Nem kell mindig kaviár?

Hetven százalékkal növelte Oroszország a vörös- és feketekaviár-termelését tavaly. Az orosz statisztikai hivatal adatai szerint

2018-ban 22,2 ezer tonna vörös lazackaviárt termeltek.

A tokhalból nyert – a vörös kaviárnál jóval drágább – fekete kaviárból a tavalyi termelés hét százalékkal nőtt, elérve a 32 tonnát. A Roszribolovsztvo orosz állami halászati ügynökség adatai szerint tavaly rekordmennyiségű, 676 ezer tonna lazacfélét halásztak le, ami csaknem a duplája az egy évvel korábbinak. Vörös kaviárból évi 12–14 ezer tonna fogy, a túltermelés miatt tavaly csökkent a lazackaviár ára.

A Szovjetunió felbomlása után a Kaszpi-tengeren korlátozás nélkül folyt a tokhalhalászat, a tokfélék tizenöt fajtájából nyolc veszélyeztetté vált, hat pedig egyenesen a kihalás szélére került.

Oroszország ezért 2007-ben állami monopóliummá tette a kaviár előállítását,

és halászati tilalmat rendelt el a Kaszpi-tengeren és a Volgán. Idővel kialakultak az akvakultúrás tenyésztés technoló­giái, és 2010-ben újraindult a feketekaviár-termelés, de már csak különleges halneveldékben élő tokhalak lehalászásával. Mindez azonban kevésnek bizonyulhat Oroszország számára, a szankciók miatt egyre több ország száll be a kaviárbizniszbe, és nem meglepő módon Kína harcolt ki magának vezető helyet.

Oroszország és Irán sokáig uralta a kaviárexport-piacot, azonban a túlhalászás miatti korlátozások bevezetése után jelentősen csökkent a kínálat a világ egyik legdrágább ételéből. Más országok, mint például Japán, Izrael és Kína, gyorsan reagáltak, és mára a világon a legtöbb kaviárt előállító vállalat kínai: a Hangzhou Qiandaohu Xunlong Sci-tech évente hatvan tonna Kaluga Queen kaviárt állít elő, ezzel a világ legnagyobb kaviártermelője.

A kínai termékekre azonban meglehetős gyanakvással tekintenek a luxuscikkek piacán, nem volt ez másképp a kínai kaviárral sem. Az élelmiszer-biztonság kényes kérdés a világ egyik vezető nagyhatalmánál, ennek ellenére a Kaluga Queen kaviárt egyre többen ismerik és ismerik el azóta, hogy 2006-ban elkezdődött az előállítás. A Bloomberg cikke szerint

ma Párizs huszonhat három Michelin-csillagos étterme közül huszonegyben kínálják a kínai kaviárt, de New Yorkban is megtalálható a luxuséttermek kínálatában, és például a G20-ak 2016-os, Hangcsou váro­sában megrendezett csúcstalálkozóján az akkori amerikai elnök, Barack Obama is ezt fogyasztotta.

A sikerek ellenére azonban továbbra is övezi némi gyanakvás a kínai halikrát: bár a világ egyik legismertebb, ételkülönlegességeket gyártó francia cége, a Petrossian is világszerte forgalmazza a Kaluga Queent, a csomagolásán nem tüntetik fel, hogy Kínából érkezett. A kínai vállalat ugyanakkor sokat tett az élelmiszer-biztonságért: a kelet-kínai Csöcsiang tartományban található telepen minden egyes toknak azonosító száma van, és minden doboz kaviárra kód kerül, amelynek segítségével a vevők ellenőrizhetik a halak előéletét és a rendszeres egészségügyi vizsgálatok eredményét.

A Petrossian cég által forgalmazott egyik legjobban fogyó kaviár, a Huso Hybrid kilója nagyjából 7000 dollár (1,9 millió forint), ám még ez is sokkal olcsóbb, mint a világ legdrágább kaviárja. A Strottarga Bianco, amely fehérarany-kaviár néven is ismert, a világ egyik, ha nem a legdrágább halikrája:

egy kilogram ára vetekszik egy Porschééval, több mint 113 ezer dollár (31 millió forint).

A különleges csemege egy különleges halfajtából származik: a szibériai albínó tokokat egy kis telepen tenyésztik Salzburgban. A borsos ár nem csak a halfajta ritkasága miatt kerülhetett a termékre: a cég alapítója, Walter Grüll a Luxfeed.com online magazinnak elmondta, hogy 22 karátos, ehető aranyport szórnak az ikrákra. Egyébként hazánkban több helyen is tenyésztenek tokot, a Viharsarokban lévő Vésztőről származó kaviárt például a Hvg.hu korábbi cikke szerint Putyin orosz elnök is fogyasztotta, de Ercsiben is állítanak elő kaviárt.

A teljes cikk a Világgazdaság február 1-jei számában jelent meg