Ezért nehéz kompromisszumot találni Svédország és Törökország között

A svéd NATO-csatlakozási kérelemmel szemben Törökország elsősorban Stockholm és a kurdok közötti jó kapcsolatokat hozta fel ellenérvként, különösen a szíriai kurd milíciával, az YPG-vel ápolt jó viszony miatt. Az egyik lehetséges megoldás, a kapcsolatok megszakítása a kurd szervezettel azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolnánk – derül ki a Financial Times írásából.

A kurdok helyzete ugyanis érzékeny téma mind a skandináv országban, mind Törökországban, ahol a kisebbség szervezete, a PKK 1984 óta folytat felkelést a török állammal szemben. A konfliktusban több mint 40 ezren vesztették életüket, ezért bizonyos mértékig érthetők Ankara fenntartásai, különösen, hogy az ország lakosságának közel 20 százaléka kurd nemzetiségű.

Az EU és a NATO Törökországhoz hasonlóan terrorszervezetként tartja nyilván a PKK-t, ugyanakkor a szíriai YPG-vel kapcsolatban már nincsenek egy állásponton. Törökország szerint a két szervezet között nincs különbség, ám a szír polgárháborúban és az Iszlám Állam elleni küzdelemben több nyugati ország is nyújtott támogatást az YPG-nek, melyet ők különálló csoportnak tartanak.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 

a Svédország élén álló Magdalena Andersson 2021-ben részben a szélsőbalos kurd származású képviselőnőnek, Amineh Kakabavehnek köszönheti a kinevezését. 

A baloldali kormány támogatói és aktivistái között ráadásul egész sokan kurd származásúak, még ha nem is mind Törökországból, hanem a Kakabavehhez hasonlóan Iránból, Szíriából vagy Irakból érkeztek is az országba.

Erdoğan követelései, hogy több tucat kurd aktivistát Stockholm adjon ki Törökország részére, szüntesse meg a fegyverembargót Ankarával szemben és vágja el a kapcsolatait az YPG-vel, nehéz helyzetbe hozzák a kormányt, miközben az országban szeptember 11-én választások is lesznek, és a baloldali kormány szavazói szimpatizálnak a kurdok függetlenségi törekvéseivel.

Törökország egész másként látja a helyzetet, 

az ország lakói szerint egy közvélemény-kutatás alapján a legfontosabb külpolitikai kérdést a török hadsereg szíriai manőverei jelentik, miközben kevés különbséget látnak az YPG és a PKK között. 

Tekintve, hogy a svéd védelmi miniszter, Peter Hultqvist találkozott az YPG tagjaival, miközben Ann Linde külügyminiszter a szervezet politikai szárnyának tagjaival közös képet osztott meg a Twitteren, Ankara ellenkezése nem érthetetlen.

A napokban kurd aktivisták egy forgalmas stockholmi utcán feszítettek ki óriási PKK-zászlót, további nyomást gyakorolva a kormányra, hogy ne engedjen a kérdésben, ugyanakkor tovább dühítve Ankarát.

A vita rémülettel tölti el azokat a kurd disszidenseket is, akik Svédországba menekültek a török állam zaklatásai elől. Köztük van az emberi jogi aktivista, Ragip Zarakolu is, akit korábban a svéd parlament Nobel-békedíjra is jelölt. Egy beszéde miatt az aktivistára akár 15 év börtön is várhat Törökországban, ahol terrorizmussal vádolják. 

A svéd bíróságok megtagadták a kérést, ahogy az Emberi Jogok Európai Bírósága is Zarakolu javára ítélt, mondván, Törökország megsértette a szabadságát és a szólásszabadsághoz fűződő jogait. A disszidens aktivista a mai napig ír török újságok számára cikkeket arról, hogyan sérti meg Ankara a kisebbségi jogokat, és elmondta, a kiadatása esetén nem számít arra, hogy méltányos tárgyalásban lenne része.

Finn, svéd és török források szerint is Erdoğan ellenkezése a NATO-bővítés kapcsán főként a svédek magatartásának köszönhető, ám a kormányzó svéd baloldal hátországa már így is egyre kevésbé áll pozitívan a katonai szövetséghez történő csatlakozáshoz. Ha Stockholm enged Ankara kéréseinek, az tovább ronthat ezen a helyzeten. Mivel a két északi ország csatlakozására a szervezet mind a 30 tagjának rá kell bólintania, ezért az új tagok belépése korántsem lesz annyira egyszerű folyamat, mint azt kezdetben gondolhattuk volna.