Segélyezés: "Gyurcsány a legkeményebb megoldásokra hajlott"

A segélyezés konkrét megvalósulása kifejezetten rombolja a társadalmi morált, az pedig veszély – vélekedett Gyurcsány Ferenc február elején egy, főleg polgármesterekből álló szűk plénum előtt a parlamentben. Problémának nevezte, hogy „folyamatosan tért hódít a segélyből élés kultúrája”, ami szerinte „deviáns magatartásforma”, és közölte: túl magas a segély összege, ami akadályozza a munkaerőpiacra való belépést. Holott a munka minden állampolgár kötelessége.

A segélyügy tehát korántsem Monokon kezdődött: év eleje óta a Magyar Szocialista Párt minden létező fórumán élesen vetődött fel a rendszeres szociális segély és a családi pótlék újraszabályozásának az ügye. Maga a kormányfő is többször találkozott a szociális szakma kiválóságaival, az önkormányzati települések vezetőivel, közgazdászokkal és polgármesterekkel. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szocialista polgármesterei év eleje óta több fórumon is kifejtették a miniszterelnöknek, hogy sürgős változtatás szükséges a családtámogatások terén. Úgy érveltek, a választóik nem veszik jó néven, hogy míg ők kevés bérért mindennap munkába járnak, mások segélyből lopják a napot. Habár Magyarországon 175 ezer szociális segélyezett van, összesen évi hatvanmilliárdot visznek el, míg egyéb ellátásra ennél jóval nagyobb összeg jut. A polgármesterek és más szocialista politikusok is rendszeresen ezermilliárdos összegekről beszélnek.

Sokáig Gyurcsány Ferenc is a legkeményebb megoldásokra hajlott. Habár két éve még a gyermekszegénység-ellenes programot hirdetett, és ebben Ferge Zsuzsanna baloldali szociálpolitikushoz fordult segítségért, egy éve pedig nemzeti stratégiát dolgoztatott ki a gyermekszegénység csökkentésére, nem az említett parlamenti fejtágító volt az egyetlen fórum, ahol maga is a pótlék és a segély szigorítása mellett állt ki. Március közepén a budapesti Grand Hotelben főleg polgármesterek, de szociálpolitikusok is részt vettek azon a megbeszélésen, ahol mindkét oldal megosztotta nézeteit a kormányfővel. Szocialista polgármesterek ismét csak a helyi feszültségek felgyülemléséről számoltak be: bizonyos rétegek nem akarnak dolgozni, elisszák a segélyt, elgépezik a pótlékot. Többen úgy vélték, mindennek gyakran kulturális okai vannak, ezért motiváló eszközök helyett szankcionálni kell.

Az egyik szocialista képviselő azt mondta: „ezekkel” az emberekkel kőkeményen kell bánni, nem érdemlik meg, hogy a rendes, dolgozó emberek állják a segélyüket. Érdemi vita nem folyt: a jelen lévő szociálpolitikusok szerint a segély- és pótlékelvonás pótcselekvés, nem csökkenti a helyi feszültségeket, hanem bűnbakká tesz egy csoportot. A korábban a legszegényebbek melletti kiállásával baloldali retorikát használó kormányfő is úgy reagált, mint az év eleje óta zajló viták során az MSZP-frakció rendpárti többsége: megérti, ha egy szociálpolitikus így beszél, de a valóság mást mutat.

Az „Út a munkához” program, amit még a Lamperh-féle minisztérium dolgozott ki, kizárta volna a rendszeres szociális segélyezési rendszerből a feketemunkát végzőket, munkateszttel vizsgálta volna, ki az, aki valóban nem képes dolgozni. Aki nem végez háromhavonta 15 nap közmunkát, attól azonnal megvonják a segélyt. A kormánypárt javaslat a kritikusok szerint egy dologra lett volna jó: a szegények megrendszabályozására és a romák bűnbakká tételére.