Rejtély, hogy hány állatot kínozhatnak meg hazánkban

Egyre többször hallani brutális állatkínzó esetekről. Ezek közül a legkirívóbbak hatalmas nyilvánosságot kapnak, ugyanakkor rengeteg történet egyáltalán nem kerül be a köztudatba. Mint ahogyan arról sem lehet tudni, hogy a hivatalos szerveknek, vagy a civil állatvédő szervezeteknek pontosan milyen eljárási lehetőségeik adódnak ilyenkor.

Állatvédelmi ügyekben kevés a hathatós hatósági intézkedés

„Nem lehet pontosan tudni, hogy Magyarországon évente hány állatkínzási eset történik, arról ugyanis senki sem vezet statisztikát vagy az esetek nem kerülnek napvilágra” – tudta meg a VG.hu Schreiter Katalintól, az Országos Állatvédőrség Alapítvány munkatársától. Szerinte ennél nagyobb gondot jelent, hogy a hatályos jogszabályok különbséget tesznek ugyan a gondatlan állattartás és a kínzás között, de azt már nehezen lehet megmondani, hogy egyik mikor csúszik át a másikba. Az ugyanis néhány esetben egyáltalán nem egyértelmű.

Állatot nem csak fizikálisan lehet kínozni, hanem mentálisan is. Ha egy kutya például ki van kötve egy félméteres láncra úgy, hogy nem tud leülni vagy lefeküdni, az ugyan már felér egy állatkínzással, de a jogszabály szerint a gondatlan állattartás kategóriájába is tartozhat, ha a tulajdonos úgy nyilatkozik, hogy az állatot csak nemrég kötötte meg

– mondja a szakember. Szerinte a hatóságoknak (rendőrség, kormányhivatal, jegyző) képesnek kellene lenniük megkülönböztetni ezeket a jogeseteket egymástól, de legfőképp akarniuk kellene foglalkozni velük. „Az ember bejelenti, hogy veri a szomszéd a kutyáját, de vagy nem történik semmi, vagy hamar lezárt ügy lesz belőle” – mondja. Ennek oka az állatvédők tapasztalatai szerint – s ezt lapunk több forrása is megerősítette – a hivatalos szerveknek sem kapacitásuk, sem szakmai tapasztalatuk, sem megfelelő megoldási képletük nincs az ilyen esetekre. Schreiter Katalin elmondása alapján gyakran arra hivatkoznak:

ők csak akkor kötelesek ingatlanra bemenni, ha folyamatban lévő bűncselekmény van, de azt bizonyítani kell.

Ennek ellenére a kínzás alapos gyanújának megállapítására csak a rendőrségnek van joga, azt még a kirendelt hatósági állatorvos sem teheti meg. „Az állatkínzás nem eredmény bűncselekmény, így gyakran előfordul, hogy az állatvédőknek kell rámutatni arra, hogy ez így nem maradhat, mert ha az adott állapot továbbra is fennáll, akkor az állat elpusztul” – mondja a szakember. Hozzáteszi, az intézkedési akarat hiánya nem csak a rendőrségre jellemző, az első számú hatósági szerv ugyanis a helyi jegyző, aki köteles lenne intézkedni állatvédelmi bejelentések esetén is.

A jegyző hivatalának viszont legtöbbször púp a hátára az egész ügy, így ha nem akarnak foglalkozni vele, akkor egyszerűen áthátékázzák (indokolatlanul átruházzák – a szerk.) egy másik hatósági szervre.

Mindeközben az ügyintézési határidő ketyeg, és mire végigmegy a rendszeren az ügy, addigra lehet az állat már nem is él.

A haszonállatok kevésbé fontosak?

