Kósa: a mostani kormány sem gyógyult ki a szabályozás betegségből

– Az utóbbi időben szinte nincs olyan hét, hogy ne adna hírt a média valamilyen debreceni ötletről, tervről, beruházásról. Van a fejlesztéseknek konkrét irányuk, vagy mindenre nyitottak, amiből haszna lehet a városnak?
– Már 1998-ban, amikor először választottak polgármesterré, azon gondolkodtunk, mit fogunk csinálni a meglehetősen hagyományos iparszerkezettel. Az adottságaink teljesen egyértelművé tették: mivel Debrecen nagy hagyományokkal rendelkező egyetemi és iskolaváros, kézenfekvő, hogy a magas hozzáadott értékű ipar és szolgáltatás fejlesztésére érdemes koncentrálnunk. Vagyis amikor azt hallják, hogy megnyílt a Richter biotechnológiai üzeme, az európai informatikai szolgáltatásokat nyújtó IT Services Hungary, vagy a Pharmapolis gyógyszeripari tudományos park, az mind egy tudatos gazdaságfejlesztési koncepció része. Ennek azonban szerves egységet kell alkotnia a városfejlesztéssel is. A reptér fejlesztése és a járatok bővítése nyilvánvalóan szintén ennek a koncepciónak a része. Nem kerülhetünk hátrányba csak azért, mert hozzánk csak közúton lehet eljutni. Ezért nemcsak London-Lutonra, de decembertől Eindhovenbe és Milánó főrepülőterére is rendszeresen megy majd Debrecenből Wizzair járat, és immár Moszkvából is közlekedik majd egy chater gép. Közben pedig – mert evés közben jön meg az étvágy – sok más lehetőségről is tárgyalunk, többek között német és távol-keleti desztinációkról is. 

– A légiközlekedésnek óriási a szerepe az egészségturizmusban, amiről szintén úgy nyilatkozott korábban, hogy egy fontos fejlesztési terület.
– Ez egy hosszú folyamat, amiben lépésről lépésre haladunk előre. A debreceni egyetemnek a külföldi orvostanhallgatók képzése révén rendkívül szerteágazó kapcsolatrendszere van az egészségügyi ellátásban, amit megfelelően ki lehet és kell is aknázni. Emellett meg kell találni azokat az ellátásokat, amiket versenyképes áron és a legjobb színvonalon tudunk nyújtani. Ezekre vannak már jó magyarországi példák, ilyen mondjuk a fogászat, de azok a diagnosztikai és gyógyító eljárások is ide tartoznak, amelyek kevés helyen állnak rendelkezésre. Ilyen a város és az egyetem által közösen beszerzett daganatsebészeti gammakés. A külföldi betegek ellátásához ugyanakkor nyelveket beszélő szakemberek is kellenek, ezért is indítottuk el évekkel ezelőtt a kétnyelvű szakápoló-képzést. Végül, de nem utolsósorban kell urbanisztikai fejlesztés és közlekedési infrastruktúra is, ami kétség kívül csak repülőtér lehet. Ha mindez összeáll, a város már az európai egészségügyi piac egy szűk szeletéből is nagyon jól profitálhat. Hozzáteszem, Magyarországon nem sok város alkalmas erre, de Debrecen szerencsére ezek közé tartozik.
– Van már kézzel fogható eredmény is, vagy egyelőre csak a tervezésnél tartanak?
– Szeptemberben nyílik az első, debreceni érdekeltségű londoni fogászati rendelő. Nem a sürgős esetekre, hanem akinek nagyobb, hosszabb időt igénylő beavatkozásra van szüksége, azt tájékoztatják a debreceni lehetőségekről, és már elő is jegyzik az itteni kezelésekre.

