Nagyot fognak csalódni a most nyugdíjba menők

Azok a leendő nyugdíjasok, akik nagyobb létszámban, először tesztelik élesben a 10 éves nyugdíjreformot, nagyot csalódhatnak.

A kötelező magánnyugdíjpénztárak 1998-as elindulásakor sokan abban a reményben fordítottak hátat a tisztán állami nyugdíjpillérnek, hogy az általuk választott pénztár majd jobban gazdálkodik a pénzükkel, és az onnan származó járandóság kompenzálni tudja a társadalombiztosításból kieső 25 százaléknyi részt, amelyről az átlépésért cserébe lemondtak. Ezzel szemben azonban ma már egyre kevésbé tűnik előnyösnek a magánnyughdíjpénztári tagság.

A 828 ezer tagot felmutató OTP Magánnyugdíjpénztárban, amely létszáma alapján a 19 szereplős piacot jelenleg 28 százalékos részesedéssel vezeti, mintegy 9 ezren töltötték már be az 55. évüket, és további 40 ezren vannak, akik ma az 51 és 55 év közötti korban vannak. Ha ezt a százalékos arányt rávetítjük a közel 3 milliós teljes hazai magánpénztári tagságra, akkor az derül ki, hogy 150 ezren lehetnek azok, akik tíz éven belül kérik majd a nyugdíjukat valamelyik pénztárból. Azért csak ennyien, mert az elmult években sokan visszamenekültek az állami pillérbe. Az ugyanis, aki már a vegyes rendszerből érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt, rendre azzal szembesült, hogy számára egyértelműen előnyösebb, ha visszalép a társadalombiztosítási nyugellátásba.

Erre azonban ma már csak a fegyveres testületek tagjainak van lehetőségük. Így aki innentől kezdve válik nyugdíjassá valamelyik pénztár tagjaként, annak meg kell elégednie azzal, amekkora összeget a piaci folyamatok függvényében addig sikerül felhalmoznia.

Mint ahogyan azt a Világgazdaság korábban megírta, a sorozatos tőzsdekrachok, a politikai osztogatások, a szigorú és követekezetlen szabályozás, valamint a rossz működés a pénztárak hozamát gyakorlatilag lenullázta.

„Senki nem mondta, hogy 10–15 év alatt be lehet hozni ezt a hátrányt” – emlékeztet Matits Ágnes független aktuárius. Az ugyan igaz, hogy az önkéntes átlépést az idősebb korosztálynak sem tiltották meg, de kötelezővé csak a friss pályakezdőknek tették, a korabeli tájékoztatások pedig egyértelműen arról szóltak, hogy átlagos kereset és átlagos szolgálati idő mellett biztosan csak a 28–35 év alatti korosztály jár jól a vegyes rendszerrel.

Abban az esetben, ha valaki csak 20-30 év múlva megy nyugdíjba, nincs olyan nagy baj. A tőkepiacok természetét ismerve előbb-utóbb bekövetkezik a konjunktúra, a részvény-, a kötvény-, és ingatlanpiacok magukra találnak, és jó esetben, évek múltán sikerül majd kompenzálni a veszteségeket.