Sólyom megy, Schmitt jön

Jó ideig nehezen lehetett volna elképzelni, hogy a jelenlegi kormánypártok nem adnak újabb öt évet a köztársasági elnöknek, hiszen öt évvel ezelőtt mindent fortélyt bevetettek, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány ellenére az ő jelöltjük legyen a befutó. De amikor Pokorni Zoltán alelnök idén április végén, már a választás második fordulóját követően egy reggeli tévéműsorban azt mondta, szerinte nem Sólyom Lászlónak hívják majd pár év múlva a köztársasági elnököt, már nem lehetett kétséges, a döntés megszületett, s váltanak. Egyébként amikor az államfő munkatársait faggatták arról, hogy Sólyom László vállalkozna-e újabb ciklusra, mindig egy tavaly év végi interjújára hivatkoztak, miszerint, ha felkérnék őt a feladatra, megfontolná a döntést. Azaz nem zárkózott volna el, de túlzottam nem is volt ambiciózus.

A nagy kérdés persze az, miért nem kap lehetőséget a hosszabbításra Sólyom, akit mindenki szuverén – durvább megközelítésben megosztó – személyiségnek tart, ugyanakkor jogi szaktekintélynek is, hiszen hosszú ideig az Alkotmánybíróság elnöke is volt. Az államfő az elmúlt években elég sok gesztust tett az akkori ellenzéknek, több nyilatkozatában meglehetősen nyíltan a Fidesz és a KDNP mellett foglalt állást. Az egyik legnyilvánvalóbb politikai állásfoglalása az volt, amikor szorgalmazta az előrehozott választásokat, s az őszödi beszéde miatt is keményen bírálta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt. S a szociális népszavazás idején is a Fidesz mellett tette le a voksát. Másfelől politikai vétókkal is nem egyszer tört borsot a Gyurcsány-kormány orra alá.

Amióta pedig a Fidesz-KDNP van hatalmon, túl sokat nem tehetett keresztbe az Orbán-kormánynak, bár egy két frissen hozott törvénybe „belekötött”. Nem értett egyet például a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátásával, az alkotmánybírók választásának megváltoztatásával. Mindez azonban nem lehetett elég ok a menesztésre, főleg annak tudatában, hogy a váltásról szóló döntés már jóval ezen államfői lépések előtt megszületett.
A Fidesz-KDNP mégis inkább a kipróbált, saját emberét emeli pajzsra, hogy még annyi akadályozó tényező se legyen a programja végrehajtásában, mint egy viszonylag öntörvényű köztársasági elnök. S ez még akkor is igaz, ha az államfőnek alig van komoly jogosítványa, hogy megakadályozza a kormányt a munkájában, különösen, ha az kétharmados többséggel rendelkezik a parlamentben, tehát Sólyom nem jelenthetett volna túl sok veszélyt az Orbán-kormányra.

Az ellenzéki pártok persze aggódnak, hogy Schmitt Pál fideszes politikusként kiszolgálja a kormányt, s nem fog határozottan fellépni az alkotmánysértőnek vélt törvények ellen, ezért inkább Sólyom László maradásában lettek volna érdekeltek. Az LMP-re ez teljesen egészében igaz, hiszen a jelenlegi államfő éppen a párt elődjének, a Védegyletnek a jelöltje volt. Nem véletlen ezért, hogy azt kérték a Fidesz-KDNP-től, tegyék lehetővé Sólyom indulását, önállóan ugyanis nem jelölhetik. S az MSZP is jobban örült volna, ha marad a jelenlegi köztársasági elnök – azt ugyanis egy pillanatig sem gondolták komolyan, hogy az ő emberük, Balogh András bangkoki nagykövet labdába rúghat –, annak ellenére is, hogy – mint már volt róla szó – korántsem volt felhőtlen a viszony közöttük.

De már nem kétséges, június 29-én már első körös befutó lesz Schmitt Pál.