A volt Jugoszlávia szétesése óta Horvátország talán az egyedüli olyan állam Európában, amelynek szinte az összes szomszédjával határproblémája van. Az üde kivétel Magyarország. A helyzet a horvát–szerb határszakaszon a legbonyolultabb; a két ország közötti viszályt tízezer hektárnyi termőföld és erdő hovatartozása okozza.
A horvát–szerb–magyar hármas határ közelében fekszik a vitatott terület: Kengyia (Kenđija), vagy ahogy a helyiek nevezik: Kengya.
Az egykor népes tanyavilágban mára már csak néhány, főleg magyar nemzetiségű család él. Az életüket megkeseríti, hogy maguk sem tudják, Horvátországban vagy Szerbiában laknak-e. A horvát parlament a minap újból foglalkozott az ügyükkel. Jankovics Róbert, a horvátországi magyarok parlamenti képviselője a külügyminiszterhez intézett interpellációt. Érdemi választ nemigen kapott, de legalább újból közbeszéd tárgyává tette a témát, a sajtó is foglalkozott vele – írja a Figyelő.
A délszláv háborúból ugyan győztesen került ki Horvátország, kivívta függetlenségét, de a volt jugoszláv tagköztársaságokkal máig elvarratlan szálai vannak. Pont harminc éve, 1991-ben állította fel az Európai Közösség a Robert Badinter francia alkotmánybírósági elnök által vezetett testületet (Badinter-bizottság), amely számos véleményt fogalmazott meg a széteső Jugoszláviával kapcsolatban. Az egyik tétele szerint az önállóságukat kikiáltó országok megőrzik a volt tagköztársasági határokat. Ezt az álláspontot ismeri el jelenleg is a nemzetközi közösség nagy része.
Az első pillantásra korrektnek tűnő megállapítás viszont rengeteg fejfájást okozott azóta az utódállamoknak, főleg Horvátországnak.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a helyzetet, vissza kell mennünk ezer évet a történelemben, egészen Szent István királyunkig, hiszen ő alakította ki a vármegyerendszert. A közigazgatási határokat nagyrészt megtartották a Trianon utáni jugoszláv államalakulatok is. A probléma abban rejlik, hogy a megyehatárokat – amelyek az egykori Baranya, Bács-Bodrog és Szerém vármegye között húzódtak – a Duna akkori folyása mentén húzták meg. Ám az évszázadok folyamán, illetve a folyó szabályozásával a meder több helyen is módosult, a közigazgatási határok viszont nem.
A Duna-meder változásának a következtében eltűntek az egykori meanderek (visszaforduló folyókanyarulatok), és tízezer hektárnyi föld vándorolt át az egyik partról a másikra, javarészt Horvátország kárára. Baranya és Szerém megyéből a tanyavilág, illetve termőföld- és erdőterület a Duna jobb partjáról a balra, Bács-Bodrogból pedig 900 hektárnyi szikes, homokos rész a horvát oldalra került át. Mivel híd nincs a közelben, szárazföldön egyik fél sem tudja megközelíteni a túlparti területeit. A Dunán pedig a szerbek elkezdték alkalmazni az általános nemzetközi jogi gyakorlatot, miszerint két ország határa a folyó fő sodorvonalán van. Ez persze nem tetszik a horvátoknak, mert elzárják őket az országnak egy bő tízezer hektáros területétől.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.