Még a franciák is átestek a reformon
A franciaországi Saint-Émilionban gyakornokoskodó és három évet a három Michelin-csillagos Maison Troisgros étteremben dolgozó, később saját éttermével is csillagot szerző brit James Martin tévés szakács egyik legnagyobb mondása az ételkészítésről, hogy: „Ez csak étel!” A lezsersége miatt gyakran kap hideget-meleget a nézőktől, és az Instagram-követőinek száma (260 ezer) is jócskán elmarad Jamie Oliver 7,5, illetve Nigella Lowson 1,8 milliós táborától, ám ettől függetlenül az idézett mondatban benne van minden, amit ma a legnagyobb sztárszakácsok képviselnek.
Nem csak Magyarországon zajlott vagy zajlik gasztronómiai forradalom.
Az Egyesült Államok a hatvanas években esett át ezen, a franciák, németek, spanyolok pedig a hetvenes években váltottak – igen, a franciák is.
Ebben az időszakban a keleti tömbben is gasztronómiai irányelveket alkottak – csak errefelé másképpen és más céltól vezérelve, és persze az akkori vívmányokat nem nouvelle cuisine-nak nevezték. (1969-ben alakult a Le Nouveau Guide. Az alapítók Henri Gault és Christian Millau voltak.
Tíz pontban szedték össze, mit tartanak fontosnak az újhullámos ételekben, a cél az volt, hogy megtörjék a Michelin útikalauz hegemóniáját és konzervativizmusát.)
Az USA gasztronómiája, vagy Nyugat-Európa konyhája mind technológiában, mind alapanyag-termelésben újat tudott felmutatni, és persze a vásárlóerő növekedése miatt a szemlélet is megváltozott.
Meg lehetett szabadulni a nehéz egytálételektől, a tolakodó túlzott adagoktól (erről az Egyesült Államok valamiért ma sem hajlandó lemondani), és az ételkészítésből egész estét betöltő, sokfogásos, modern programot lehetett varázsolni.
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.