Ha állatmentésre gondolunk, gyakran csak a kutyák és macskák, vagy az egyéb házikedvencek jutnak eszünkbe. Sokan tartanak ugyanakkor hazánkban haszonállatot is, csak éppen a megfelelő körülmények kialakítása nem az erősségük. Ezzel kapcsolatban Schreiter Katalin csak annyit mondott, az ilyen állatok tartási morálja olyan mélyen van Magyarországon, amitől sírva lehet fakadni. Nem csoda, hogy egyre több bejelentés érkezik velük kapcsolatban, az ő mentésük viszont komoly fejtörés az állatvédő szervezeteknek. Egyszerűen ugyanis nem áll rendelkezésre rájuk vonatkozó állami mentési terv.

Vagyis, ha valahol van egy tűzeset, katasztrófa-helyzet, baleset vagy bármi más, akkor nincsen olyan szabály, hogy az állatokat hova kell szállítani. Nem kötelezhető egyetlen állattartó sem arra, hogy egy idegen, ellenőrizetlen állományt befogadjon a telepére.

A VG.hu megkereste az Agrárminisztériumot is, ahol elmondták, kiemelt figyelmet fordítanak a mezőgazdasági haszonállatok védelmére. Ennek keretében hazánkban, megelőzve az európai uniós szabályozást, a nagylétszámú állattartó telepeken állatjóléti felelőst kötelező alkalmazni. Az ő feladatkörükbe tartozik az állatjóléti szabályok megfelelő átültetése, valamint az állatok gondozásával és felügyeletével megbízott személyek ellátása az állatok jólétével kapcsolatos utasításokkal és a munkatársainak évente oktatás tartása.

A minisztérium az állatok szállítás közbeni védelme iránt is elkötelezett, az állatvédelmi hatóság minden esetben kivizsgálja a rendelet megszegésével kapcsolatos bejelentéseket, valamint útmutatókkal, célzott ellenőrzésekkel és a hatósági állatorvosok képzésével igyekszik segíteni a szállítmányok állatjóléti megfelelőségét

– fűzték hozzá.

Milliárdokat adnak, de mire

Annak ellenére, hogy a hatósági eljárásokon sok a fennakadás, Magyarország nemsokára mégis hárommillió állatvédő hazájává válik. „Egyre több szervezet nő ki a földből szerte az országban, a régi motorosok így csak kapkodják a fejüket, hogy mi történik körülöttük. Mindeközben a szakmából hiányzik az az igazi összefogás, ami 2-3 éve még jellemző volt.” Az állatvédelem problémáinak megoldására ugyanakkor semmilyen állami segítség nem áll rendelkezésre.

A civil állatvédelem szinte haldoklik, miután kezelhetetlenné vált a helyzet

– hívta fel a figyelmet a szakember. Elmondása alapján a magyar állam közel 3 milliárd forinttal támogatja a gyepmesteri szolgáltatások fenntartását évente, a pénzt az önkormányzatokon keresztül szórják ki és nagy százaléka arra megy el, hogy a befogott állatokat elaltassák.

Ez viszont hiba, mivel a pénz egy részét inkább a megelőzésre kellene fordítani. Az állami forrás hasznosulását emellett segíthetné az is, ha a gyepmesteri feladatokat állatvédelmi szervezetek végeznék. Igaz, még ekkor sem lenne biztos, hogy a rendszer megfelelően működhetne.

Schreiter Katalin összességében úgy véli, hogy

az állatvédelmi problémákat rövid időn belül gyökeresen nem lehet megváltoztatni, ehhez egy generációnak kell felnőnie, akik teljesen más értékrendek alapján állnak a témához. Amíg ugyanis az emberek nem változnak, addig a gondatlan tartás és kínzás folyamatos probléma lesz, ezt pedig nem lehet sem felsővezetői, sem civil állatvédelmi szinten kezelni.

Hozzátette azt is, hogy a civil állatszerető embereknek a helyi állatvédő szervezeteket kellene elsősorban támogatni, menhelyeken lehetőség van önkéntesként segítséget nyújtani (felújításban, takarításban, tereprendezésben, sétáltatásban segíteni), de a legtöbb szervezet szívesen fogad tárgyi adományokat is (vödrök, etetőtálak, felszerelés, tisztítószerek, kerti eszközök, takarmány, stb.).