Nagy veszélyben a méhek

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont részvételével készült el az első átfogó nemzetközi jelentés a beporzást végző rovarok, illetve a rovarok általi beporzást igénylő növények helyzetéről. A dokumentum szerint beporzás nélkül az élelmiszer-alapanyagok mintegy fele tűnhet el. A 100 leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát ugyanis rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség által elfogyasztott élelmiszer-mennyiség 30-35 százaléka az állati beporzás sikerességétől függ, de növényi alapanyagok sokféleségét és minőségét tekintve ez az arány jóval magasabb. A beporzást végző állatok nélkül nem lenne alma, körte, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, lucerna, uborka, és ezek csak a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek.

A kihalással fenyegetett beporzó fajok száma növekszik, és e mögött számos esetben az emberi tevékenység áll. Ennek következményeként milliók élete kerülhet veszélybe, a beporzott növények termése, magja, olaja fontos élelmiszer-alapanyag ugyanis, vitaminok és nyomelemek forrása.

Az IPBES nevű szervezet, amelyet 124 ENSZ-tagállam alapított, a Föld ökológiai állapotának felmérésével foglalkozik minél szélesebb körben. A beporzókról szóló kutatásban több mint 80 ország több száz kutatója vett részt. A céljuk ezzel is az ökoszisztémák katasztrofális romlásának megállítása. A jelentés két év alatt készült el, és ez volt az első közös tudományos dokumentum, amit megszerkesztettek.

Kovács-Hostyánszki Anikó, az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatója azt mondta: a méhek és más beporzó rovarok az ökoszisztéma nélkülözhetetlen láncszemei. A vadon élő beporzók számának csökkenését eddig Északnyugat-Európában és Észak-Amerikában igazolták vizsgálatok. A világ többi részéről hasonlóan nyugtalanító eredmények érkeztek, a vizsgálati eredmények azonban még túl gyérek ahhoz, hogy nagyléptékű következtetéseket lehessen levonni belőlük.

A gerinces beporzók 16 százalékát világszerte a kihalás fenyegeti. Noha a rovarokról nem készült ilyen világméretű értékelés, egy-egy nagyobb régióval és a több országgal foglalkozó kutatások szerint e fajok esetében is jelentős a fenyegetettség, különösen a méhek és a lepkefajok esetében. A rovar beporzók több mint 40 százalékát helyi jellegű veszélyek fenyegetik. A megoldás a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele. Fontos lenne, hogy a termelők egész tájakra kiterjedően biztosítsák vagy növeljék a beporzók élőhelyeinek változatosságát, ennek során használják fel a mozaikos jellegű élőhelyeket kialakító, hagyományos mezőgazdálkodási módszereket. A termőföldeken létesítsenek vadvirágokkal borított sávokat. Csökkentsék a növényvédőszer-használatot. A beporzókat ugyanis mindenütt egyre jobban sújtja a táplálékhiány, a klímaváltozás, a kémiai stressz, a toxikus anyagok, valamint a méheket támadó különböző kórokozók: atkák, gombák, vírusok.

„A klímaváltozás, az intenzív mezőgazdasági növénytermesztés térnyerése, a nagy területeken vetett monokultúrák, a gyomok eltűnése, az új típusú rovarölő szerek térnyerése, tehát a minél intenzívebb mezőgazdasági termelés okozza a legnagyobb károkat – mondta Kovács-Hostyánszki Anikó. „A fejlettebb országokhoz képest hazánk szerencsés helyzetben van, a vadbeporzók köre is rendkívül széles, csak vadméhből, 700 különböző faj él Magyarországon, és nem tapasztaltak jelentős mértékű méhcsaládelhullást sem. Ennek ellenére nagy haszna lenne a jövőre nézve, ha az eddigi helyi kutatásokat sikerülne kiterjeszteni, és országossá tenni egy olyan felmérést, amelyikből nemcsak a házi méhekről, hanem arról is tudni lehetne, hogy a vadbeporzók milyen helyzetben vannak hazánkban.”