Miért nem ajánljuk fel adónk 1 százalékát?

Mivel az 1 százalékos adó két formájának felajánlásáról részletes hivatalos statisztikák léteznek, ezért a TÁRKI kutatása inkább azt célozta, hogy megtudjuk, aki nem ajánlotta fel az 1 százalékát, az miért nem tette ezt, illetve, hogy aki felajánlotta, az mi alapján döntött.

Azok, akik felajánlhatták volna adójuk 1 százalékát, de ezt nem tették, legtöbben arra hivatkoztak, hogy ez eszükbe sem jutott (34 százalék). A többiek vagy megrögzött adó fel nem ajánlók (18 százalék), illetve „nem érdekli őket az ilyesmi” (13 százalék), vagy idejük nem volt erre (12 százalék), vagy nem találtak alkalmas szervezetet, akinek szívesen felajánlották volna pénzüket (12 százalék), vagy valami más oka volt a fel nem ajánlásnak (11 százalék).

Azok, aki felajánlották adójuk 1 százalékát, legtöbben azért (is) tették ezt, mert valamilyen módon személyesen érintettek a kedvezményezett szervezet működésében (57 százalék). A többiek döntését valaki más hozta meg (a könyvelője vagy a munkáltatója), vagy/és a családtagok, illetve a barátok győzték meg (22-22 százalék). Sokkal kisebb azok aránya, akik döntésében szerepet játszott a média (11 százalék) vagy a köztéri reklámok (5 százalék) sugallata.

A személyes érintettség ereje az átlagosnál erősebb a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők körében (70 százalék), illetve azok esetében, akik még nem döntötték el, hogy részt vesznek-e a következő választáson (65 százalék), s ez az a két társadalmi csoport az, amelyikre a média is az átlagosnál erősebben hat (körükben az átlagos 11 százalék helyett 20 százalék azok aránya, akik a média alapján (is) döntöttek).

Nem meglepő, hogy a média és a köztéri plakátok hatása nagyvárosokban is erősebb az átlagosnál: a felajánlást tevők átlagosan 11 százalék és 5 százalékához képest az itt élők 19 százalék és 15 százaléka döntött reklámok alapján (is).