Clintontól Berlusconiig - A legnagyobb szexbotrányok

Most már biztos, hogy kettétöri az IMF ma már csak egykori vezérének, Dominique Strauss-Kahn nak a karrierjét múlt hétvégi szexbotránya – a vezető tegnap ugyanis bejelentette lemondását tisztségéről. Ezen felül valószínűleg hírnevére is örök árnyékot vet majd az ügy: az elmúlt évek példái ugyanis azt mutatják, hogy mégha hosszú jogi procedúra végül fel is mentené a bíróság a vádak alól a francia politikust, már akkor is – részben persze korábban megszellőztetett, vélt vagy valós félrelépései okán – a pénzügyi világ egyik legnagyobb, kétes hírű nőpecéreként vonul majd be a történelemkönyvekbe.

Ezt jól példázza az egykori amerikai elnök, Bill Clinton esete is. Bár az USA-t 1993 és 2001 között irányító politikusnak mind a bel-, mind a külpolitikában számos olyan lépése volt, amelyekre – akár kritikával, akár szimpátiával – emlékezhetne a világ, ehelyett a közvélemény többségének valószínűleg egy név ugrik be automatikusan neve hallatán: Monica Lewinsky. Az elnök gyakornokkal folytatott viszonyára 1998-ban derült fény, és végigkísérte hátralévő elnöki éveit. Bár Clintont végül felmentették az ellene indított vizsgálat során, így kitölthette hivatali idejét, a köztudatban mégsem valamelyik politikai beszéde, hanem ez a személyes mondata ivódott be: „Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel”. Ennek valóságtartama ráadásul erősen megkérdőjelezhető, hiszen a későbbi ügyészi vizsgálat során kiderült, hogy az amerikai elnök meglehetősen szoros, a barátin mindenképp túlmutató fizikai kapcsolatot ápolt Lewinskyvel.

Más vezetők nem úszták meg ennyivel – igaz, esetükben a vizsgálatok bűncselekményekre is fényt derítettek. Mosche Katzav izraeli elnöknek például egy szexbotrány miatt kellett lemondania 2007 júniusában, és bíróság előtt is felelni kellett tetteiért. A 2010 decemberében kihirdetett ítélet szerint Katzav két alkalommal is megerőszakolta egykori munkatársát még turizmusért felelős miniszterként, elnökként pedig két alkalmazottját zaklatta szexuálisan. Emiatt a bíróság hét év börtönre ítélte, az ártatlanságát hangoztató politikus azonban fellebbezett, így egyelőre nem kell megkezdenie büntetésének letöltését.

Szintén bűnösnek találta a bíróság Canaan Bananát, Zimbabwe egykori elnökét, akit egy évi börtönbüntetésre ítéltek szodómia és más szexuális bűncselekmények miatt. Bananát, aki „regnálása” idején, 1980 és 1987 között „esett bűnbe”, végül idő előtt szabadult idén januárban.

Még ennél is olcsóbban megúszta Jacob Zuma dél-afrikai elnök, akit 2006-ban állították bíróság elé azzal a váddal, hogy megerőszakolt egy asszonyt. Zumát kéthónapos vizsgálat után felmentették, mivel az aktus állítólag a nő beleegyezésével történt. Az asszony Hollandiában kapott politikai menedékjogot, Zuma pedig maradt az elnöki székben, és tavaly a dél-afrikai vb-n már mosolyogva fényképeszkedett a FIFA vezető tisztségviselőivel.

A közelmúlt legnagyobb szexbotránya azonban kétségkívül az olasz miniszterelnök nevéhez fűződik. Silvio Berlusconi olasz kormányfőt azzal vádolják, hogy kiskorú prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot, és ezért fizetett is, majd állítólag hatalmával visszaélve megakadályozta, hogy a lopással gyanúsított lány börtönbe kerüljön. A bírósági per április elején el is kezdődött, az első tárgyalást azonban május 31-re napolták el.

Helyi újságok szerint Berlusconinak az elmúlt években már számos afférja volt meglehetősen fiatal és csinos lányokkal, így ma már őt is az egyik legnagyobb nőfaló politikusként tartják számon. Népszerűsége a legújabb botrány nyomán csökkenni kezdett, jobbközép pártja, a Szabadság Népe pedig a legerősebb bázisának számító Milánóban maradt alul hétvégén a helyhatósági választások első fordulójában. Az olasz gazdasági fővárosnak tartott Milánóban közel 20 éve nem volt esélye a baloldalnak a győzelemre a második fordulóban.

Hogy pártja népszerűségvesztése mennyire köszönhető Berlusconi magánéleti botrányainak, azon természetesen lehet vitatkozni. A Corriere Della Sera című olasz napilap mindenesetre úgy véli, hogy „a milánói eredmény nem annyira a leköszönő polgármestert alázza meg, mint Silvio Berlusconit (…), akinek ez személyes és politikai szinten is arculcsapás.”