Amerika újra választ - indul a harc a Fehér Házért

Magyar idő szerint éjjel kettőkor indul a világ legnagyobb politikai show-műsora - kezdődnek az amerikai előválasztások, hogy a két nagy párt szavazói eldöntsék, kik indulhatnak a november 8-i elnökválasztáson. Az első hetek fő tétje persze akár leírható úgy is: elég lesz-e a válságkezelésben csalódottak dühe arra, hogy az elitellenes, nagyokat ígérgető jelöltek legyőzzék az elit embereit?

Clinton-Sanders: a tuti befutó ellen a rendszerellenesek jelöltje

A demokrata oldalon Hillary Clinton előnye változatlanul nagy, de egyre csökken. A volt külügyminiszter sokáig olyan egyértelmű esélyesnek tűnt az indulásra, hogy más jelöltek nagyon nem is mertek próbálkozni ellene a párton belül. Ebbe a képbe kavart bele Bernie Sanders vermonti szenátor, aki a demokratikus szocializmus hívószavával, a gazdagok adóemelésének és több szociális kiadás bevezetésének ígéretével egyre több szavazót tud maga mellé állítani.

Eközben Clinton a legfontosabb kérdésekben, különösen a gazdaságról igyekszik nem mondani semmi olyasmit, amivel sokakat fordíthatna maga ellen - nagy kérdés, hogy ez meddig lehet elég neki. A demokraták fiatal szavazói inkább Sanders mellett állnak, a rendszerben csalódottakat is ő szólítja meg egyelőre sikeresebben, a párt elitje, az idősebb liberálisok és a latin származású demokraták körében Clinton a népszerűbb. Kettejük ellen egyedül Martin O''Malley, Maryland volt kormányzója indul - az ő esetében igazán csak az a kérdés, hogy mikor száll ki a harcból, a párton belüli népszerűségét alig két százalékosra mérik.

Trump a világ ellen: legyőzhető-e a párt elitje?

Míg a demokratáknál rekordalacsony, addig a republikánusoknál rekordmagas számú jelölt vágott neki a kampánynak, voltak hetek, amikor 17 aspiráns volt harcban a konzervatív oldalon, mára tizenketten maradtak. A pártelit és a szavazók ellentéte soha nem volt még ennyire látványos (ezt a Politico cikke itt részletesen elemzi). Ahogy a demokratáknál Clinton, a republikánusoknál Jeb Bush tűnt sokáig jól ismert nevével biztos befutónak - most már az is kérdés, hogy az 5 százalékot eléri-e. De az elit másik kedvelt jelöltje, a mérsékelt konzervatívok arcának számító Marco Rubio is csak a harmadik helyen áll épp 10 százalék fölötti népszerűséggel. A toronymagas esélyesnek most az a Donald Trump tűnik, aki mesterien játszik rá a szegényebb munkásréteg és a magát a válságkezelés vesztesének érző konzervatív alsó-középosztály minden félelmére, a második hely pedig az ultrakonzervatív Ted Cruzé. Igaz, az ő esetleges sikerével tudnának mit kezdeni a piacok - Trump igazi győzelmi esélyeit még mindig csak kezdik beárazni, miután legalább már odáig eljutottak, hogy a lapok szórakoztatás rovatából átkerült az indulása a politikai hírekbe.

Ahogy Sandersnél, úgy nála is beláthatatlan, mit teljesítene elnökként az ígéreteiből és mibe kerülne ez az országnak - csakhogy ezzel az eséllyel most már egyre komolyabban kell számolni. Kérdés, hogy a pártelit mit kezd az ő népszerűségével, beáll-e mögé hamar, ha a várakozásoknak megfelelően sikeres lesz az első előválasztásokon, vagy megpróbálnak egy mérsékeltebb jelöltet támogatni. Rajtuk kívül 5 százalék fölött csak Ben Carsont mérik - az egykori idegsebész szintén rendszerellenes és radikális, emiatt egy ideig stabilan második is volt a párton belül, de populizmusban nem tudta felvenni a versenyt Trumppal. A többi jelölt - Rand Paul, John Kasich, Chris Christie, Mike Huckabee, Carly Fiorina, Rick Santorum és Jim Gilmore - számára az 5 százalék is messzinek tűnik.

Így választ Amerika

Az előválasztások és jelölőgyűlések rendszere gonosz kérdés lehetne bármelyik politikatudományi vizsgán - nem véletlen, hogy a helyi hagyományok tiszteletben tartása mellett mindkét nagy párt az egyszerűsítésre és az átláthatóbbá tételre törekszik. De a szabályok, amik alapján megállapítják, melyik jelölt támogatói hány helyet kapnak az állam résztvevői közül a párt nyári végleges jelölőgyűlésén, a republikánusoknál még mindig államról államra változnak, a demokratáknál már egységes a rendszer, ott tisztán a voksok százalékos aránya alapján osztják ki a delegáltakat.

Februárban még kevés helyen tartanak előválasztást. Ma Iowa, a jövő héten New Hampshire, a hónap végén pedig Dél-Karolina és Nevada választ. A demokratáknál az elnökjelöltről döntő 3636 delegált közül 182-t választanak meg ebben a hónapban, a republikánusoknál 2472-ből 133-at. De az esélyek felmérésére, a kampány élesre fordítására, és a gyengébb jelöltek kiszórására tökéletesen alkalmas lesz ez a hónap - olyan jelölt még szinte sosem lett elnök, aki az elsőként szavazó államok közt legalább néhányban nem tudott nagyot nyerni. Idén március 1-je lesz a szuperkedd, amikor a demokraták 943, a republikánusok 689 delegáltat választanak, két héttel később pedig 714-et, illetve 367-et, vagyis a delegáltak több, mint feléről a most következő másfél hónapban szavaznak.