Rögös út vezet az európai fegyvergyártás felpörgetéséhez

Jelen pillanatban 120 milliárd eurós bevételt termelnek az európai fegyvergyárak. Ugyanakkor a szektor nagy kihívások elé néz, mert a szövetségesek naponta több lőszert és fegyvert szállítanak Ukrajnának, mint amennyit a gyárak megtermelnek, így a készletek folyamatosan csökkennek. Közben a NATO 300 ezer fősre akarja növelni az azonnal bevethető haderőinek létszámát, így az Észak-atlanti Szerződés Szervezete irányából is a megrendelések megugrása várható, ugyanis a frissen toborzott csapatokat minőségi eszközökkel kell felszerelniük a kormányoknak.

Amerikából sem érkezhet érdemi segítség, ugyanis hiába ápolnak jó viszonyt az európai országok a tengerentúli gyártókkal, az ottani kapacitások sem elegendők ahhoz, hogy kiváltsák az öreg kontinens üzemeinek felpörgését. 
Emellett 

Ígéretek után megrendelések kellenek

A megrendelés folyamatosan gyűlnek a fegyvergyártóknál, de 

A félelmüket az is táplálja, hogy a NATO hiába írta elő a GDP 2 százalékát védelmi kiadásokra, ezt a tagországok nem teljesítik, mint ahogyan a készletfelhalmozás sem valósult meg eddig.

Az alapanyag-, és munkaerőhiánnyal küzdő iparág elment a lehető legmesszebb, az ígéretek után a megrendelések ideje jött el – mondta Andrea Nativi, az ASD Europe védelmi részlegének elnöke. Hozzátette: az ágazat számára 

a fegyverszektor csak ezután tud dönteni a fejlesztésekről.

Közben a szállítási idők folyamatosan nőnek: a csiphiány miatt a BAE Systemsnél egyes páncélosokat csak 2030-ra tudnak legyártani, azaz a várakozási idő hét évre nyúlt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amikor 2011-ben a mostani menedzsment átvette a svéd cég vezetését, a személyzet egynegyedét azonnal el kellett bocsátaniuk. Ma tehát – ugyan aktívan kutatják a képzett munkaerőt – szakemberhiány is lassítja a termelést. A kilátásaik immár kiválók: az előrejelzések szerint a következő öt évben négyszeresére növelik a bevételüket, ami 1,2 milliárd dollárt tehet ki. Ennek egy feltétele azonban, hogy megfelelő mennyiségű szakember tudjanak alkalmazni – és ez most egyelőre kérdéses.

Felragyogott a nap – a befektetők szerint

A fegyvergyártók részvényárai már szárnyalnak. A Német Leopard–2 harckocsikat gyártó Rheinmetall kurzusa tavaly 130 százalékot emelkedett, de a Thales SA, a Dassault Aviation, és a Saab részvényei is 60-80 százalék között drágultak. Az idén szintén bő két számjegyű növekedést mutattak fel a fegyvergyártók.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet szerint 1988-ban az európai országok 343 milliárd dollárt költöttek a katonáikra, 2013-ra ez a szám az ötödével, 275 milliárdra csökkent. A Krím Oroszország általi annektálása 2014-ben fordulatot hozott, a védelmi kiadások 2022-ben elérték a 357 milliárd dollárt. Ugyanakkor a fejlesztéseket megnehezíti, hogy egyes bankok továbbra sem hitelezik szívesen a fegyvergyártókat, az rontja ugyanis az ESG, azaz a fenntartható befektetések iránti elkötelezettségüket.

Bürokratikus akadályok

Még ha lenne alapanyag és munkaerő, illetve igény a fegyverekre, akkor is minden egyes megrendelés előtt bonyolult bürokratikus akadályokat is le kell küzdeni. Németországban például minden 25 millió euró feletti megrendeléshez a védelmi minisztériumnak parlamenti jóváhagyásra is szüksége van. 

Évekbe telik, mire az iparág a háború előtti szállítási időket ismét tartani tudja – mondta a Sabb Dynamics üzletágvezetője. Görgen Johansson szerint amennyire tudták, már felpörgették a termelést, a mostani szint megduplázását tervezik, de ez a bővítés két-három évig is eltarthat. A terjeszkedéshez gyárak építésére, gépek megrendelésére is szükség van, illetve az ellátási láncoknak is megbízhatóan kell működniük.

Ördögi kör fenyeget

A kormányok gyorsan szeretnének tömegével minőségi fegyverekhez jutni – Európa-szerte érzik a fenyegetettséget, Ukrajna nagyjából korlátlan támogatásáról nem is beszélve. Ugyanakkor a fenti példák azt támasztják alá, hogy az európai fegyverszektor nem áll készen a megrendelések teljesítésére – évtizedeken keresztül partvonalra küldött ágazat volt, amitől most ugrásszerű növekedést várnak. Ebben a helyzetben 

Ennek azonban több veszélye is van. Ugyan például az izraeli vagy az Egyesült Államokból beszerzett fegyverrendszerek NATO-kompatibilis méretűek lehetnek, nem segítik elő az egyes nemzeti hadseregek fegyvereinek egységesítését. Ez pedig egy fegyveres konfliktus esetén a hatékonyság rovására mehet. Emellett az ágazat, az európai gyártók eshetnek el gigaüzletektől, amelytől most a közvélemény és a döntéshozók erőn felüli teljesítményt, valamint korlátlan fejlesztéseket várnak el.

Néhány példa: Lengyelország 15 milliárd dollárt költ amerikai Patriot rakétavédelmi berendezésekre, míg a németek vezette szövetségesek koalíciója Patriot és az izraeli Arrow 3 légvédelmi rendszer vásárlását tervezi. A háború kezdete óta Lengyelország Dél-Korea legnagyobb fegyvervásárló lett, csaknem 6 milliárd dollárért vásárol harckocsikat és önjáró tarackokat.

Lőporegyenleg

Mindenfajta lövedék- és fegyvergyártáshoz elengedhetetlen a legalapvetőbb alapanyag, a puskapor, azaz a robbanószer előállítása is. Ugyan lőporból egyelőre nincs hiány, ám a szinte kizárólagos európai beszállító, a Rheinmetall két bajorország és svájci gyára szünet nélkül, maximális kapacitással állítja elő azt. A Rheinmetall már lépett: újabb lőporgyár építéséről kezdett tárgyalni, azonban évekbe telik, mire ez az üzem elkezdi a termelést. Látható tehát, hogy újabb jelentős megrendelések esetén

 Egy érdekesség, ami jól szemlélteti a helyzetet: az idén volt olyan nap a fronton, hogy az orosz csapatok annyi lövedéket lőttek ki, amennyit az európai ipar egy hónap alatt tud előállítani. Könnyen lehet tehát arra következtetni, hogy a fegyver- és lőszerfeszültségnek messze nincs vége. Talán csak az elején tartunk.