A klímaváltozás a kihalás szélére sodorta a kacsacsőrű emlőst is

A hódéhoz hasonló farkú állat egyike azon kevés emlősöknek, melyek tojást raknak. Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, az utóbbi időben azonban „gyakorlatilag kihalt” egy új kutatás szerint.

Az Ausztráliában pusztító szárazság nagy csapást mért az egyre csökkenő kacsacsőrűemlős-populációra (Ornithorhynchus anatinus), mivel kiszáradtak a folyók, a partokra kényszerítve az állatokat – áll a Biological Conservation című tudományos lapban megjelent tanulmányban.

A szerzők kiemelték: a populáció visszaesésének oka az élőhelyek emberi tevékenység okozta zsugorodása és a klímaváltozás.

A kacsacsőrű emlősöket már több területen a kihalás szélére sodortuk és teljesen tönkretettük élőhelyét

– mondta el hétfőn Gilad Bino, a tanulmány egyik szerzője, az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa.

A szakértők szerint 52-72 százalékos visszaesés várható a populáció méretében a következő száz év szárazságának súlyosságától függően. Ez azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlős a jelenleg neki otthont adó területek 40 százalékán kihalhat a becslések szerint.

A kacsacsőrű emlősöket fenyegető veszélyhez hozzájárulnak többek között a klímaváltozáshoz köthető események, mint a száraz időszakok időtartamának és gyakoriságának növekedése, a nem fenntartható vízhasználat, az élőhelyeik tönkretétele, a talaj termőterületté alakítása.

Szintén fenyegetést jelentenek az invazív ragadozó fajok, köztük a rókák.

A Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján jelenleg a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, de a fajra leselkedő veszélyek miatt egyre nagyobb a kihalás esélye, így a faj a sebezhető kategóriába kerülhet.

A tudósoknak nincs sok információja a kacsacsőrű emlős populációjának megoszlásáról vagy méreteiről, mivel a félig vízi életmódot élő állat éjszakai életet él.

Egy 2018-as országos kockázatértékelés szerint populációjuk nagyjából 300 ezerről 200 ezerre esett vissza az egész országban az európai gyarmatosítás óta.