Vége van: Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke

Most már hivatalos: 2016 az 1989 utáni időszak legmegdöbbentőbb éve, amikor alapjaiban kell újragondolni, amit a populizmusról, az elitellenességről, és persze amit a közvélemény-kutatókról hittünk. Donald Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke.

Trump győzelme a második piaci sokk idén egy szavazás után - ugyan az európai tőzsdék nyitásáig még sok idő volt hátra, amikor a végeredményt kihirdették, a Dow Jones határidős piaca 3 százalékot esett már Trump győzelmének első jeleire, a NASDAQ szintén bezuhant, a mexikói peso 7 százalékot gyengült a dollárral szemben, a menedéknek használt arany pedig drágulni kezdett. A republikánus győzelem óriási meglepetésként érte a piacokat, és nem mellesleg alaposan befürödtek a közvélemény-kutatók is, akik szinte kivétel nélkül Clinton győzelmét jósolták. Volt, aki egyenesen 95 százalék esélyt adott Clintonnak, egyedül a FiveThirtyEight modellje jelezte, hogy közel 30 százalék esélye van Trumpnak, annyi a bizonytalan szavazó és a mérési hiba lehetősége.

Trump elsősorban a régi nagy ipari övezetekben nyert nagyot. Arra szinte senki nem számított, hogy olyan helyeken, mint Michigan és Wisconsin, győzni tudjon - megdöbbentő módon mégis sikerült neki. Hogy miért, azt még sokan fogják elemezni, annyi viszont biztos: ezeken a helyeken nagy hanyatlás indult meg, amikor az ipar elkezdett veszteni a régi súlyából, a csalódott szavazók pedig megoldást várnak - és ha azt nem kapnak, ahhoz fordulnak, aki szép ígéreteket ad nekik. De Trumpé lett a hagyományosan konzervatív területeken kívül Florida és Észak-Karolina is, az északkeleti partról New Hamsphire-ben még számolják a voksokat, de már pusztán az a tény is, hogy valahol az alapító államok közül nem egy demokrata nyer, óriási szavazói mozgásokat jelez. És persze az igazi meglepetés: Pennsylvania is Trumpé lett. Ami ott történt, jól mutatja, mennyire megosztott az ország: simán vezetett Clinton, amíg Philadelphia és a környező fejlett régió szavazatait számolták, aztán jött a vidék. De a régi fontos ipari-mezőgazdasági területek közül Iowában és Ohióban is, ahol Trump győzelme valószínű volt, a különbség sokkal nagyobb lett végül, mint azt sejteni lehetett.

Az is egyértelművé vált, hogy az elitellenességgel nagyot lehet nyerni. Nagy kérdés, mi történt volna, ha a Trumphoz hasonlóan a látványos ideológiában utazó Bernie Sanders lett volna a demokrata elnökjelölt, de az egyértelműen látszik az eredményekből: a választók jelentős része mást akart, mint amit a gazdagabb területeken, a politikai és gazdasági elit közelében élők. Sőt, a fiatalok külön jelezték, hogy valami újra van szükségük: azután, hogy a demokrata előválasztásokon a tavasszal elsöprő többségben támogatták Sanderst, most az exit pollok szerint a 30 éven aluliak 9, a 30-44 köztiek 8 százaléka valamelyik harmadik párt jelöltjére szavazott.

Ezen a ponton azt is meg kell említeni: nem véletlenül azt a kifejezést használtuk, hogy a választók jelentős része, nem azt, hogy a választók többsége. A választók többsége ugyanis jó eséllyel Clintont támogatta - Kalifornia szavazatait még órákig számolhatják a végeredmény kihirdetése után, az összes voks számában így Clinton lehet a jobb. Ha ez így lesz, olyan mindössze ötödször történik meg az USA történetében, hogy a kevesebb voksot szerző jelölt lesz az elnök (utoljára 2000-ben történt meg, előtte háromszor a XIX. században), de az elektori rendszer lényege pont ez is: az ország sok helyén kell a legjobbnak lenni, nem elég a legnépesebb helyeket agyonnyerni.

Sokan azt gondolták Hillary Clinton jelölésekor, hogy a nemek közti szakadék fog dönteni, de végül nem így történt: az oktatás döntötte el a választást. Azok a fehér szavazók, akik nem tanultak tovább, közel 40 százalékos előnyhöz juttatták Trumpot. Ők azok, akik könnyebben foghatóak a populizmusra, és akik az elmúlt évtizedek gazdasági folyamatainak veszteseként érzik magukat - és elegen vannak ahhoz, hogy választást lehet nyerni velük. Az elemző Nate Cohn írta azt az eredményeket látva: az iskolázatlan fehérek elkezdtek úgy viselkedni, ahogy egy összetartó kisebbségi csoport rendszerint szokott. Eközben Clinton nem tudta kellőképp megszólítani a latino szavazókat sem, a feketéket pedig különösen nem.

És hogy mi lesz most? A legjobb válasz erre egy határozott fogalmunk sincs. Donald Trump a gazdasági terveiről annyit mondott, hogy csökkentené az adókat, a szabadkereskedelmi egyezményeket sokat szidta - és ezen kívül szinte semmi olyat, ami programként értelmezhető. A következő órákban vagy napokban szinte biztosan elég furcsa piaci reakciókat figyelhetünk meg, de hogy utána mi lesz, arról egyelőre csak találgatni lehet. Hogy mi vár az USA és Kína kapcsolatára, az Egyesült Államok és az EU tervezett szabadkereskedelmi egyezményére, valóban annyira kiszámíthatatlan lesz Trump elnökként, mint amilyen jelöltként volt, vagy inkább hagyja a politikai döntéseket a szakértőknek, ez a következő évek nagy kérdőjele lesz. Otthon persze nem lesz nehéz dolga: a Kongresszusban és a Szenátusban is stabil a republikánus többség.

Arról is csak bizonytalanul lehet találgatni, hogy Magyarország számára mit hozhat Trump elnöksége. Az elég valószínű, hogy a külpolitikailag igencsak kemény Clinton kormányzása a magyar kormány számára nagyon rossz forgatókönyv lett volna, Orbán Viktor pedig nagyot nyert azzal, hogy a nyáron elsőként biztosította Trumpot a támogatásáról. (Ezt egyébként azóta elmagyarázta a kormány, hogy valójában miért nem is úgy értette - ne lepődjünk meg mindenesetre, ha a kormánypárti értékelésekben hamarosan újra úgy jelenne meg az emlék, hogy bezzeg Orbán már akkor megmondta.) Azonban Trump ígéretet tett arra is, hogy a NATO kelet-európai államai helyett inkább a hazai ügyekre fog koncentrálni. Azt pedig Oroszországtól két határnyira (amiből az egyik igencsak törékeny) tudhatjuk, hogy a medve nem játék.