavállaló, mint Szabolcsban vagy Somogy megyében. A megoldások közé tartozik a létszámstop is, amelyet június végén vezetett be a kormány a közigazgatás több szintjén. A digitális ügyintézést, az e-kormányzást is fejleszteni kell, hogy megközelítsük Észtország szintjét. Mivel a közigazgatás hatékonyabbá tétele a versenyképességet erősíti, Virovácz azt várja, hogy a kormány év végére kikristályosodó versenyképességi csomagjában határozza meg a közigazgatási racionalizálás konkrét számait.

A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható