Megérkeztek az utolsó mohikánok

A zoknak való ez a modell, akik nem dísznek vesznek terepjárót, hanem ki is tudják és akarják használni a képességeit. A Jeepnél a Trailhawk utónevet kapta a kemény vonalat hangsúlyozó csomag, amely a kiskategóriás szabadidő-autók közé sorolható Renegade-hez és a kompakt Compasshoz is elérhető.

Bár a Renegade hosszúsága alig haladja meg a 4,2 métert, dobozszerű formájával, kerek fényszóróival rögtön Jeepként azonosítható, míg a 4,4 méteres Compass egy másik koncepció szülötte. Kevésbé karakteres és persze ezáltal emészthetőbb is a külseje, de ha nem lenne az orrán a hétlyukas hűtőmaszk, bizony nehéz lenne róla megmondani, hogy az amerikai márka terméke. Persze az már első blikkre is látszik, hogy nem plázába járáshoz találták ki a Trailhawk verziókat: 21 centis hasmagasságukkal, fekete márkajelzésükkel és szintén fekete gépháztetőbetéteikkel jobban mutatnak a bozótosban.

A modellek platformja mellett lényegében a hajtásláncuk is azonos, a Fiattól származó, 2,0 literes, 170 lóerős dízelmotor ereje a ZF-től vásárolt kilencgangos, automatikus váltón keresztül jut el a kerekekhez. Alapvetően a vezérlés önműködően osztja el a nyomatékot az első és a hátsó tengelyek között, hátra csak akkor küld hajtást, ha tapadásvesztés lenne elöl, de ha szükség van rá, fixre (50:50) is tudunk kapcsolni.

A Trailhawkok igazi erőssége azonban abban rejlik, hogy Low fokozatban 20:1-hez tudják redukálni a kúszási sebességet, vagyis – mint a felezők esetében – kis sebességhez nagy vonóerő társul. Mivel a Renegade és a Compass modellekben nincs mechanikus differenciálzár, a rendszer a kerekek fékezgetésével igyekszik tapadást találni csúszós felületen, de bámulatos, hogy ennek ellenére milyen helyeken is el tud menni.

A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható