Trumpokalipszist hozna a kereskedelmi háború

Donald Trump amerikai elnök már a választási kampány elején, (az iowai jelölőgyűlés után) felvetette, hogy büntetővámokat vetne ki azokra az országokra, amelyek nagy mennyiségű árut exportálnak az Egyesült Államokba. Habár a különféle fórumokon - mint az elnök Twitter-bejegyzéseiben – több verzió is felröppent ennek az intézkedésnek a kivitelezése kapcsán, a legvalószínűbb forgatókönyv az Oxford Economics elemzői szerint, hogy nem országok, hanem csak egyes iparágak, vagy termékek esetén történhet ilyen kezdeményezés. Az Egyesült Államok elnöke ugyanis nem mindenható: a törvények szerint 150 napos hatállyal, kivethet 15 százalékos büntetővámot, ám ezt – és minden más, ezektől a keretektől eltérő protekcionista intézkedést – a Kongresszusnak is jóvá kell hagynia és a rendelet a bíróságon is megtámadható, mint az Trump elnök beutazási tilalma kapcsán is történt.

Az, hogy a jelenlegi republikánus többségű, azaz Trumpot támogató törvényhozás hogyan szavazna ebben a helyzetben, erősen kétséges. Egy ilyen lépés ugyanis azonnali és meglehetősen fájdalmas válaszreakciót váltana ki: Kína például az amerikai termékek harmadik legnagyobb felvevőpiaca, az amerikai textilipar első számú külkereskedelmi partnere, ráadásul ez az iparág több százezer amerikai munkahelyet ad. Ha Peking nagyot akarna ütni Washingtonon, akkor éppen ezen a ponton roppant fájdalmas lenne egy kínai részről felállított büntetővám.

A londoni elemzők, mint az említett Oxford Economics és a Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni kutatási részlegének egybehangzó véleménye szerint ezért nem is valószínű, hogy erre a lépésre igennel szavaznának az amerikai döntéshozók. (Donald Trump is egyre inkább hajlik az engedékenységre.) Egy Kínával folytatott kereskedelmi háború esetén az amerikai gazdaság 2018 végére recesszióba kerülne, és 2020 végére az amerikai hazai össztermék (GDP) hozzávetőleg 5 százalékkal lenne alacsonyabb annál a szintnél, amelyet a kereskedelmi háború elkerülésével az amerikai gazdaság abban az évben elérhetne.

Protekcionista spirál

Csakhogy ha a vonat egyszer elindul, nehéz lesz megállítani. Mexikóval szemben már maga a fenyegetés is oda vezetett, hogy drasztikusan leértékelődött a mexikói peso a dollárral szemben. Így az árelőny, amelyet a döntéshozók a hazai termékek számára szerettek volna kiharcolni az importtermékekkel szemben, gyakorlatilag semmivé vált. Ezt a normális piaci reakciót azonban a Trump-adminisztráció úgy értelmezte, hogy déli szomszédjuk így manipulálja a devizáját. Hasonló fenyegetések és vádak már elhangzottak Kínával – és bármilyen meglepő – az Európai Unióval szemben is.

A megvádolt országok pedig egyre dühösebben reagálnak: Brigitte Zypries német gazdasági miniszter például azonnali válaszként szintén büntetővámok kivetését helyezte kilátásba és azzal is megfenyegette a Trump-adminisztrációt, hogy közvetlenül a szövetségi államok kormányzóival fog tárgyalni a vámok felfüggesztéséről. „Nem hiszem például, hogy Dél-Karolina kormányzója abban lenne érdekelt, hogy a BMW kivonulása miatt ott állásokat veszítsen” – mondta Zypries a Handelsblatt gazdasági lapnak, annak kapcsán, hogy az amerikai vezetés berkeiből a német autókgyártókra kivetendő vámok láttak napvilágot.

Az elemzők és gazdasági szakemberek számára kínosan ismerősek ezek a szavak: pontosan így hangzott a múlt század harmincas éveinek retorikája. Akkor is az Egyesült Államokban vette kezdetét a protekcionizmus, az 1930-as Smoot-Hawley Törvénnyel , amely jelentősen megemelte mintegy 20 ezer külföldi termékre kivetett vámilletéket. Az ezt követő azonnali válaszlépés(ek) az akkor még a világ felén uralkodó Nagy-Britannia, a szintén gyarmati nagyhatalom Franciaország és Hollandia, illetve az ipari óriás Németország részéről oda vezetett, hogy alig három év alatt a harmadára csökkent a világkereskedelem volumene, ami sokban hozzájárult a gazdasági válság hatásainak elmélyítéséhez és az európai politika radikalizálódásához.

Megjósolhatatlanok a következmények

Talán tanultunk annyit a múltbéli kellemetlen tapasztalatokból, hogy elkerülhessünk egy ilyen súlyos végkifejlettel fenyegető gazdasági háborút. Magyarországnak ugyanis az a legfontosabb érdeke, hogy a világkereskedelem minél élénkebb és szabadabb legyen. Hazánk ugyanis súlyosan exportfüggő, a tízmilliós népességünk ellenére a világ exportőreinek sorában a 35 helyet foglaljuk el, a teljes magyar nemzeti összetermék 82 százalékát teszik ki a külföldre termelt és értékesített javak. Ha a Trump által ígért intézkedések megvalósulnak, akkor ez a legfontosabb exportpiacainkat érinti: Kína teljes exportjának 18 százaléka az Egyesült Államokba irányul, az ottani visszaesés az egész világot gazdasági recesszióba sodorhatja. Németországnak szintén Washington az egyik legfontosabb kereskedelmi partnere.

Ha a német autókat nem veszik meg Amerikában, az a magyar járműgyártást, a hozzá kapcsolódó teljes beszállítói láncot katasztrofális mértékben érintené. Ha ez nem lenne elég, sok termék, amelyet külföldről importálunk, a várhatóan általunk és/vagy az EU által (szintén) bevezetett büntetővámok miatt jelentősen drágulna. Egy harminc százalékos vámtétel az amerikai termékekre nemcsak a Budweiser kiskereskedelmi árát és az Apple iPhone-ok árát emelné meg drasztikusan, hanem akár az iparban, akár a mezőgazdaságban használt nélkülözhetetlen gépek, termelési eszközök árát is. Jobb lenne ezt elkerülni.

Reményt adhatna, hogy éppen a 2008-as gazdasági válság nyomán és éppen az 1930-as évek kereskedelmi háborúját elkerülendő, 2009-ben a G20-ak vezetői ígéretet tettek arra, hogy kerülik az éppen most emlegetett protekcionista intézkedéseket. Csakhogy 1927-ben a Népszövetség Genfben tartott konferenciáján éppen ugyanerre tettek ígéretet a világ akkori vezetői. A konferencia zárónyilatkozatában kijelentették: „eljött az idő arra, hogy (világszerte) leszámoljunk a vámokkal és a szabad kereskedelem irányába haladjunk!”