Elvándorolnak a lengyel orvosok

A szakemberek szerint mindenesetre beszédes, hogy mind az Eurostat listáján, mind pedig az OECD korábbi felmérésében Lengyelország elmarad a szomszédos uniós tag Litvániától (4,5), Németországtól (4,2), Csehországtól (4,1), de még Szlovákiától is. A rangsorok elején Norvégiát és Ausztriát találjuk, de Görögország is jól fest a nemzetközi statisztikákban, igaz, ott állítólag túlbecsülik az orvosok számát, hiszen az inaktívakat is beleszámolták - írja a Figyelő.

Alig van gyermekpulmonológus

A Lengyel Orvosi Kamara (NIL) szerint a 38 milliós országban jelenleg (a fogorvosokat nem számítva) mintegy 140 ezer orvos dolgozik, de legalább 68 ezer hiányzik a rendszerből. Az egészségügy csak azért működik, mert nagyon sokan egynél több munkahelyen tevékenykednek, állítja a Lengyel Orvosok Országos Szakszervezete. Vannak szakterületek, ahol megdöbbentő a hiány. Kirívó példa a gyermek-tüdőgyógyászat, az egész országban mindössze 45 ilyen doktor található, de a gyermekendokrinológusok száma sem haladja meg 75-öt. Problémát jelent az is, hogy

a gyermekorvosok átlagéletkora 50 év feletti, majdnem egyharmaduk nyugdíjas korú, aki bármikor abbahagyhatja a tevékenységét.

Az orvoshiány komoly problémát jelent a lengyel kórházaknak. Ennek illusztrálására elég megemlíteni, hogy egyetlen szakember elvesztése jelentősen befolyásolta a 15 ezer fős alsó-sziléziai város, Złotoryja kórházának három osztályát, mivel az igazgató hónapokon át sikertelenül keresett utánpótlást. A nyári szabadságok idején a Poznańhoz közeli 13 ezer fős Grodzisk Wielkopolski kórházában ideiglenesen le kellett zárni két újonnan felújított és felszerelt osztályt. A 34 ezer lelkes dél-lengyelországi Cieszyn gyermeksebészeti osztályát pedig azért kellett bezárni, mert két orvos távozott.

Import

Tavaly év végén Lengyelországban változtattak a szabályozáson, hogy megkönnyítsék az EU-n kívüli orvosok munkavállalását, az első pályázók már január végén kaptak munkalehetőséget. Az egészségügyi minisztérium májusi adatai azt mutatják, hogy ennek a könnyítésnek köszönhetően 170, főként Ukrajnából és Fehéroroszországból érkezett doktor kapott engedélyt arra, hogy diplomájának előzetes elismerése nélkül praktizáljon Lengyelországban. Ez nagyon szerény szám, figyelembe véve a lengyel orvosok évek óta tartó kivándorlását.

A jelenség mértékére a Legfelsőbb Orvosi Kamaránál megszerzett „etikus magatartás bizonyítványok” számából lehet következtetni, amit uniós munkavégzésre adnak ki.

Amióta az ország csatlakozott az EU-hoz, több mint 12 ezer ilyen igazolást adtak ki lengyel orvosoknak.

Azt nem lehet ellenőrizni, hogy vajon ugyanennyien ki is utaztak-e, viszont nincs szükség ilyen igazolásra, ha valaki EU-n kívüli országba megy dolgozni, így valószínűleg az eltávozottak száma nagyobb lehet.

A nővérek, szakápolók elvándorlását illetően még riasztóbb a helyzet, az OECD adatai szerint mintegy 23 ezer lengyel egészségügyi szakdolgozó dolgozik a szervezethez tartozó 38 ország valamelyikében.

Holtpont

Valószínűleg a jobb fizetés otthon tartaná az orvosokat és a szakdolgozókat, évek óta téma az országban a béremelés szükségessége. Az idén ősszel az orvosok, az ápolók és a mentősök hetekig tüntettek a miniszterelnöki hivatal előtt, és egy úgynevezett Fehérvárost állítottak fel. A Rzeczpospolita napilap megbízásából készült közvélemény-kutatás szerint a tiltakozó doktorokat a megkérdezettek 73 százaléka támogatta, 40 százalék pedig úgy vélte, hogy az egészségügyben tevékenykedőknek fizetésemelést kell kapniuk.

A demonstrálók követelései között szerepelt az ellátási díjak reális szintre való emelése, az ágyszámhoz igazodó foglalkoztatási normák bevezetése, illetve az adminisztratív és kisegítő személyzet bővítése. A kormánnyal folytatott tárgyalások holtpontra jutottak, az állam által javasolt megoldások egyelőre elmaradnak a követelésekben megfogalmazottaktól.

A cikk a Figyelő hetilap december 23-án megjelent duplaszámában került publikálásra.