Árad az áru, jól sejthetően fegyver és lőszer – Észak-Koreából Oroszországba, hogy Moszkva megcsappanó készleteit pótolja az ukrajnai háborúban és hogy tehermentesítse az oroszországi hadiipar lőszer-tömegcikk gyártó kapacitásokat, hogy azok egy részét az irányítható, Krasznopol mintájú, irányított 152/155 mm-es gránátok előállítására összpontosíthassák.
A másik oldal sem tétlenkedik, Biden elnök hosszú vonakodás után beadva derekát, engedélyezte az irányítható, nagyobb hatótávolságú, igen korszerűnek számító ATACM rakétafegyverek Ukrajnának való szállítását. Kijev nagy valószínűséggel már be is vetette az első szállítmányt, Délkelet-Ukrajna megszállt területein oroszországi légibázisokat támadhatott velük és legalább két orosz katonai helikoptert megsemmisített. Az ATACMS az oroszországi Iszkanderhez hasonló taktikai ballisztikus rakéta,
hatótávolsága 300 kilométer körüli, darabja mintegy másfél millió dollárba kerül.
Amerikai hivatalos források jelezték a CNN-nek, hogy a nyugati (amerikai) GPS-rendszerhez kötött vezérlésű, kazettáslőszer-robbanófejű ATACM-okat Kijev már be is vetette luganszki és bergyanszki repülőterek ellen.
Oroszország hivatalos bejelentés szerint ellen-ellenoffenzívát indít, amelynek közvetlen célja az ukrajnai területen kikiáltott és közben az Oroszországi Föderációhoz csatolt úgynevezett Donyecki Népköztársaság deklarált teljes területe „felszabadítása”. Ehhez nagy mennyiségű pótlólagos hadianyag szükséges. Itt kerülnek a képbe az észak-koreai szállítmányok, amelyek a keleten-nyugaton egyre inkább hiánycikké váló 152 mm-es (keleti) és/vagy 155 mm-es (nyugati) nehéztüzérségi gránátokból is állhatnak. Az orosz csöves nehéztüzérség főleg a 152 mm-es gránátokat használja, de vannak 155 mm-es gránátokat indító lövegei is.
Az amerikai felderítő műholdak a vártnál jóval nagyobb, egyes források szerint akár ezer konténernyi – észak-koreai export áramlását regisztrálták az utóbbi hetekben a két ország határán
– jelentette a Fehér Házra hivatkozva a The Hill című, a törvényhozás és a kormány dolgaira összpontosító washingtoni médium. A cikk műholdfelvételeket is közölt a vasúti szállítmányokról. A konténerekbe rakott, feltételezhetően észak-koreai lőszer- és fegyverszállítmányokat vasúton, csaknem tízezer kilométert megtéve az ukrán határ menti Tyihorecsk település fegyverraktáraiba szállítják.
Egy másik fegyverszállítási utat is felfedeztek a Mihail Hodorkovszkij egykori bebörtönzött oligarcha, ma Putyin-ellenes vezető irányításával folyó, Dosszié nevű program oroszországi ellenzéki kutatói. Két teherhajót, az Angarát és a Mariját azonosították, amelyek az észak-koreai Rajin és a távol-keleti tengerparti orosz katonai bázis, a Dunaj között ingázva fegyvereket, rakétákat szállíthattak. Az Angara és a Marija legalább ötször fordulhatott az egymástól tengeri úton néhány száz kilométerre lévő két állomás között. A Dosszié munkatársai megnézhették a két hajó fuvarleveleit és ezek szerint
az Angara rakterében több mint 50 tonnányi rakétát, vagy alkatrészt szállított a távol-keleti Sztrelok öbölben lévő orosz tengerparti támaszpontra.
Ez a Dunaj néven ismert támaszpont nem messze van Vlagyivosztoktól és innen is indulnak észak-koreai hadianyaggal megrakott vonatok a Kercsi öböl, a Krím közelében lévő Tyihorecskbe, ahol hatalmas katona raktárak nyelik el őket. A világ legrégebbi think-tankja, a tekintélyes brit RUSI műholdfelvételek elemzésével hasonló következtetésre jutott. A RUSI cikkének találó címe: „Orient Express – Észak-Korea titkos ellátási útvonala”. A RUSI kutatásai szerint az Angara, amely modern Ro-Ro típusú, könnyen ki és berakodható hajó, korábban már szállított fegyvereket Szíriába, Irakba és rajta van az amerikai pénzügyminisztérium szankciós listáján.
Feltételezések szerint akár észak-koreai taktikai, nehezebb, legalább féltonnás, hagyományos robbanófejjel felszerelt, néhány száz kilométeres hatótávolságú rakétafegyvereket is szállíthatott az oroszországi vevőknek. Akiknek e rakéták kezelése – minthogy orosz lekoppintott, és/vagy továbbfejlesztett fegyverekről van szó – nem jelent különösebb gondot.
Az észak-koreaiaknak is előnyös az üzlet, mert a régebbi gyártású, használhatósági időszakuk felső határán járó rakétáiktól megszabadulhatnak és még pénzt is kapnak értük.
A nagy kérdés, hogy miből és hogyan fizet Moszkva az észak-koreai fegyverekért? A külkereskedelmet a két ország között 2014 óta rubelben számolják el. Oroszország kőolajat, földgázt szállít a Remetekirályságnak (ahogy a phenjani diktatúrát nevezik), amit aztán
Észak-Korea finomítói feldolgozás után dollárért eladnak, első sorban Afrikának.
Phenjan a hosszú évek óta tartó nemzetközi szankciók miatt akut dollárszűkében van és már korábban is kísérletezett kétes, az embargót kijátszó kereskedelmi ügyletekkel, dollárhamisítással és kiberbűnözéssel is zöldhasúkhoz jutni.
Phenjan legfontosabb exportárucikkei 2021-ben a brazil OEC gazdaságkutató szerint a finomított kőolajtermékek voltak. Ezek felvevőpiaca – magasan vezetve a többiek között a nyugat-afrikai Szenegál – a fekete kontinens egyik, a Szahel övezet mindenképpen legsikeresebb országa. A 17 milliós Szenegál bruttó hazai terméke (GDP) több mint háromszorosa a 25 milliós Észak-Koreáénak. Gazdasága regionális viszonylatban stabil – az országban zajló zavargások ellenére –, az állam fizetőképes.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.