A vízilabda legendás ikonját, Benedek Tibort búcsúztatták

Életének 48. évében elhunyt Benedek Tibor, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a sportág itthon és külföldön egyaránt elismert legendája.

A korábbi edzői és csapattársai emlékeztek az elhunyt bajnokra, családapára többek között a Nemzeti Sport hasábjain:

Kemény Dénes, háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, későbbi szövetségi elnök:

„Legendásan erős akaratú volt, sokszor hangoztatta is, hogy az akarata nagyobb volt, mint a tehetsége. Nyilvánvaló, hogy a válogatott élére olyan ember kell, akinek a remények szerint helyesek az elképzelései, ugyanakkor van akarata meg is valósítani őket. 2010 májusában, amikor még a Reccóban játszott, felhívtam, hogy nyáron majd üljön mellém, hogy amikor a 2012-es olimpia után én befejezem, nagyobb esélye legyen átvenni a helyem. Természetesen a döntés joga nem az enyém, hanem az elnökségé volt, de úgy véltem, jobbak lesznek a sanszai, ha a kinevezés előtti két-három évadot már kapitánynak készülve tölti. Persze mondtam neki, hogy a felkészülés mellett azért a rendes edzői munkáját lássa el, mire azt felelte, hogy:

Csak nem képzeled, hogy tanulmányútra jövök? Én azért jövök, hogy az elvégzett munkám után megdicsérj.

Azon sem lepődtem meg egyáltalán, hogy az utolsó szezonban az UVSE-vel remekelt. Az utánpótlás-edzőknél a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak.

Tibor nemcsak szerette a pólót, hanem mindent, amihez hozzáfogott, száztíz százalékkal csinálta.

Minden gyermekben megvan a tehetség, úgyhogy ha egy edző csak felveszi a fizetését a hónap végén, a játékos akkor is jó lehet, viszont ha az edző beleteszi szívét-lelkét, akkor igazi klasszist is nevelhet, mert a felnőtt játékos a tehetség és az edző munkájának az összessége. Egy ideje nyilván készültünk arra, ami most bekövetkezett, de igazán mégsem lehet. Nekem reggel óta azok a képek ugranak be Tiborról, amik a nagyközönségnek kevésbé, a csapattársaknak és a családjának inkább ismerősek, hogy ő igenis egy érző, helyes mosolyú fiú és férfi volt, sőt sok olyanra is emlékszem, amikor kisgyermeki boldogsággal nevetett, szinte kiesett a száján! És volt egy mondata Athénban…

A 2004-es megnyert olimpiai döntő után, mihelyst kimásztunk a medencéből, indultunk átöltözni az eredményhirdetéshez. Egymás mellett sétáltunk, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte miként fordítottunk, inkább a szerbek vesztették el, vagy mi nyertük meg? Ezt felelte:

Biztos, hogy mi nyertük meg, mert mi nagyon szeretjük egymást.

Szabó Zoltán, BEK-győztes csapattárs, a Nemzeti Sport állandó szakértője:

”Az öröksége az út, ami mindenkinek példa, és egyben kötelesség, hogy továbbvigyük, amennyire csak tudjuk. Nem is lehet azt mondani, hogy ő nem volt… Sokszor elmondtam már, amikor vele kapcsolatban kellett nyilatkozni, hogy nélküle sokan mások, én sem lettem volna olyan vízilabdázó, és nem jutottam volna el odáig, ameddig végül eljuthattam, mert ahogyan és ahova ő ment, mindig vitte magával a csapattársait is. Ebből a szempontból

nem is lehet jól megfogalmazni, mennyit adott nekem és még megszámlálhatatlan embernek.

Egykori klubja, az olasz Pro Recco is megemlékezett az olimpiai bajnok vízilabdázóról, aki csütörtökön hajnalban, életének 48. évében súlyos betegség után hunyt el.

