Dollárok és fegyverek - jól fizet a tálibok elleni harc

A két napos csúcstalálkozó – amelyen Obama és Zardari mellett afgán kollégájuk, Hamid Karzai is ott lesz – eredményeként még ebben a hónapban másfél milliárd dollárnyi amerikai támogatáshoz juthat Iszlamabad. Legalábis ezt remélik pakisztáni kormánytisztviselők, tudva, hogy Obama öt évre elosztva 7,5 milliárd dollárt szán stratégiai szempontból kulcsfontosságú országuknak. És nem csak az Egyesült Államokban bízhatnak: a múlt hónapban rendezett tokiói nemzetközi donorkonferencián 5,5 milliárd dollár jött össze.

Önmagában véve persze nem meglepő, hogy Washington segélyezi Pakisztánt - Pervez Musaraf tábornok-elnök egy évvel ezelőtt véget ért kormányzása idején az USA legfontosabb térségbeli szövetségesének számított a dél-ázsiai állam. A polgári kormányzat hatalomra jutása óta azonban látványosan felszínre törtek az országban az amerikai-ellenes indulatok, a kormányerők pedig elég lagymatagon léptek fel az afgán-pakisztáni határtérségben megerősödött iszlámistákkal szemben, és három hónappal ezelőtt olyan békeszerződést kötöttek az északnyugati Szvat-völgyet illetően, amelyet a Nyugat a tálibok előtti kapitulációként értékelt.

A jelek szerint azonban éppen ez a szerződés hoz(hat) fordulatot Zardari politikájában. Pakisztáni források egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy most már a kormányzat és a lakosság is kezdi az amerikaiaknak végzett „zsoldosmunka” helyett a saját háborújának érezni az ország területének mintegy 12 százalékát ellenőrző szélsőségesek elleni fellépést. A tálibok alighanem azzal feszítették túl a húrt, hogy – miután berendezkedtek a Szvat-völgyben - áprilisban a fővároshoz veszélyesen közeli, mindössze 60 kilométerre fekvő Buner körzetbe is benyomultak. Ez a jelek szerint változást hozott a pakisztániak gondolkodásában, akik számára mindeddig a szomszédos atomhatalom, India jelentette „a” fenyegetést.

A múlt héten a pakisztáni határőrség és hadsereg offenzívát indított a tálibok ellen, és Washingtonban azt remélik, hogy – szemben a korábbi hasonló akciókkal - ezúttal nem állnak meg fél úton. Az amerikai stratégák dédelgetett terve szerint saját dél-afganisztáni csapataik és a pakisztáni kormányerők a dél-afganisztáni Beludzsisztán tartományban harapófogóba szoríthatják az al-Kaidához hű gerillákat és az őket támogató tálibok harcosokat.

A pakisztáni gazdaság számára a válságból való kitöréshez és a befektetői bizalom visszanyeréséhez elengedhetetlennek látszik a biztonsági helyzet javítása – mutatnak rá a napokban kiadott elemzésükben a lahorei Beaconhouse egyetem közgazdászai. Igaz ugyan, hogy most sokkal stabilabb Pakisztán pénzügyi helyzete, mint tavaly kora ősszel, a világgazdasági válság előestéjén volt. Azóta 3,5-ről 7,8 milliárd dollárra nőttek az ország devizatartalékai, és a kiadások drasztikus lefaragása nyomán javult az államháztartás helyzete. Az eredményeket nyugtázva az IMF nemrég hozzájárult a két éves, 7,6 milliárd dolláros készenléti hitelprogram második részletének átutalásához, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank pedig pakisztáni projektjei bővítését tervezi.

Pakisztánba – több más feltörekvő országgal ellentétben – alapvetően nem az export visszaesésén keresztül gyűrűzött be a globális válság. Ehelyett leállt a külföldi tőke beáramlása, sőt a portfólióbefektetők elkezdték kivonni pénzüket. Az iszlamabádi tőzsdét csak drasztikus kormányzati lépésekkel lehetett megmenteni, ám a kereskedés korlátozása még inkább elriasztotta a befektetőket.

A nyugati pénzügyi támogatás és a belső megszorítások rövid távon sokat javíthatnak az ország pénzügyi helyzetén. Az Economist értékelése szerint azonban tartósan csak az alapozhatja meg a gazdaság fejlődését, ha sikerül meggyőzni a befektetőket arról: nem fenyegeti az országot szétesés vagy iszlámista hatalomátvétel.