"Nincs káosz az iskolákban"

Volt kollégiumi nevelő, tanított magyart és vezetett intézményt is, az elmúlt 13 évben pedig kitanulta az oktatásirányítást. Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetője azt mondja, akkor érzi elemében magát, amikor van tétje annak, amit csinál. Most van.

– Amikor elvállalta a feladatot, tudta, hogy a legnagyobb munkaadó lesz az országban?
– Azt tudtam, hogy ez az egyik legnagyobb munka most az országban, de arról csak az internetről értesültem, hogy ez három MÁV-nyi és a Magyar Postánál is több embert foglalkoztató rendszer. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mennyien dolgoznak a Postánál.

– Az interneten írták azt is, hogy azért vállalta, mert nem volt tisztában azzal, mire is vállalkozott.
– Igen, ez az évtized legnagyobb léptékű átalakítása a közoktatásban. Senki nem tudta volna előre felmérni, hogy pontosan milyen feladatokkal jár. Az átalakítás lényege éppen az, hogy kiderüljön: milyen a közoktatás tényleges állapota. Eddig ugyanis ez döntően az önkormányzatok anyagi helyzetétől függött és ez igazságtalan különbségeket eredményezett. Az állami fenntartásba vétel a biztonságosabb, igazságosabb, jobb és kiszámíthatóbb iskolarendszer megteremtése érdekében történt.

– Szívesen lenne most iskolaigazgató?
– Persze, miért ne?

– Azért, mert ebben az új helyzetben jelentősen csökkent a cselekvési lehetősége az intézményvezetőknek.
– Az iskolaigazgató jogköre módosult ugyan, de az iskola szakmai munkájának változatlanul ő a vezetője, ő felel a jog- és szakszerű munkavégzés megszervezéséért. Ahelyett, hogy pénz után kell futkosnia és a fenntartóval egyezkednie, többet foglalkozhat a nevelő-oktató munkával, az intézmény pedagógiai programjának megvalósításával.

– Rendben, mondjuk, hogy a gazdálkodási nyűgök nem hiányoznak egy iskolaigazgatónak sem, de a munkáltatói jogkörüktől is megfosztották őket, vagyis nem ők döntik majd el, hogy a jelentkezők közül melyik matektanárt vegyék fel.
– A kiválasztás, döntéselőkészítés ezentúl is az igazgató dolga, csak a papírt nem ő írja alá.

– Mondjuk, ha most dolgozatot akar íratni egy matektanár, nem kérdés, hogy ki fizeti ehhez a szükséges fénymásolópapírt?
– Lehet, hogy van olyan iskola, ahol most még ez kérdés, a dologi kiadásokért ugyanis – ha működtetők – az önkormányzatok, a szakmai eszközökért pedig a tankerületek felelnek, és el tudom képzelni, hogy így, a legelején vannak olyan helyzetek, amikor felvetődik: a fénymásolópapír az kinek a dolga. Semmiképpen nem egy egymásra mutogató, hanem egy hatékony rendszer létrehozásán fáradozunk.

– Ön úgy látja, hogy az első két hét tapasztalatai alapján nincsen káosz az iskolákban?
– Nincsen. Én akkor beszélnék káoszról, ha például az iskolában nem folyna oktatás, nem lenne fűtés. A feszített tempó ellenére minden feladat a tervezett ütemben teljesült. Mi egy működő rendszerbe álltunk be, és az, hogy a fenntartó személyében változás történt, nem okozhat semmiféle fennakadást. Éppen ellenkezőleg. Mindenhol elérhető közelségbe került a szakmai segítség, a tankerületi igazgatók nem messziről, mondjuk egy megyei központból irányítanak, hanem ott vannak a járásokban, mind a 175 székhelyen, illetve a főváros 23 kerületében.

– Mégis, nem lett volna úgy jobb, ha nem a tanév kellős közepén, hanem csak szeptemberben kezdi meg a működését ez a rendszer?
– Szakmai szempontból talán jobb lett volna, de a költségvetési év januárban kezdődik, ehhez kellett alkalmazkodnunk és így kapunk tiszta képet az éves kiadásokról is.

– A tankerületek kialakítását hogyan döntötték el?
– A kormány a lehető leg­átláthatóbb és -egyszerűbb helyzetet szerette volna létrehozni, ezért a közigazgatási járásokkal megegyeznek a tankerületi határok.

– Sokan azt látják ebben, hogy az iskolabezárásokat így lesz a legkönnyebb levezényelni szeptemberre.
– Nincs ilyen szándék. Ezt bizonyítja, hogy a háromezernél kisebb lélekszámú települések esetében a működtetést is átvette az állam az önkormányzatoktól, hogy a kistelepüléseken is megmaradjanak az iskolák. Egyszerűbb lett volna azt mondani: az önkormányzatnak nincs pénze, az állam is szegény, nincs más megoldás. A kormány azonban egyértelművé tette, az iskolát népességmegtartó erőnek tartja.

– A Pedagógus Szakszervezet nyilatkozatai szerint pénz sincs elég a rendszerben.
– Az átcsoportosítások megtörténtek és annyi pénz van, amennyi eddig is volt ezekre a feladatokra a költségvetésben.

