Miért éppen Ázsia áll a PISA-tesztek élén?

Harmincnégyből a 30. helyen végeztek a magyar diákok a legutóbbi PISA felmérésen. A 2012-es tesztek során a digitális szövegértést mérték és azt, hogy a 15 évesnél idősebb tanulók számítógépes ismeretei hogyan függnek össze a szövegértési és természettudományos alapkészségekkel. A magyar diákok közül sokan – 20 százalékuk - bele sem kezdtek a teszt megoldásába. Az OECD-országokban átlagosan csak 9 százalék volt ezeknek a tanulóknak aránya. A legnehezebb feladatokat a szingapúri tanulók 70 százaléka oldotta meg helyesen, a felmérés átlaga 40 százalék volt, ezzel szemben a magyar diákoknak csak 25 százaléka tudott megbirkózni ezekkel.

Az összesített eredmények alapján az első Szingapúr mögött a második Hong Kong, a harmadik Dél-Korea, a negyedik és ötödik helyezett holtversenyben Japán és Tajvan, a hatodik pedig Finnország lett. Vagyis öt ázsiai ország iskolarendszere előzi meg a világon az összes többit. És nemcsak most, a nemzetközi tanulói teljesítményméréseken rendre az ázsiai országok szerepelnek az élen.

Az eredmények azért is figyelemreméltóak, mert 1965-ben, amikor Szingapúr elnyerte független államiságát, a körülbelül 2 milliós népességének túlnyomó többsége még iskolázatlan, írástudatlan volt. A hetvenes évek elejére azonban már minden gyermeknek volt lehetősége középfokú oktatási intézményben tanulni. Amikor pedig 2009-ben Szingapúr első ízben vett részt a PISA felmérésben, tanulói rögtön az első nyolc közé kerültek, matematikából egyedül Kína és Sanghaj előzte meg.

Még érdekesebb az egész úgy, hogy egy főre vetítve Szingapúr költi a legkevesebbet oktatásra az OECD-országok közt. Igaz, ezt a pénzt jól célzottan használják fel, olyan kulcsterületek fejlesztésére mint a tanerő magas színvonalú fejlesztése, a diákok lehetőségeinek fejlesztése és az esélyegyenlőség biztosítása.

A szingapúri oktatási rendszerben az iskoláknak két típusa van, az állami és az államilag támogatott, tipikusan egyházi iskolák. Az állami iskolák esetében a fenntartást teljes egészében az állam fedezi, az egyházi iskolák esetében pedig szintén kapnak egy meghatározott fejkvótát a gyerekek után az államtól, ami olykor eléri az iskolák jövedelmének 90 százalékát is. Persze e két kategória között is vannak átmenetek, ezek az úgynevezett „független” iskolák, amelyek szintén részesülnek kiegészítő állami juttatásban.

Az, hogy az oktatás kulcsterület, az is jól mutatja, hogy az állami költségvetés több mint 20 százalékát fordítják Szingapúrban oktatási célokra. Ezen felül a parlament még külön fejlesztési költségekre is biztosít forrást az oktatási intézmények számára. A finanszírozáshoz tartozik, hogy bár az általános iskola hat osztálya tandíjmentes, egy kisebb összeget „általános költségek fedezeteként” mégis fizetni kell a családoknak minden gyermek után, de a szegényebb családok esetében az állam átvállalja ezt a költséget is.

Ezen felül az Edu Save Account (Oktatási Takarék Alap) program keretében, amelyet a szülőkkel együttműködve terveztek és alakítottak ki, az Oktatási Minisztérium letétbe helyez egy bizonyos, a parlament által jóváhagyott összeget a gyermekek számára egy külön számlán, amelyet a szülők a gyerekek kiegészítő, fejlesztő óráira, vagy éppen felsőoktatásuk költségeire használhatnak fel.