– Logikusan felépített rendszer. De mi annak a logikája, hogy az ipari parkot és a repteret nem Önök, hanem egy külső vállalkozó üzemelteti?
– A mi liberális konzervatív világszemléletünk szerint - amely csupán annyiban liberális, hogy a konzervativizmus megengedő oldalán áll - az állam vagy a helyi állam dolga, hogy a gazdasági stratégiát kialakítsa, ehhez megfelelő környezetet biztosítson, erőforrásokat csoportosítson oda, de az már nem feladata, hogy magát a tevékenységet is végezze. Az elképzelésünk nem az az államrezonról, hogy saját vállalatokat hoz létre, és abból tartja fenn magát. Mi azért fejlesztjük a helyi gazdaságot, mert azzal növeljük a város és lakói bevételét. Ezért támogatjuk a helyi adópolitikával is a magas hozzáadott értékű ipart és szolgáltatást. Nem általában kell működőtőke-vonzónak lennünk, hanem azokban az irányokban, ahol mi vagyunk a legjobbak.
– Az Ön által fölvázolt liberális konzervatív és a jelenlegi országos kormányzati szintű gazdaságpolitika között azért jelentős a különbség, elég csak az államosított vállalatokra gondolni. 
– Azok a vállalatok, amelyeket a magyar állam eddig visszavett, döntően erős versenykorlátokkal működő, oligopolisztikus piacon tevékenykedő cégek, illetve olyanok, amelyek nemzetgazdasági stratégiai szempontból kulcsszereplők. A harmadik eset, amikor egy nagy múltú magyar vállalat megmentésének szándékával lép a képbe az állam, mint a Rába vagy a Zsolnay esetében. 

– Fél év múlva átrendeződik az önkormányzati rendszer, és felállnak a járások. Érdemes lesz még bárhol az országban polgármesternek lenni?
– Feltétlenül. Nagyon jó rendezőelvnek tartom, hogy amit mindenütt egységes szabályok szerint kell működtetni, az állami feladat, ám amit egy keretszabályozáson belül a helyi specialitásoknak megfelelően kell ellátni, az az önkormányzatok hatáskörébe tartozzon. Ez alól az anyakönyvezéssel és ily módon az identitással összefüggő feladatok jelentenek kivételt. A járási rendszer bevezetése tehát jó irány.Ami Magyarországon az életet nagyon nehézzé teszi, az sokkal inkább az, hogy egy szabályzásillúzió nevű betegségben szenvedünk. Van egy problémánk, amit mindenki érzékel. Valós baj, jó lenne, ha megoldanánk, azonban nincs hozzá pénzünk, kapacitásunk, erőnk,  hogy megoldjuk, ehelyett hozunk rá egy szabályt, és azzal elintézettnek tekintjük a dolgot.  Ettől sajnos mi sem vagyunk mentesek, de hogyan is lehetne két év alatt évszázados beidegződéseket megszüntetni!?
– Ha már túlszabályozás: miért kell a választási feliratkozás?
– Mert a választásokat technikailag nem lehet másképp lebonyolítani. Az eddigi rendszer nem tudott mit kezdeni azokkal, akinek ugyan van szavazati joguk, mert magyar állampolgárok, de a hazai népesség-nyilvántartásban egyszerűen nem szerepelnek. De azokkal sem, akik kihasználva a szabad európai munkaerő-piac adta lehetőségeket, nem tartózkodnak életvitelszerűen Magyarországon, és semmilyen módon nem tudjuk elérni őket.
– Akkor miért nem ezekre a speciális esetekre készül szabályozás?
– Azért, mert ha a választójog mindenkinek egyformán jár, az eljárási jogban sem tehetünk kivételt.
– Ön szerint mennyien fognak élni a feliratkozás lehetőségével?
– Annyian, ahányan szavazni is el szoktak menni. Leszámítva azokat, akik eddig az utolsó pillanatig gondolkoztak, mert ők elesnek a választás lehetőségétől, ugyanis terveink szerint a feliratkozás addig tart majd, ameddig el nem kezdődik a választási kampány.
– Eldöntötte már, hogy indul-e a polgármester-választáson?
– Nem. Még sosem döntöttem el a választások kiírása előtt.
– Akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választási kampányban jól jön majd a tervek szerint éppen 2014 tavaszára elkészülő új debreceni stadion.
– A beruházást nem a parlamenti választásokra időzítjük, a cél az, hogy a stadion minél előbb felépüljön. Hozzáteszem, az, hogy elkészül egy ilyen beruházás Debrecenben, a Vasasszonyfán szavazókat valószínűleg nem nagyon befolyásolja.

