A Gázai övezetbe csak akkor juthat el ivóvíz, ha Izrael úgy dönt

A Gázai övezetben működő kormányzati médiahivatal közleményt adott ki, amelyben arra figyelmeztet, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alá tartozó ostromlott terület „tömegsírrá” válik a bombázások, az éhség, a vízhiány, valamint a járványok miatt. 

Korábban a Világgazdaság is megírta, hogy az izraeli kormány a Gázai övezettel szomszédos izraeli települések elleni terrortámadás után jelentette be, hogy tovább szigorítja az övezet blokádját, és 

Az ENSZ Segélyezési és Munkaügyi Hivatalának közel-keleti menekültekkel (UNRWA) foglalkozó szervezete közölte, hogy a menedékhelyek túlzsúfoltak, korlátozottan állnak rendelkezésre élelmiszerek és fogyóban van az ivóvíz is.

A szervezet szerint sürgősségi menedékhelyein vízválság fenyeget, a Gázai övezet szerte megsérült infrastruktúra, a szivattyúk és sótalanító üzemek működtetéséhez szükséges áram hiányzik, A Gázai övezetben az izraeli hatóságok teljes blokádja miatt nem lehet pótolni a vízkészletet. Üzemanyagot nem lehet bevinni, és az izraeli vízszolgáltatók sem szállíthatnak többet Gázában. Az ENSZ szervezete Sürgősségi Vízügyi Munkacsoportot hoztak létre annak érdekében, hogy az UNICEF-fel és az OCHA-val együttműködve ivóvíz-ellátási megoldásokat keressen. 

Hogyan kapnak a palesztinok vizet?

A Jordán folyó déli irányban ömlik a Galileai-tengerbe, amely a legnagyobb édesvíztároló kapacitást biztosítja a Jordán folyó mentén. A Tiberias-tó a Jordán alsó folyójába torkollik, amely a Jordán völgyén keresztül délebbre kanyarog a Holt-tengerig. A palesztinoktól megtagadják a hozzáférést ehhez a vízhez. 

A Galileai-tengerből származó 420 millió köbméter víz negyedét az izraeli helyi közösségekhez juttattatják; a többit Nemzeti Vízügyi Tanácson (NWC) keresztül Izraelbe irányítják, mielőtt elérné Ciszjordániát. A Ciszjordániától északra fekvő Yarmouk folyóból gyakorlatilag az összes vizet Izraelbe, Szíriába és Jordániába vezetik el. 

Izrael 1967, illetve 1974 óta felügyeli Ciszjordánia, illetve Gáza valamennyi vízforrását, majd az 1993-as oslói egyezményt követően egyre inkább a Palesztin Hatóság és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek felügyelik a palesztinok vízkészleteit, azonban Izrael a hegyi víztartó rétegeket – amelyeknek 80 százaléka Ciszjordánia alatt fekszenek – az ellenőrzése alatt tartja. Az Al Jazeera cikke szerint mindezen vízforrások mellett az izraeliek körülbelül ötször annyi vizet fogyasztanak el, mint a palesztinok.

1982-ben a védelmi minisztérium – akkor Ariel Sharon vezetésével – egy szimbolikus sékelért eladta Ciszjordánia teljes vízügyi infrastruktúráját a félig privatizált izraeli vízműveknek, a Mekorotnak. Ma a ciszjordániai palesztinok a vizüknek több mint felét a Mekorottól vásárolják, gyakran magasabb áron, mint a közeli telepesek. Az arab oldal beszámolója szerint Palesztina mezőgazdasági termelése meredeken, 20 százalékkal csökkent, csaknem 200 ezer palesztin Ciszjordániában nem fér hozzá folyóvízhez, és a palesztinoknak nincs lehetőségük arra, hogy saját maguk gyűjtsenek vizet kifejezett engedély nélkül. 

Az Izrael elleni bojkottot és szankciókat szorgalmazó BDS mozgalom hívei már jelentős győzelmeket arattak Mekorot ellen: Hollandia és Argentína korábban szerződést bontott Mekorottal, arra hivatkozva, hogy az izraeli cég megsértette a nemzetközi jogot. 

Az ENSZ közlése szerint a blokád alá került Gázai övezetben egyes hulladékgyűjtési és hulladéklerakókba szállítási tevékenységek újra indultak, illetve folytatódnak a szilárd hulladékok sürgősségi menhelyekről a hulladéklerakókba való szállítása is. Jabaliában, Khan Younisben és Rafahban működő kilenc kútból körülbelül 10 ezer köbméter iható vizet szivattyúznak, Khan Younis körzetében pedig számos kijelölt sürgősségi menedékhelyen továbbra is biztosítanak ivóvízzel tartályhajókon keresztül.