Felipe Perrone, korábbi brazil-spanyol csapattárs a Pro Reccóban:

„Családias ember volt, és igazi kapitánya a csapatnak. Elképesztett, amikor láttam,

annyi meg annyi vízilabdában töltött év után is mennyire szereti a sportágat, és milyen keményen edz nap mint nap.

Példa volt mindannyiunknak, nemcsak játékosként, emberként is. Elképesztően szomorú nap ez a vízilabda-közösségnek, részvétem és mély együttérzésem az egész családnak.”

Az egyesület honlapja emlékeztetett rá, hogy a balkezes klasszis rendkívüli eredményeket ért el a csapattal abban a nyolc évben (2001 és 2004, majd 2007 és 2012 között), amit a klubnál töltött. Ugyanakkor

kiemelték, hogy a statisztikai adatok és a számok önmagukban nem mondanak el róla mindent.

”Tibor rendkívüli ember volt a vízen kívül is, szerény és karizmatikus, igazi profi, aki cselekedeteivel bizonyította a Pro Recco közösségéhez való tartozását és elkötelezettségét. Legmélyebb részvétünket fejezzük ki az egész egyesület részéről a családnak és a barátoknak. Isten veled, nagy Tibor, fejezetet írtál történelmünkben: soha nem felejtünk el!„

Faragó Tamás, olimpiai bajnok:

”Mindig úgy gondoltuk, csodalény, hiszen a tehetsége mellett egész pályája során a legszorgalmasabb is volt, ez emelte a világ legjobbjává. Az egészben a dráma, hogy igenis tudtuk, ez a hír meg fog érkezni, mégis mellbevágott mindannnyiunkat. Nemcsak arról van szó, hogy

elveszítettünk egy fantasztikus vízilabdázót, edzőt, hanem az embert, fiatal családapát is.

Lehet azt mondani, a karrierje során sokszor szerencsés volt, ám most nagyon nem. Minden nap, amikor találkoztunk és beszélgettünk, tudta ő is, én is, hogy mi a helyzet, de ha a férfiak beszélgetnek, csak arról szólnak, hogy mi van a jelenben és mi lesz a jövőben, úgy tesznek, mintha semmi baj sem lenne…”

Gazzetta dello Sport, az olasz sportnapilap Benedek Tibor teljes pályafutásának bemutatása mellett így búcsúzott:

A magyar támadó szívében Olaszországnak is jutott hely.

Hogy ki volt a vízilabda legnagyobb harcosa? Ha erről szavaznának, biztos, hogy ő kerülne a dobogó tetejére. A család lenyűgöző művészi hagyományai dacára lett bajnok, akaratból. A víz legnagyobbja, a csendes, kedves, a medencén kívül talán kissé törékeny ember.”

Alekszandar Sapics, szerb olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó érzelmes levélben köszönt el:

„Tibor volt az egyetlen vízilabdázó,

akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt,

hogy fanatikusan dolgozzak és szinte spártai életet éljek a pólóspályafutásom során.

Hat évvel volt idősebb nálam, szóval, amikor tizennégy voltam, ő már világhíres. Azóta követtem a pályáját, figyeltem, ahol és ahogyan csak lehetett. Amikor a Becsejben játszottam, Vincze Balázstól, a magyar válogatott akkori csapatkapitányától minden héten kértem videókazettákat a meccseiről azzal a fals indokkal, hogy mennyire kedvelem a magyar pólót.

Az igazság, hogy egyáltalán nem érdekelt a magyar póló, csakis Benedek Tibor.

Sosem voltunk közel egymáshoz, mert sosem játszottunk egy klubban, ezért is okozott nehézséget közelednem hozzá, hogy elmondjam mindezt, amit szerettem volna. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak.

