Elárasztják Európát a menekültek

Olaszország azt követeli, a többi tagállam is vegyen részt a migránsok befogadásában, ám a közösségi jog szerint erre egy ország sem kényszeríthető.

Nem pénzt, hanem befogadási terv kidolgozását és végrehajtását várja az Európai Uniótól Olaszország, ám a közösség pillanatnyilag tehetetlenségről tesz tanúbizonyságot – fejtette ki hazája álláspontját a római külügyminiszter. Franco Frattini szerint arra lenne szükség, hogy az uniós tagállamok között mintegy „szétosszák” a menekültáradatot.

A Szicíliától délre fekvő, az afrikai menekültek első számú célpontjaként szolgáló Lampedusán kiépített menekülttáborban jelenleg több mint 6000 Észak-Afrikából érkezett bevándorló tartózkodik, annak ellenére, hogy a hatóságok több ezer embert már átirányítottak egyéb dél-olaszországi befogadóhelyekre. Kedden már a Puglia régióbeli Tarantóba szállítottak több mint nyolcszáz menekültet, ahol egy régi katonai repülőtéren kialakított sátortáborban helyezték el őket. Szintén egy volt katonai repülőtéren létesítettek sátortábort a szicíliai Trapani mellett, hogy ezzel tehermentesítsék Lampedusa szigetét. Év eleje óta 18 ezer, többségében tunéziai menekült ért partot a mindössze 20 négyzetkilométeres szigeten, ahol emiatt jelentősen romlott a közegészségügyi helyzet.

Lampedusán ennek ellenére még mindig tarthatatlan a helyzet. Silvio Berlusconi olasz kormányfő a városháza előtt tartott beszédében szerdán megígérte a sziget lakóinak: legkésőbb két napon belül elhagyják a szigetet a bevándorlók. A meglehetősen nagyvonalú ígéret mellett sajátos stílusban előadott beszédében a szigetet Nobel-békedíjra javasolta, majd pedig Kennedy híres mondatát parafrazálva kijelentette: „Egy lampedusai vagyok.”

A sziget lakosait azonban nem a büszkeség tölti el. A menekültözön elleni tiltakozásul kedden elfoglalták az önkormányzati hivatalt, miután a helyi halászok hajóikkal blokádot vontak a sziget kikötője köré, szemetes konténerekkel torlaszolták el az utat, hogy megakadályozzák újabb menekültek elszállásolását.

Az olasz kormány sietve felajánlott kétezer eurónyi egyszeri juttatást azoknak a menekülteknek, akik önként hajlandók viszszatérni hazájukba, ám borítékolható, hogy ez nem lesz elegendő a probléma megoldására vagy akár számottevő enyhítésére. A menekültek tovább érkeznek Lampedusára, és a szigetről is újabb csoportok indulnak el az olasz félszigetre.

Tekintve, hogy a Lampedusára érkező, döntően gazdasági menekültnek számító tunéziaiak fő végcélja Franciaország, ezért Párizsnak is szerepet kellene vállalnia a helyzet kezelésében és az emberek repatriálásában – jelentette ki Frattini, aki nyilatkozatában hozzátette: a franciák mind ez idáig nem tanúsítottak megfelelő mértékű „szolidaritást” Olaszországgal.

Róma mindenképp rá van szorulva arra, hogy széles körű rendezést érjen el az unióban, ugyanis az EU-jogszabályok szerint az illegális bevándorlók visszatoloncolhatók az első országba, amelynek területére léptek a közösségen belül. Olaszország tehát még szélsőséges esetben sem érne el semmit azzal, hogy a Franciaországba igyekvőket nagyvonalúan továbbengedi.

Az Európai Bizottság visszautasította Berlusconi és kormánya vádjait a tétlenségről, mondván, a repatriálásra elkülönített pénzalapok rendelkezésre állnak, hiszen a 25 millió eurós kasszán felül tavaly további 18 milliót különítettek el csak erre a célra. A bizottság ugyanakkor elismeri, hogy több pénzre lenne szükség.

Az Európai Bizottság belügyi biztosa, Cecilia Malmström tunéziai útja során azt nyilatkozta a sajtónak, hogy célja egy olyan egyezmény tető alá hozása, amely lehetővé tenné a menekülteknek, hogy visszatérhessenek otthonaikba. Korábban Malmström Egyiptomot is megjárta és képviselte a brüszszeli álláspontot, amely az eredetországokra hatva próbálja megoldani a problémát. Az olasz külügyminiszter, Frattini felvetésére, miszerint az EU tagállamai befogadhatnák a menekültek egy részét, Malmström úgy reagált, hogy az Európai Bizottság legfeljebb kérheti ezt tőlük, ám egyetlen országot sem kényszeríthet ilyesmire.