A német szüfrazsettek több mint egy évszázada, 1918-ban harcolták ki a nők számára a szavazójogot, és a Deutsche Welle eljátszott a gondolattal, hogyan nézne ki az ország, ha kizárólag a nők szavazhatnának, melyik pártok lennének hatalmon és milyen döntések alakultak volna másképpen.
A nők ma körülbelül ugyanolyan arányban járulnak az urnákhoz, mint a férfiak, a pártpreferenciáik között azonban megfigyelhetőek különbségek. Angela Merkel volt kancellár pártja,
a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) sokáig népszerűbb volt a nők körében, az 1950-es és 1960-as években a szavazóik több mint felét a nők tették ki.
Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a CDU a keresztény és családi értékekre összpontosított, nyilatkozta a portálnak Elke Wiechmann, aki a nők politikai képviseletét kutatja a Hageni Egyetemen.
„Ez azonban megváltozott, ahogy a vallás, a család és a családi élet kevésbé lett központi kérdés a nők számára. Úgy gondoljuk, hogy egy ideig Angela Merkel a párt politikája ellenére is adhatott még némi pluszt a CDU-nak a nők körében. Ennek azonban vége lett, amikor Merkel korszaka véget ért” – fogalmazott.
Amikor Merkel nem indult újra a legutóbbi, 2021-es választáson, a CDU szinte teljesen elvesztette előnyét a női szavazók körében.
A legutóbbi választáson a nők progresszívebben szavaztak, mint a férfiak. Ha kizárólag rajtuk múlt volna, akkor Olaf Scholz kancellár Szociáldemokrata Pártja (SPD) és a koalíciós társ Zöldek is egy-egy százalékponttal több voksot szereztek volna, a radikálisan jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) és a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) viszont kevesebb képviselői helyet szerez.
A kutató ezt a pártok politikai programjával magyarázza. „A nők élete még mindig különbözik a férfiakétól. A munka és a karrier mellett még mindig nagyobb a felelősségük a gyerekekért, az otthonukért, ezért például többre értékelik a tömegközlekedést, mint egy új autópályát” – mondta. Ezért szavaznak inkább a progresszív pártokra – az SPD-re, a Zöldekre és a Baloldali Pártra –, amelyek általában támogatják a nemek közötti egyenlőséget, még ha nem is kifejezetten ezzel a címkével.
A szavazó nők csak remélhetik, hogy a választott pártjuk megvalósítja az általuk preferált változásokat, a női képviselők ezzel szemben közvetlenebb hatalommal rendelkeznek. Az elmúlt évtizedekben azonban az arányuk nem változott a Bundestagban, harminc százalék körül mozog.
„Ahhoz azonban, hogy a nők tapasztalatainak és perspektíváinak széles körét és sokszínűségét képviselni lehessen, a parlamentben is szükség van bizonyos számú, különböző háttérrel rendelkező nőre” – hangsúlyozta Elisa Deiss-Helbig, a Konstanzi Egyetem kutatója. A nők ugyanis olyan témákat is felvehetnek a politikai napirendre, amelyeket egy férfiak által dominált parlament figyelmen kívül hagyhatna.
Ez különösen fontos, amikor a nők jogairól van szó: 1957-ben, amikor a parlamenti képviselők kevesebb mint tíz százaléka volt nő, Németországban arról szavaztak, hogy továbbra is a férjé legyen-e az utolsó szó a házassági ügyekben. Ennek a diszkriminatív törvénynek a nők szavazatai vetettek véget: a férfi parlamenti képviselők többsége megtartotta volna, míg a nők 74 százaléka a hatályon kívül helyezésére szavazott.
Vannak azonban olyan változások, amelyekhez a nők sokkal nagyobb arányára volt szükség.
A házasságon belüli nemi erőszakot például csak 1997-ben tették bűncselekménnyé,
egy több évtizedes, pártokon átívelő, női törvényhozók által vezetett erőfeszítés eredményeként. Az 1980-as évek eleje óta a férfi parlamenti többség több törvénytervezetet is elutasított, vagy szavazásra sem bocsátott.
1997-ben a női képviselők több mint 90 százaléka támogatta a törvényt, sok prominens férfi képviselő viszont ellene szavazott, köztük Friedrich Merz, a CDU jelenlegi elnöke.
A 736 tagú Bundestagban 263 női képviselő van, a többségük a baloldali pártokban: csak a Zöldeknél hetven, míg az AfD padsoraiban mindössze kilenc.
Mivel a baloldal nagyobb hangsúlyt helyez a nemek közötti egyenlőségre, ezek a pártok vezettek be elsőként kötelező kvótát. A Zöldek például már az 1980-as években önként vállaltak ötven százalékos kötelező női kvótát minden politikai mandátumra. Az SPD-nél ez a szint jelenleg 40 százalék, a CDU nemrégiben fokozatosan emelkedő kvótát vezetett be, míg az FDP és az AfD továbbra is teljes mértékben elutasítja a nemi kvótákat.
Németországban a parlamenti képviselők a szavazásoknál általában tartják magukat a szigorú frakciófegyelemhez, így nehéz megállapítani, hogyan szavaznának a női törvényhozók, ha csak a saját lelkiismeretüket követnék.
Született azonban néhány történelmi döntés, különösen erkölcsileg kihívást jelentő kérdésekben, amikor nem kötötte a képviselőket a pártfegyelem, ami segít az eligazodásban.
Az azonos neműek házasságát 2017-ben legalizálták, amelyet a férfi képviselőknek csak az 54 százaléka szavazott meg szemben a nők 76 százalékával.
2023-ban elbuktak az asszisztált öngyilkossághoz való hozzáférés szabályozását és dekriminalizálását célzó reformok, 375 ellenszavazattal 286 támogatóval szemben.
Ha csak a női parlamenti képviselőkön múlott volna, akkor a törvényt 105 ellenszavazattal 128 igennel elfogadták volna.
A koronavírus-járvány idején a parlament arról vitázott, hogy kötelezővé tegyék-e az oltást 60 év felett és ajánlják-e azt a 18 év felettiek számára. Ha csak a női képviselők szavaztak volna, akkor a javaslatot elfogadják az érvényes szavazatok 62 százalékával. De elbukott, mert csak a képviselők 44 százaléka támogatta, és az oltás Németországban önkéntes maradt, kivéve bizonyos egészségügyi szakmák esetében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.