Honnan származik majd az ételünk?

Habár az elmúlt 30 évben lényeges előrelépés történt az éhezés felszámolásában, „az élelmiszertermelés fokozása és a gazdasági növekedés gyakran környezetünk kárára történt,” olvasható a FAO ma megjelent tanulmányában. „Napjainkra a korábban földünk felszínét borító erdőségek közel fele eltűnt. A talaj édesvízkészletei gyorsan fogynak. A biológiai sokféleség komoly károkat szenvedett,” - olvasható a tanulmányban.

Mindezek következtében „bolygónk határait feszegetjük, ha nem változtatunk a jelenlegi gyakorlaton,” figyelmeztet a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva a tanulmány előszavában. 2050-re a globális lakosságszám valószínűleg megközelíti majd a 10 milliárd főt. Még visszafogott gazdasági növekedés mellett is ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termények iránti kereslet 50 %-kal nő.

[caption id="" align="aligncenter" width="500"] Kép: FAO[/caption]

Miközben ez a rengeteg ember gyakrabban és nagyobb arányban fog húst, gyümölcsöt, zöldséget és feldolgozott élelmiszert fogyasztani, mint például gabonát, gyorsítva az erdők eltűnését, a talajromlást és nagyobb üvegházhatású-gázkibocsátást generálva.

„Az éghajlatváltozás az élelmiszertermelés minden aspektusára hatással lesz: a csapadék mennyiségére, az aszályok és áradások gyakoriságára.” A legfontosabb kérdés, amit ezen FAO publikáció felvet, hogy vajon a mezőgazdaság és az élelmezési rendszerek megbirkóznak-e majd egy ekkorára növekvő lakosságszámmal.

A rövid válasz: igen. A föld képes ellátni ennyi embert is, ráadásul fenntartható módon, de ehhez „alapvető változásokra” szükségesek. Az élelmezési rendszerekbe történő további befektetés nélkül sokkal többen éheznek majd 2030-ban, amikorra az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai szerint épp meg kéne szűnnie ennek a problémának.

Mivel a mezőgazdaság nem nagyon nyújtózkodhat tovább a termőföld és vízkészletek tekintetében, a termelési többletet a produktivitás és az erőforrás-hatékonyság javításán keresztül kell biztosítani. Aggasztó jelenség azonban, hogy egyes alapvető gabonák hozamnövekedése alacsony. A 90-es évek óta a kukorica, rizs és gabona hozama globálisan épp hogy 1 %-kal emelkedett, jegyzi meg a tanulmány.

Épp ezért, a jövő kihívásai nem oldhatók meg az eddigi gyakorlat folytatásával. „A magas eszköz- és erőforrás igényű mezőgazdasági termeléssel, ami az erdőirtást, a vízhiányt, a talajromlást és az üvegházhatású gázok kibocsátását okozta, nem érhető el a fenntarthatóság,” írta a FAO közleménye.

A legfontosabb kihívás, hogy többet termeljünk kevesebb erőforrással, miközben a kicsi, családi gazdálkodások és a rászorulók helyzetét is javítjuk. Ezt leginkább egy kettős megközelítéssel érhetjük el, ami a szociális ellátórendszerbe való befektetés révén azonnal segít az alultápláltságon, hosszabb távon pedig jövedelemtermelő lehetőséget biztosít a szegényeknek.

A fenntarthatóbb élelmiszer rendszerekhez nagyobb mezőgazdasági befektetésekre lesz szükség, kiemelten a kutatás-fejlesztésbe. A termelés és ellenálló képesség javítása mellett ugyanolyan fontos az ellátási láncban összekötni az alacsony- és közepes jövedelmű országok termelőit a városi piacokkal, akár állami szerepvállalás révén, hogy a fogyasztók tápláló és biztonságos élelmiszerhez jussanak megfelelő áron.