"Kóser flódnit küldtünk Sólyom Lászlónak" - Ez nem zsidó belügy

A tradicionális zsidó sütemény nemcsak civil gesztus volt, hanem beszédes jelzés is, ami akkor úgy tűnt, értő fülekre talál a Sándor-palotában, és azon kívül is. E botrányos intermezzótól függetlenül azóta is alacsony intenzitású, hideg polgárháború zajlik a zsidóságon belül. Sokan úgy gondolják, hogy ez zsidó belügy, de nem az, mivel a problémát közvetve a magyar állam és politikai elit generálta. De ami ennél is lényegesebb, "házon belül" nem lehet az ellentéteket feloldani, ahhoz új alku kellene a magyar és a zsidó politikai elit között – véli Kramer-Nagy Ákos újságíró.

A Magyar Köztársaság kormányokon átívelő egyház-finanszírozási gyakorlata nemes szándékot tükröz, de sok sebből vérzik. A zsidóság esetében ez a különböző jogcímeken folyósított állami finanszírozás egyoldalú függőséget és lényegében burkolt kormányzati beavatkozást eredményezett egy autonóm vallási közösség életében.

A magyar állam gyakorlatilag a második világháború óta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz) és annak jogelődjeit tekinti a zsidó közösség kizárólagos képviselőjének. Ami körülbelül olyan dilettáns megközelítés, mintha a keresztyén magyarokat csak és kizárólag a katolikus egyház képviselhetné.

A zsidó közösség esetében a rendszerváltás sem hozott valós pluralizmust. Annak ellenére sem, hogy a zsidó identitás sokféleképpen élhető meg, és ennek nyomán a Mazsihisztől részben függetlenül virágzik egy második nyilvánosság. Hiába pezsdült fel a zsidó közélet, jelentek meg zsidó civil szerveztek, magazinok, internetes újságok, hiába nyíltak oktatási intézmények, könyvkiadók, színházak, zsidó közösségi terek, hiába érik egymást a zsidó szemináriumok, szabadegyetemek, konferenciák és táborok, sőt hiába alakultak független zsidó egyházak, a Magyar Állam minderről nem vett tudomást. Pontosabban dehogynem: minden létező módon bebetonozta a Mazsihiszt. Előjogokat, kizárólagosságot, anyagi forrásokat biztosít számára, mindezzel politikai monopóliumhoz juttatta a magyar és a zsidó közéletben egyaránt.

Amivel amúgy nem volna baj, ha a Mazsihisznek biztosított erőforrásokból és az ebből finanszírozott egyházi szolgáltatásokból a zsidó közösség minden tagja és csoportja közel azonos módon részesedhetne. Ez azonban eleve kizárt, mivel a neológ hitközség bizonyos zsidó vallási közösségektől elzárkózik, illetve a Mazsihisz a zsidó szervezetek egy részével permanens harcban áll. De, ami ennél is rosszabb: a százezernyi magyar zsidó többsége nem kér sem a Mazsihiszből, sem más zsidó szervezetből - messze elkerüli mindegyiket.