késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Vannak még "lőporos hordók" Szlovákián kívül is
A szerdai Fico-merénylethez hasonlót nem tapasztalt Európa az elmúlt több mint 20 évben. 2003-ban Zoran Dindic szerb miniszterelnököt gyilkolták meg, aki elindította Szerbia európai uniós integrációját, együttműködött a hágai törvényszékkel a délszláv háborús bűnösök felkutatásában, és Szerbiát is föderatív államként képzelte el, aminek Koszovó, Montenegró, és Bosznia lettek volna a tagjai.
Elképzeléseiért az életével fizetett, de a feszültség azóta sem csökkent a Balkánon.
Aleksander Vucic hivatalban lévő szerb elnök alapvetően oroszbarát politikát folytat, ugyanakkor a Jugoszlávia szétesésével előjövő etnikai és területi kérdések ismét felerősödtek.
A Fico elleni merénylet után egy férfi megfenyegette a szerb elnököt, hogy ő lesz a következő |
Szlovénia helyzete egyértelmű, Horvátország sincs a feszültség gócpontjában, Montenegró függetlenségét sem sokan kérdőjelezik mára meg, ugyanakkor
Koszovót mind a mai napig a szerb közvélemény Szerbia részének tartja.
Tény, hogy a terület jogállása vitatott, ugyanis a helyi albán lakosság egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét, és alapított államot 2008-ban. A tartomány egyoldalú függetlensége egyes értelmezések szerint sérti az ENSZ BT 1244-es határozatát, amely 1999-ben elismerte az akkori Jugoszlávia – amelynek a mai Szerbia a jogutódja – területi egységét. Így tehát Szerbia és fő támogatója, Oroszország nem ismerik el a területet önálló államnak, míg az EU tagországok, köztük Magyarország is elismerik Koszovót.
A vitatott helyzet rendszeresen vezet tüntetés és erőszakhullámhoz. Decemberben a koszovói szerbek határátkelőhelyeket zártak le, mert a koszovói szerb rendőrség letartóztatott több koszovói szerb rendőrt. Emellett szóba került Nagy-Albánia létrehozása is, amelynek értelmében Koszovó nagy része egyesülne Albániával, egy országba „tömörítve” az összes albánt, ám ez is heves reakciókat váltott ki.
A helyzet tehát pattanásig feszült, semmilyen esély sincs arra, hogy az indulatok csituljanak.
Bosznia-Hercegovina, egy csipetnyi Szerbiával
Kevesebben tudják, de Bosznia-Hercegovina valójában dualista állam, 1995-ben a délszláv válságot lezáró daytoni egyezményben önálló entitásként ismerték el a Boszniai Szerb Köztársaságot, amelynek központja Banja Luka. Bizonyos mértékig ezzel bele is kódolták a rendszerbe a szűnni nem tudó feszültséget:
Milorad Dodik boszniai szerbek szeparatista vezetője néhány hónappal ezelőtt közölte, hogy addig folytatja Bosznia-Hercegovina gyengítését, amíg az szét nem esik.
Szavaiból könnyedén lehet következtetni arra, hogy ezen a területen akár újabb merényletek is előfordulhatnak.
Balhé sokfelé
Látni kell, hogy nemcsak a volt Jugoszlávia és a Balkán területe lőporos hordó ma Európa térképén – az ugyanakkor vitathatatlan, hogy itt már elő is készítették gyújtóst.
A geopolitikai válságok mindennapossá válásával, a fegyverszállításokról, és a katonai műveletekről szóló hírek közlésével a társadalomban a félelem, a feszültség, és az elkeseredés egyre nő. Ebben a helyzetben pedig könnyebben meghúzhatják a ravaszt egyes radikális elemek, az indok pedig triviális
Nem vagyok megelégedve a kormány politikájával
– ezen rendkívül egyszerű összefüggéssel indokolta tettét a lévai 71 éves baloldali költő, miután rálőtt Robert Fico szlovák miniszterelnökre.
Persze ha ez a kis elégedetlenség is elég, akkor nehezen lehet elképzelni, hogy mit okozhatnak határviták, etnikai különbségek – mint ahogy ez Szerbia-környékén mind a mai napig jelen van.
A politikai megosztottság azonban Szlovákia északi szomszédjánál, a 38 milliós Lengyelországban is éket verhet a társadalomba.
Ugyan itt a feszültség nem összemérhető a Balkánon tapasztalttal, de tény, hogy a lengyel társadalmat is megosztja az ukrán-kérdés. Nemrég – sok európai országhoz hasonlóan – a gazdák tiltakozáshullámot szerveztek, hogy az ukrán dömpingáru importjának tiltását érjék el, emellett a tradicionálisan konzervatív, vallásos Lengyelországban az inkább háború-, és Európa-párti Donald Tusk került hatalomra. A konzervatív oldal azóta rendszeresen tiltakozik, ugyanis Tusk teljes támogatásáról biztosította Ukrajnát, ami a lengyelek jó részének nem tetszik.
Nyugaton a helyzet megváltozott?
A nyugati országokat nyilván semmiképpen sem lehet potenciális válsággócnak nevezni, de vezető politikusok háborúpárti nyilatkozatai bizonyosan felérnek az oroszlán bajszának húzogatásával. A jóléti társadalmak nem akarnak háborút, sok vesztenivalójuk van, és megszokták több generáció óta a kényelmet.
Ugyanakkor a háborúpárt-retorika, a migránshullám kapcsán megjelenő erőszak, a geopolitikai konfliktusok miatti félelem közepette könnyebben elképzelhetők radikális cselekmények – így akár egy merénylet is –, mint évtizedekkel ezelőtt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.