Az ember, akit ennyire szerettem, elment. Az ember, aki a sportágunk történelmének egyik legnagyobbja, aki sosem volt fáradt vagy felkészületlen, elment. Az ember, aki azzá a játékossá tett, aki lettem, és aki sajnos ezt sosem tudta, mert nem volt meg a bátorságom, hogy elmondjam neki… Pedig szerettem volna… Alig három évvel ezelőtt gálameccsen találkoztunk Budapesten: emlékeztem a régi csatákra, mindenre, és szerettem volna neki mindent elmondani akkor is, de megint feladtam, nem is értem, miért…

Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem,

én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk.

Az életmű, amit hátrahagytál, felejthetetlen marad sok-sok generációnak.

Barátom, nyugodj békében! – ez a legkevesebb, amit mondhatok. Éveken át titkoltam mindenki előtt, hogy a vízilabdában, sőt,

életemben te voltál az egyetlen, akire igazán felnéztem, és aki miatt az lettem, aki vagyok.

Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) elnöke:

„Nehéz... Nagyon nehéz... Keresem, nehezen találom a szavakat... Sorjáznak az emlékek, a közös emlékek. Amikor gyerekek voltunk, amikor ifjú titánként fejjel mentünk a falnak, amikor edzésről edzésre kemény dolgoztunk azért, hogy egyszer ott állhassunk a dobogó tetején. Ott álltunk. Együtt, egymás kezét fogva, mosolyogva, sírva. Most is sírunk, könnyezünk, együtt, a vízilabdacsalád, együtt a sport családja, együtt a magyarság.”

Példakép, igazi példakép volt ő, úgy játékosként, mint edzőként.

Példakép emberként. Nehéz... Nagyon nehéz... Pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Tibi, ígérem, az általad elkezdett csodálatos munkát, az utánpótlás megreformálását folytatjuk a többiekkel!

Mindig itt leszel a szívünkben! Isten Veled, barátom!

Az Emmi és a MOB saját halottjának tekinti

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) saját halottjának tekinti Benedek Tibor háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázót.

Az Emmi az MTI-hez eljuttatott közleményében emlékeztetett rá, hogy Benedek „kiemelkedően sikeres sportpályafutása végeztével – melyet mind Magyarországon mind Olaszországban 6-6 bajnoki aranyérem fémjelez – 2013 és 2016 között a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett,

az általa vezetett csapat megnyerte a barcelonai világbajnokságot.

A minisztérium közleményében úgy fogalmazott, Benedek Tibor személyében ”tragikusan fiatalon, a magyar sport és a magyar nemzet kiemelkedő alakját veszítette el„.

Benedek Tibort a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) szintén a saját halottjának tekinti.

A Magyar Vízilabda Szövetség és az UVSE

csütörtök (ma) 21 órától nyilvános, gyertyás, csendes megemlékezést tart a Hajós Alfréd Sportuszoda bejárata előtt

Benedek Tibor emlékére.

Több ezren búcsúztak a Margitszigeten

A Magyar Vízilabda Szövetség és az UVSE este kilenc órára hirdette meg a megemlékezést a sportág Mekkájának is nevezett Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál. A főbejárat előtt egy óriási és több kisebb fotót helyeztek el az ötkarikás sikerei mellett világ- és Európa-bajnok klasszisról, az érkező szurkolók, barátok, sporttársak pedig sorban állva várakoztak, hogy egy-egy gyertyát, vagy szál virágot elhelyezhessenek.

A meghirdetett időpontnál már jóval korábban több százan voltak a létesítménynél, a Margit hídon pedig óriási tömeg sétált a sziget bejárata felé. Kilenc óra után már több ezren álltak sorba, hogy búcsút vegyenek Benedek Tibortól, gyakorlatilag a Margitsziget bejáratáig kígyózott a sor. A csendes megemlékezésre még este tíz óra után is rengetegen érkeztek.

[enews_gallery id='2332157']

Az eseményen számos korábbi csapattárs, edző, klubvezető, játékos mellett többek között gyertyát gyújtott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség kétszeres olimpiai bajnok elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tiszteletbeli elnöke, valamint Karácsony Gergely főpolgármester is.