Jeszenszky: "A Trianon által vágott sebek nem gyógyulnak"

Jeszenszky, egykori külügyminiszter írásában kifejti: a háború alatt Benes amellett érvelt, hogy egy Magyarország nyugati részéből kihasított széles, minimum Győrig terjedő folyosó, "korridor" kösse össze a létrehozandó két új országot. Ezen felül igényelték a Dunától északra elterülő területet egészen Vácig, onnan pedig a Börzsöny, Mátra és Bükk hegységet is Miskolccal együtt.

Az öt külügyminiszter május 8-án tárgyalta meg Csehszlovákia határait. Lansing amerikai külügyminiszter rezignáltan megállapította, hogy "minden egyes döntés Magyarország rovására történik, így kétmillió magyar román, illetve cseh fennhatóság alá kerül!" - de Pichon francia külügyminiszter szenvedélyesen kiállt a csehszlovák területi albizottság javaslata mellett, Balfour - korábban brit konzervatív miniszterelnök - viszont hallgatott.

A Trianonban Magyarországra kényszerített békeszerződés állandó vitát hozott Közép-Európába. A színmagyar vagy majdnem színmagyar területek elvesztését a magyar társadalom nem tudta elfogadni, és ez meghatározta a külpolitikát. A nagyon tágan meghúzott határok, a nagyszámú elégedetlen kisebbség viszont arra késztette szomszédainkat, hogy létrehozzák a Magyarországot mintegy gúzsba kötő "kisantant" szövetséget, és minden eszközzel magyar kisebbségük csökkentésére, lehetőleg felszámolására törekedjenek.

Szlovákiában a Benes-dekrétumok tartalmát nem szokták ismertetni, így a legtöbb szlovák nem is tudja, hogy ezek nem a határról és még nem is a kitelepítésről szóltak, hanem minden magyar nemzetiségűt megfosztottak az állampolgárságtól, földjétől, házától, állásától, nyugdíjától, bankbetétjétől. Bezárták az összes magyar iskolát, a tanárokat kiutasították az országból, betiltották a magyar nyelv használatát, a magyar diákokat kizárták a felsőoktatásból. Mint a szerző is leszögezi, a Trianon által vágott sebek nem gyógyulnak, és napjainkban is meghatározzák a két nép ellentéteit.

A teljes cikk itt olvasható