– Kell 12,5 milliárdért stadion? Hoz annyit a városnak a tervezett többfunkciós létesítmény, hogy megérje az ország adófizetőinek?
Néhány kivételesen szerencsés helyzetben lévő országot kivéve nincs a világon olyan stadion, ami behozná az árát. Magyarországon sem valószínű, bár lehet. Ha azt a kérdést teszik fel, hogy kell-e olyan stadion, ami nem Budapesten van, és sokféle eseményt meg lehet benne rendezni, akkor nyilvánvalóan igen a válasz. Ha azt is megkérdezik, hol a reális egy ilyen stadion, akkor kézenfekvő, hogy az ország második legnagyobb városában, ahol élénk a sport- és kulturális élet.
– Ki dönti el, ki lesz a beruházó?
– A projektcég vezetése dönt minden kérdésben. Miután az állam adja a pénzt az építkezésre, a város pedig a telket és a régi stadiont, 90-10 százalék az arány a cégben az állam javára.
– Ilyen esetben már várható egy-két telefon Budapestről.
– Akkor is, ha 100 százalékosan önkormányzati beruházásról van szó. Ettől függetlenül mindegy, ki telefonál, nekünk elemi érdekünk, hogy a legjobb ajánlatot tevővel szerződjünk. Nemzetünk egy része túlzott lényeglátásra hajlamos az élet minden területén.

– Túlzott lényeglátás lenne az is, hogy a debreceni 2-es villamos építésének elakadását egyesek a Demján Sándor, illetve a Simicska Lajos érdekeltségéhez tartozó cégcsoportok közötti vitának állítják be?
– A 2-es villamos építése kétségtelenül egy problematikus beruházás. Az alapvető probléma azonban az összeesküvés-elméleteknél jóval egyszerűbb . Van egy szerződésünk, amit közbeszerzéssel nyert el a Demján-csoporthoz tartozó Arcadom Zrt. vezette konzorcium, az ATK, 7,2 milliárd forintért. Aztán utánaszámoltak, és kiderült, hogy valójában 8,2 milliárdba fog kerülni, ennyi volt az úgynevezett mérnökár is. Nem készültek el időre a munkával. Most döntnökhöz fordultunk, mert mi nem szeretnénk többet fizetni, de az is nyilvánvaló, hogy mindenki jobban jár, ha fenntartjuk a szerződést, és a konzorcium befejezi a munkát. Ellenkező esetben a konzorcium három tagja megroppan, és a városnak bizonyosan nem egy, hanem több milliárd forinttal többe kerül egy új közbeszerzés nyomán újrainduló beruházás. De szeretném, ha látnák: ez a villamospálya építés a beruházásaink 10 százalékát sem teszi ki, még csak nem is a legnehezebb, a többi 90 százalék rendben van. Hogy mégis ettől hangos a sajtó? Miért? Ha a gyerek bizonyítványa csupa ötös, de van egy hármasa, mi is azt kédezzük tőle, hogy ez hogy csúszhatott be, nemde?
– A jövőre nézve talán mégsem tanulság nélküli ez a beruházás.
– Az a baj, hogy hiába tudom én, hogy egy adott ajánlatból nem lehet azt a beruházást megvalósítani, ha a közbeszerzésben általános gyakorlat, hogy a legolcsóbbat preferálják. Lássák be, politikai öngyilkosság lenne, ha polgármesterként azért lobbiznék, hogy drágábban készüljön el valami, pedig olcsó húsnak híg a leve. Van egy kitűnő angol mondás: nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó árut vegyek. Nálunk viszont az olcsóság mindent visz, és ez annyira általános lett, hogy az véleményem szerint már kifejezetten veszélyes.