Sok megy családtámogatásra, kevesebb betegsegélyezésre

A rendszerváltást követően jelentősen felduzzadt a különféle jóléti juttatásokból élők köre, ami nagy kihívás elé állítja a szociális ellátórendszerek hosszú távú fenntarthatóságát.

A társadalom elöregedése, a munkanélküliség és az elszegényedés miatt, ha a jelenlegi tendenciák megmaradnak, 2030-ra több lesz az eltartott Magyarországon, mint aktív dolgozó – figyelmeztet a hazai szociális védelemről készült elemzésében a Központi Statisztikai Hivatal.

A szociális védelmi rendszer működtetése jelentősen megterheli az ország gazdaságát. Még akkor is, ha Magyarországon az EU 29,5 százalékos átlagával szemben a jóléti kiadások „csak” a GDP 23,4 százalékát tették ki 2009-ben, és a juttatások egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt értéke az EU-27 átlagának fele volt.

A társadalmi juttatások 40 százalékát az öregség kapcsán felmerülő ellátásokra fordítják, egyes országokban (Lengyelországban és Olaszországban) pedig a teljes ráfordítás felét is meghaladják. E funkció részesedése a legmagasabb az unió országainak jóléti kiadásaiban. Az EU tagállamaival összehasonlítva hazánk az összes juttatás nagyobb részét költötte rokkantsági ellátásokra, valamint a családok és a gyermekek támogatására, mint az EU-27 átlaga, miközben a betegséggel összefüggő kiadások aránya elmaradt attól.

A betegséggel kapcsolatos juttatások aránya 2005-ben még meghaladta az uniós átlagot, majd ettől kezdve évről évre nagyobb (2009-ben már megközelítőleg 5 százalékpontos) elmaradás tapasztalható a ráfordításokban (24,7 százalék, szemben az EU 29,6 százalékos értékével), miközben az egy főre jutó érték is jelentősen (10 százalékponttal) visszaesett.

Hazánk az összes szociális védelem körébe tartozó juttatáson belül a családok és gyermekek ellátására ugyanakkor többet (13,2 százalékot) költ, mint az EU-országok (8 százalékot), és az egy főre jutó ellátások összege is ezen a téren közelíti meg a legjobban az uniós átlagot. Az uniós átlag a család- és gyermektámogatások terén a GDP 2,3 százaléka, míg hazánk a nemzeti össztermék 3 százalékát költi erre.

A kutatók azt is kiemelik, hogy Magyarországon a társadalmi juttatásokon belül a pénzbeli ellátások aránya magasabb és – ellentétben az uniós országokban megfigyelhető tendenciával, ahol a természetben nyújtható formák, szolgáltatások részaránya növekszik – egyre növekszik. Itthon a pénzbeli ellátások 68,3 százalékot tettek ki 2009-ben, míg az uniós átlag 65,1 százalék volt.

A gyermeket nevelő családok mindegyike részesül valamilyen pénzbeli ellátásban, ami nem csekély anyagi hozzájárulást jelent számukra: a három- vagy több gyermekeseknél a családtámogatás a teljes jövedelmük 26 százalékát teszi ki.

Jelentős különbség van az uniós gyakorlathoz képest a tekintetben is, hogy hazánkban a juttatásoknak jóval kisebb hányada (5,1 százalék), függ az ellátottak vagyoni, illetve jövedelmi helyzetétől, mint a 27 tagállamban, ahol az arány 11,2 százalékos.