"Fantázia bajban van"

Ha olvastad vagy láttad a Végtelen Történetet, biztos emlékszel a kezdő jelenetre, amikor a végtelen Fantázia birodalom minden részéből összegyűlnek a küldöttek, hogy hírt adjanak az országot mindenfelé fenyegető veszedelmről, a Semmi terjedéséről.  Kőóriások, lidércek, fikarcok, kentaurok, szaxafránok és még ki tudja hányféle fajta és nemzetség jön össze, és mindenkinek ugyanaz a baja, de senki sem tudja, hogy hogyan lehetne megállítani a világuk pusztulását.

No hát pont ilyen érzés megérkezni a klímatárgyalásokra. Minden ország küldötte, az egész emberiség itt van, egyetlen szédítő forgatagban elegyednek büszke perzsák, szikár skandinávok, gyűrőtt oroszok, apró indián asszonyok, elegáns japánok, nagydarab, kedélyes feketék. Bár a legtöbben európai módon öltöznek, a legnagyobb bajban levő népek képviselői, a szaharai tuaregek, a sarkvidéki lappok, az Amazonas lakói a saját viseletüket hordják. Semmihez sem hasonlítható érzés egyszerre látni az egész emberiséget.  És nem csak bürokraták vannak itt, van itt feltaláló, tudós, civil, pap, katona, üzletember, varázsló, guru, és még ki tudja mi minden. Az a húszezer küldött, aki itt van, mint valami újkori Noé bárkája képviseli az emberséget a maga sokféleségében.

De nem akarom túltolni a Végtelen Történetes hasonlatot - mi mind, akik itt vagyunk pontosan tudjuk mi a Föld baja és mit kell tenni ahhoz, hogy meggyógyítsuk.  Csak ez nagyon-nagyon nehéz. Kb. mint egyszerre leszokni a dohányzásról és a hízlaló kajákról. Vagy mint egy élethossziglan tartó diéta.  Ahhoz, hogy megőrizzük a mai életszinvonalunkat, mindent meg kell változtatni, ki kell iktatni a fosszilis tüzelőanyagokat a civilizációnkból. Olyan nehéz ez, hogy az elmúlt huszonöt évben, amióta a klímatárgyalások folynak, nem sikerült érdemleges eredményt elérni, a világ üvegházgáz-kibocsátása egyre nő. 

Csak hát időközben kifutottunk az időből. Itt Párizsban december elején kabát nélkül sétálhatunk, idén Magyarország is megtapasztalhatta a szíriai klímamenekültek áradatát, és Délkelet-Ázsia fuldoklik a soha nem látott méretű erdőtüzek okozta szmogban. Ahogy Obama nyitóbeszédében mondta: “Mi vagyunk az első generáció, amelyik érzi a klímaváltozás hatásait, és az utolsó, amelyik tehet is valamit ellene”. Ezért vagyunk itt, és bár a klímatárgyalások folyamata, a kicsinyes huzakodás és gyalázatos kompromisszumok egyszerre szánalmasak és frusztrálóak, ennél jobb fegyvert az emberiség egyelőre nem tudott felmutatni.

Az első nap nagyívű, lelkesítő, de jórészt kiszámítható beszédeket hozott a világ vezetőitől. Ezek nem a tartalmuk miatt fontosak, hanem a beszélők személye miatt: egyetlen napon a világ szinte összes vezetője eljött, Obama, XI Jinping, Putyin, Merkel, és még sorolhatnám. Magyarországot (csak) Áder János képviselte, az ő szerepvállalása dicséretes és tiszteletre méltó, bár nyilván ha a magyar politikának is annyira fontos lenne a klímaváltozás, mint az amerikaiaknak, vagy a kínaiaknak (stb.), akkor Orbán Viktor beszélt volna itt.

A technikai tárgyalások kisebb szakcsoportokba tagozódva már hétfő este megkezdődtek, és kedden folytatódnak… ezt csak a szakavatottak képesek befogadni, ilyen címekkel, mind "ADP contact group on agenda item 3.”, és hasonlók.  De ezekről majd a későbbiekben.