Wimbledon: hagyományőrző partnerek

Ami a szervezőket leginkább foglalkoztatja minden évben, az a fű minősége, amelyet már-már high-tech módszerekkel vizsgálnak. A yorkshire-i Aire-völgyben található fűfajtát tudományos csoport felügyeli: mérnökök, biológusok, vegyészek és több mint hetven fizikus ellenőrzi napról napra, hogy a gépekkel koptatott, műtrágyával tesztelt, milliméter-pontosságúra nyírt fű megfelelő lesz-e a nagy napra, amikor a teniszezők megérkeznek az All England klub pályáira.

A Sportgyepkutató Intézet (Sports Turf Research Institute) nemcsak a wimbledoni szervezőkkel, hanem a FIFA-val és az UEFA-val is foglalkozik, de ez a szervezet felelős azért is, hogy a tenisz és a futball mellett a rögbi-, a krikett- és a lóversenypályák minősége is kikezdhetetlen legyen. Napjainkban a wimbledoni gyep háromféle fűfajtából áll: 34 százalék Venice, 33 százalék Pontiac és ugyanennyi Melbourne.

A speciálisan előállított fűmagból több mint 300 dollárba kerül egy zsák.

Ezt a szervezők mellényzsebből kifizetik, ugyanis olyan támogatói kör áll mögöttük, amely ritka anyagi stabilitást biztosít.

A wimbledoni torna legrégebbi és legfontosabb partnere a Slazenger vállalat (1902 óta), amely idén 54 ezer labdát szállít a versenyre. A labdagyártó cég minden egyes darabot tesztel a súlya, a pörgési sebessége és a tömörsége alapján.

A tesztek különösen fontosak, ugyanis a füves borítás a legkegyetlenebb pálya a játékosok elmondása szerint, nem véletlen, hogy az összes borítás közül ezen játsszák a legrövidebb labdameneteket.

Szintén fontos társ az IBM, amely 1990 óta áll kapcsolatban a tornával. Az informatikai cég idén is hangsúlyozza, hogy mint minden évben, most is próbál innovatív megoldásokat becsempészni a helyszíni közvetítésekbe, valamint törekednek arra, hogy a szurkolók egyre több adatot, statisztikát kapjanak a mérkőzésekről és magukról a játékosokról is, amelyet letisztult, felhasználóbarát felületeken tudnak böngészni.

A Ralph Lauren 2006 óta gondoskodik a wimbledoni dolgozók ruházatáról, így a székbírók, a vonalbírók, a labdaszedők és a klubházak személyzete is a híres lila-zöld felszerelésben jelenik meg az All England klub területén.

A wimbledoni verseny legnagyobb gondja – csakúgy, mint a Roland Garros esetében – sokáig a tető hiánya volt. A francia helyszínnel ellentétben – ahol még mindig renitensek ezen a téren – Londonban már 2009-ben megoldották a tetőproblémát. A 15 ezer néző befogadására képes centerpálya tetejére egy harmonikaszerű tetőszerkezetet építettek, amellyel mindössze tíz perc alatt fedetté lehet tenni a stadiont. Ezt eredetileg az objektum déli oldalára tervezték, de az a rész rendkívül árnyékolt, így a szerkezet végül az északi oldalra épült.

További fejlesztés, hogy a szerkezetet olyan informatikai rendszerrel látták el, amely folyamatosan figyeli és elemzi a pályán kívüli és belüli meteorológiai állomások adatait.

Ha a tetőt behúzzák, a rendszer tovább elemzi a benti körülményeket, így szükség esetén mesterségesen tudják szabályozni bent a pára lecsapódását, ezzel szárazon tartva a füvet.

A déli részen található a királyi családnak fenntartott Royal Box, amelyet minden bizonnyal nem a kincstári javakból finanszíroznak, és nem is a család saját pénztárcájából. A királyi és egyéb VIP-páholyok mellett a szervezők a sajtó munkatársait is kényelmes körülmények között fogadják, ugyanis az 532 akkreditált újságíró számára összesen 184 médiaboksz áll rendelkezésre, hogy 57 ország közönségét tudósítsák a fejleményekről.

A Companies House által közzétett hivatalos pénzügyi kimutatások szerint Wimbledon tavaly 289 millió dollárt termelt, ami 6,5 százalékkal több, mint 2016-ban. Összehasonlításképpen – a Forbes beszámolója szerint – a US Open 350 millió dolláros bevételre tett szert tavaly, ez 15 százalékos többlet 2016-hoz képest. A wimbledoni 289 milliós bevétel legnagyobb hányadát a 160 millió dollárért (44 milliárd forint) értékesített televíziós jogdíj teszi ki, majd ezt követi a jegyeladásokból származó 47 millió dollár, a szponzorációból bejövő ugyancsak 47 millió, és 35 millió dollár még a termékeladásokból is befolyik.

A pénzdíjakra továbbra sem panaszkodhatnak a versenyzők, 50 ezer fonttal emelkedtek tavaly óta, így női és férfifronton egyaránt 2 millió 250 ezer angol font üti a győztes markát.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja