Megállapodtak az iráni atomprogramról - az olajcégek és a járműgyártók nyerhetnek

Kiváló üzleti lehetőségekkel kecsegtet a nyugati cégek számára az, hogy ma pont került az iráni atomprogram lezárásáról szóló tárgyalásra. A megállapodást a tervezett időponthoz képest kéthetes csúszással, maratoni tárgyalások után Bécsben írta alá a teheráni vezetés és a hatok. Az ENSZ Biztonsági Tanács (BT) öt állandó tagját – Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia), illetve Németországot magába foglaló csoport a nukleáris leszerelésért cserében azt vállalta, hogy feloldják az elmúlt évtizedekben egyre kiterjedtebb, 2012 óta pedig gyakorlatilag teljes kereskedelmi és banki embargó intézkedéseinek legtöbbjét.

Van azonban egy klauzula, amelyik lehetővé teszi, hogy az egyezmény megsértését követő 65 napon belül visszaállítsák a tilalmakat. Az ENSZ-fegyverembargó is fennmarad még öt évig, míg a rakétarendszereket nyolc évig nem lehet eladni Iránnak. A további kérdéseket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által felállított menetrend szerint az év végéig rendezik, ennek az alapja egy december közepére tervezett értékelés lesz. Vagyis az embargó feloldására a gyakorlatban 2016-ig várni kell.

A történelmi jelentőségű egyezményt a felek óriási diplomáciai sikerként értékelik, ám igazából Hasszán Rohani iráni államfő lehet elégedett: két éve nyugatbarát hozzáállása is hozzásegítette ahhoz, hogy megszerezze a győzelmet az elnökválasztáson, ami a nyugati hatalmakkal folyó érdemi tárgyalás kezdetét is elhozta. A külpolitikai sikerekben igencsak szűkölködő Barack Obama amerikai elnök számára is siker az egyezmény.

Az embargó feloldása az új piacok után kutató nyugati cégek, beruházók számára kecsegtet sikerekkel. Korábban a The Guardian írt arról, hogy az elmúlt hónapokban már igen aktívan puhatolóztak a nyugati tanácsadó cégek az országban. A brit lap szerint elsősorban az olaj- és gázipari társaságok érdeklődhetnek, amelyek nemcsak a szankciók, de az 1979-es forradalmat követő államosítás miatt is távozni kényszerültek az országból.

Teherán nyitottságát jelzi, hogy Bidzsán Namdar Zanganeh olajügyi miniszter már tavaly novemberben – közvetlenül a hatok és Irán közötti ideiglenes megállapodás aláírását követően – tárgyalóasztalhoz ült a legnagyobb olajipari óriások vezetőivel. Az érdek ugyanis kölcsönös: ahhoz, hogy Irán növelni tudja kitermelését, modern technológiára van szükség, az embargók azonban ettől is elszakították az országot.

A járműgyártók is nagyot kaszálhatnak a felszabaduló piacon: az Airbus és a Boeing hírek szerint intenzív tárgyalásokat folytat az iráni légügyi illetékesekkel a repülőflotta megújításáról, de komoly lehetőségek rejlenek a gépjárműpark megújításában is, ahol elsősorban a piac valamikori legfontosabb szereplője, a Peugeot igyekszik újraéleszteni kapcsolatait.

Több évtizedes bojkott
Az Egyesült Államok először az 1979-es iráni forradalmat követően élt az embargó eszközével, a tilalmat 1995-ben meghosszabbították. Az ENSZ és az Európai Unió jóval később, az iráni atomprogram okán folyamodott a tiltáshoz, miután 2006-tól kezdve több biztonsági tanácsi határozatra sem reagált érdemben a közel-keleti ország vezetése. 2007 óta nemcsak fegyvervásárlások esetén, de szinte minden területen tiltják a kereskedelmet, illetve becslések szerint 150 milliárd dollárt zároltak.

Az igazi csapás 2012-ben következett be, amikor a nyugati hatalmak egyfelől kizárták a banki tranzakciókat bonyolító SWIFT rendszerből Iránt – a The Economist egy korábbi elemzése szerint ennek komoly szerepe lehetett abban, hogy Teherán hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni –, egyben olajembargót vezettek be. A tilalom nyomán 2012-ben az előző évinek kevesebb mint felére esett vissza a kőolajkivitel az OPEC második legnagyobb exportőrének számító országban. Teherán korábban jelezte: az embargó feloldása után bármikor képes megduplázni jelenlegi kivitelét is. A Reutersnek nyilatkozó elemzők ennél kisebb, nagyjából 60 százalékos exportbővüléssel számolnak. Úgy látják: 2016 közepéig akár napi 750 ezer hordóval is nőhet a külföldön eladott iráni kőolaj volumene, ezzel négyéves csúcsra, napi 3,6 millióra emelkedhet a kitermelés az iszlám köztársaságban.

Iráni vállalások
– Leállítják a 20 százalékos dúsított urán előállítását, és leszerelik az ehhez szükséges centrifugákat.
– A 20 százalékos urán előállítására használt urán-hexafluroid-készlet felét urán-dioxiddá alakítják át.
– A natanzi centrifugák felében és a fordói centrifugák háromnegyedében nem dúsítanak uránt.
– Csak a megsérült gépek helyettesítésére gyártanak centrifugát.
– Nem építenek további dúsítókat, nem is folytatnak erre irányuló kutatás-fejlesztést.
– Nem töltik fel üzemanyaggal az araki nehézvízreaktort, leállítják a gyártást és a fejlesztést is.
– Nem építenek az araki reaktort helyettesítő létesítményt.
– A megengedett szintre csökkentik a legfeljebb ötszázalékos uránkészletet.
– A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelőit legalább havonta egyszer beengedik a natanzi és a fordói dúsítóba, illetve az araki atomreaktorba.

Nyugati vállalások
– Ideiglenes, korlátozott, célzott és visszafordítható módon feloldják a szankciókat.
– Nem vetnek ki újabb szankciókat, ha Irán teljesíti vállalásait.
– 4,2 milliárd dollárnyi olajbevételt olajlétesítményekbe fektetnek.
– Felfüggesztik az olajexportra és a járműgyártáshoz szükséges importra kivetett tilalmat.
– Leállítják az iráni olaj vásárlásának csökkentését célzó lépéseket.
– Felfüggesztik az arany- és nemesfém-kereskedelem tilalmát.
– Segítik a humanitárius kereskedelmet könnyítő pénzügyi csatornák kialakítását.
– Módosítják az EU belső szabályzatát, hogy engedélyezzék a pénzügyi tranzakciókat.