Személyes ambíciók a háttérben? - Patthelyzet a kamaráknál

Több fontos kérdést sem döntött még el a kormány, amely azt szeretné, hogy – végül is fél évvel meghosszabbított határidővel – 2012. január elsejére valóban kiépüljön az új gazdasági kamarai rendszer. Egyelőre a két kamara koncepciója „fut”: elkészült és már csak a kormány ülésén majdan megszülető jóváhagyásra, illetve az azt követő parlamenti elfogadásra vár a kereskedelmi és iparkamarai törvény tervezete. Másrészt elkészült a vidékfejlesztési, agrár- és élelmiszer-gazdasági kamarát létrehozó jogszabály tervezete, sőt – legalábbis a szaktárca honlapján egy hete megjelent közlemény szerint – a társadalmi egyeztetést követően annak módosított változata is.

Ám a két tervezet tartalmát és a mögöttes koncepciót tekintve továbbra is komoly ellentmondások vannak a kezdetektől a legélesebb vitákat kiváltó kérdésekben: a leendő tagság összetételében, a tagdíj nagyságában s bizonyos feladatok felvállalásában. Amiben teljes az egyetértés – s vélhetően ez az egyedüli kérdés, amelyben a kormány már döntött –: ismét bevezetnék a kötelező tagság intézményét, amelyet egyébként egy pár héttel ezelőtti felmérés szerint a vállalkozások többsége elutasít. Mind Parragh László, mind pedig Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára (aki személyesen is részt vett mind a két tervezet vitájában, bár az agrárkamarai törvény új normaszövegét már ő sem látta, miként más beszélgetőtársaink sem) állítja: politikai döntés kell ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. Dávid ezzel kapcsolatban felhívja a döntéshozók figyelmét: a kamarai törvénynek nem a politikáról, hanem a vállalkozókról kellene szólnia.

Pedig – s Parragh szavaiból már ez derül ki – itt kemény egyéni érdekek működnek. „Szerintem személyes ambíciók állnak a háttérben, amelyeket nem látok tisztán, de az nyilvánvaló, hogy egyesek arra törekszenek, hogy befolyást szerezzenek az élelmiszerlánchoz tartozó területeken, anélkül hogy a szakmaiság biztosítva lenne” – fogalmazott. Hozzátette: nem akar üzengetni a sajtón keresztül, de szeretnék látni az agrárkamarai törvény szakmai hátterét.

Nem csak ő, Dávid Ferenc, valamint az érintettek egy részét képviselő Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének a főtitkára, Folláth Zsuzsa sem tud arról, hogy a teljes össztűz alá került agrárkamarai törvénytervezet első változatának módosítása előtt lett volna egyeztetés. Tőle azt is megtudtuk, hogy eredetileg is annyiból állt például az élelmiszer-ipari vállalkozások egyetlen országos gazdasági, szakmai érdek-képviseleti szervezetének a bevonása a konzultációkba, hogy e-mailen elküldhették észrevételeiket az eredeti szöveghez. Úgy tudja, egy sor terméktanács ugyanígy járt. Parragh pedig azt mondta: nem tud arról, hogy a gazdasági szereplők konszenzust alakítottak volna ki az agrárkamrai törvénytervezet elfogadása kapcsán. Az MKIK elnöke szerint éppen ezért nem hiteles a minisztérium múlt pénteki közleménye, amely állítja, hogy „az érintett tagsági kör túlnyomó többségének egyetértésével született meg a vidékfejlesztési, agrár- és élelmiszer-gazdasági kamarákról szóló törvénytervezet”.

Mindenesetre a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) honlapján megjelentek szerint továbbra sem változott az a korábbi álláspont, hogy nem csak a mezőgazdaság szereplői számára válna kötelezővé a tagság az agrárkamarában, beléptetnék az élelmiszer-feldolgozókat és -értékesítőket is. Ám ezek – hangzik az ellenérv – természetes módon kötődnek az ipari és kereskedelmi kamarához, nem véletlen, hogy ma, amikor még nem kötelező a kamarai tagság, számos tagvállalatuk mégis csatlakozott az MKIK-hoz.

A megoldást Folláth Zsuzsa a választható tagságban látja, s ezzel egyet tudna érteni mind Dávid Ferenc, mind Parragh László is. A kettős tagságot mindannyian elutasítják. Dávid szerint egyébként a legcélszerűbb egy egységes, hangsúlyozottan olcsó tagdíjjal operáló, szolgáltató kamara felállítása lenne, amely négy alelnök által vezetett tagozattal – ipar, szolgáltatás, kereskedelem és mezőgazdaság – működne. Parragh szerint a kormány döntését ők majd tudomásul veszik.

Ami a tagdíjakat illeti: Dávid Ferenc szerint az VM múlt pénteki közleményéből ugyan az derül ki, hogy a korábbi koncepció (sávosan, az előző év bruttó árbevétele alapján megállapított tagdíj) az agrárkamara esetében ugyan megváltozott (a nettó árbevétel az eladott áruk beszerzési értékével és a szolgáltatások ellenértékével csökkentett érték 1 ezreléke), ám még ez is elfogadhatatlan. A kereskedelmi és iparkamarában egyébként a tervek szerint egységesen évi 5 ezer forint lenne a tagdíj.

VM: közel egy hónapon keresztül tartott az egyeztetés

Lapunk kérdésére, hogy milyen formában zajlott a társadalmi vita a tervezet eredeti formájáról, a Vidékfejlesztési Minisztérium azt tudatta: 2011. április 21-e és május 15-e között széles körben zajlott az egyeztetés, majd a VM külön minden tárcával, hatóságokkal, és a jelentősebb szakmai és érdek-képviseleti szervekkel is egyeztetett. A közel 50 írásban is rögzített észrevételt részletesen feldolgozta a minisztérium. A tárca sajtóosztálya azt is közölte lapunkkal, készültek háttérszámítások arról, hogy mekkora lenne a kamara tagsága s milyen lenne az összetétele gazdasági ágak szerint, illetve, hogy mekkora lenne a bevétele évente, ám ezek az adatok nem nyilvánosak.