– Említene néhány ismérvet arra, hogy az állami szerepvállalástól hogyan lesz egységes a szakmai színvonal?
– Attól, hogy átlátható lesz a rendszer és kiderül, például hol vannak azok az iskolák, ahol eddig inkább a gyerekmegőrzés felé tartott a tendencia az oktatás helyett, mert alig volt szakos tanár az intézményben. A szakmai színvonal ugyanis egyértelműen a pedagógus minőségén áll vagy bukik. Vagy attól, hogy kiderül, melyek azok az intézmények, ahol 15 fejlesztés is fut egyszerre, miközben vannak igen elmaradott infrastruktúrájú iskolák, ahol évek óta nem történt semmi. Ahol az önkormányzat jól lobbizott, vagy jó pályázatírót alkalmazott.

– Van valahol hasonló rendszer Európában?
– Franciaországban például, de Németországban és Ausztriában is, csak ott tartományi szinten szerveződik ugyanez.

– Ezzel a fenntartási rendszerrel olcsóbb lesz a közoktatás Magyarországon?
– A cél nem ez, hanem hogy hatékonyabb legyen. A költséghatékonyság, hosszabb távon lehet majd ennek az eredménye. Mondjuk például abból adódóan, hogy egy ekkora rendszerben, közbeszerzési eljárásokkal össze lehet majd hangolni a beszerzéseket.

– Az egyenlősítés nem jelent kockásítást is, és azt, hogy egyes jó iskolák színvonala romlik az átlaghoz?
– Épp ellenkezőleg: a cél az, hogy a sokszínűséget megőrizve újuljon meg a közoktatás. Ez ugyan egy hatalmas hálózat, de a tankerületek emberléptékű, önálló és rugalmas rendszerek.

– Pedig van egy olyan nézőpont is, hogy az önkormányzatok elveszítették az iskoláikat, mert azt is bedarálta a politika.
– Az iskolák továbbra is a helyi közösségeké, fontos színterei egy település életének és most szakmai irányítás alá kerültek. Egy iskolaigazgatóról pedig elvileg ki sem derülhet, hogy melyik párttal szimpatizál. Az alkalmasság és a szakmai hozzáértés az első számú szempont és én hiszek a tiszta versenyben.

– Ön minek köszönheti, hogy idáig jutott?
– Kellett hozzá szerencse is, de szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a szakmaiságom mindig ott volt mögötte. A legtöbb pozícióba pályázat és kiválasztás útján kerültem. Igaz, olyan helyekre pályáztam, amihez úgy éreztem van elég szakmai munícióm.

– A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetésére, ha jól tudom, nem volt vetélytársa. Mit gondol, miért?
– Biztosan azért, mert sokan elhitték, hogy csak az nyerhet, akinek hátszele van. Másrészt nyilván sokakat riasztott ez a hatalmas feladat, ami lényegében a szakmán kívül oktatásirányításról, szervezetépítésről egyszerre szól. Én végigjártam a ranglétrát, tanítottam, voltam intézményvezető és regionális vezető is, mire az Oktatási Hivatal elnökhelyettese lettem. Belülről és igen sokrétűen ismerem tehát ezt a rendszert, ezért vonzott ez a feladat.

– Hoffman Rózsával milyen a viszonya?
– Korrekt szakmai munkakapcsolatban vagyunk. Évek óta ismerjük egymást, egy évig volt a főnököm, még a 99-ben, az OKÉV indulásakor.

– Mit gondol emberileg melyik az a tulajdonsága, amire most leginkább szüksége lesz?
– Szeretek újítani. Mindig az vitt előre, hogy kerestem a problémamegoldást amolyan ötletember voltam. Szeretek megszervezni, létrehozni dolgokat. Akkor érzem elememben magam, ha van tétje annak, amit csinálok.

– A magánéletét például hogyan szervezi a fővárosból? Nem hiányolja a család Balatonalmádiból?
– Ha lehet, naponta hazajárok. Az életvitelem és a mentalitásom is olyan, hogy jobban érzem magam vidéken, mint a fővárosban. Egy óra 15 perc az út és amikor csak tehetem, megyek haza, ha pedig van valami protokolláris esti feladat, a fiamnál alszom, egyetemista és van egy albérlete Pesten.

– Önt mi vonzotta erre a pályára?
– Mindig szerettem másokon segíteni, volt kíváncsiság bennem a másik ember iránt és türelmem is minden helyzetben. Tíz éves lehetem, amikor láttam az újságban, hogy Szombathelyen tanári szakok indulnak. Az olyan elérhetőnek és biztonságosnak tűnt egy kis sváb faluból, Városlődről, ahol gyerekkoromban éltem. Kitűnő tanuló voltam, iskolába járni nagyon szerettem, biztos ez is meghatározó volt. Igaz, a gimiben elbizonytalanodtam egy kicsit, hogy matek- vagy magyartanár legyek-e. A Lovassy ugyanis egy elitgimnázium, ahova ismeretlenül, vidékről, egy kis iskolából bekerülni, ahol addig én voltam az egyik legjobb tanuló, nagy változás volt. Az első matekdolgozatom rögtön  hármas is lett, amilyen jegyem talán nem is volt addig. Sok olyan kudarc ért, ami persze igen jót tett a személyiségfejlődésemnek, de akkor nem éreztem magam túl szerencsésnek, azt leszámítva, hogy egy osztályba jártam a mostani férjemmel és 17 évesen egymásba szerettünk.

– A fia most tanul, vagy demonstrál?
Éppen szakdolgozatot ír, de a mai divatnak megfelelően több képzésen is részt vesz, 26 éves lesz és még egyetemista. A nemzetközi tanulmányok szak után, most éppen pszichológiából diplomázik a Károli Gáspár Egyetemen és folytatni is szeretné egy harmadik diplomával.

Világgazdaság Online-->