Nőtt a feszültség az európai országokban – kérdés, hogy ezt tükrözik-e majd a választások

Sok erő húzza a mostani brüsszeli vezetést a szélrózsa szinte minden irányába. Az elmúlt évek politikájáról a napokban mondanak ítéletet a választók, és egyáltalán nem biztos, hogy megerősítik pozíciójában a mostani uniós elitet. A helyzetet súlyát persze Brüsszelben is érzik, és a hatalmon lévők igyekeznek nyitni a feltörekvő jobboldali pártok irányába – ami nem mindig sül el jól. Ezt bizonyítja az is hogy az Európai Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen gyakorlatilag közellenséggé vált Brüsszelben, miután tárgyalóasztalhoz ült Giorgia Meloni olasz szélsőjobbos miniszterelnökkel. 

Nyilván, Von der Leyen kísérletet tesz hatalmának megtartására még egy jobboldali győzelemhullám esetén is. Az már látszik, hogy az eddigi baloldali-centrista partnerei elfordultak tőle, és nyitott kérdés, hogy mennyire veszik szívesen a finoman szólva is megosztó személyiség közeledését az erősödő radikális jobboldalon. Mindenesetre 

Új centrumok jöhetnek létre

Minden valószínűség szerint Európa az átalakulás útjára lépett. Erre az is utal, hogy új hatalmi centrumok jöhetnek létre, az eddigi Berlin–Párizs-tengely sokkal inkább Róma–Párizs-tengellyé alakulhat, persze az új széljárás a francia fővárosban is változást hoz, az egykor nagy támogatást élvező Emmanuel Macron elnök saját háborús retorikájának áldozatává válhat, és a centrista politikus helyét a közép felé elmozduló, de még mindig radikális jobboldali Le Pen veheti át.

A Bloomberg arról ír, hogy az egykor Macron bázisát jelentő Dunkerque-környékén is többségbe kerültek a Nemzeti Tömörülés hívei. Franciaországban az is nagy kérdés, hogy az egykor jelentős gyarmattartó ország választói hogyan gondolkodnak a bevándorlásról, ugyanis a migránskérdés is éket ver a két politikai tábor közé. 

az ország déli része pedig erőteljesen ki van téve a bevándorlók hullámának. Bizonyára mindenki fel tud idézni képsorokat Lampedusa szigetéről, ahogy lélekvesztőkön igyekeztek elérni Európát a migránsok. Az olaszok nemrégiben a változásra szavaztak, hatalomra juttatták Melonit. Le Pen a napokban felkérte Melonit, hogy a választások után lépjenek szövetségre – erősítve a jobboldalt, és kialakítva a Párizs–Róma-tengelyt.

Nem indul be a motor

Miközben új szövetségek alakulnak, Európa gazdasági motorja, Németország komoly gazdasági gondokkal küzd. Növekszik az elégedetlenség a hajdan „jelzőlámpa-koalícióként” emlegetett kormánnyal szemben, Scholz kancellár pozíciói gyengülnek, a radikális AfD pedig szinte töretlenül erősödik. Hogy milyen eredményt érnek el a választáson, azt nem lehet tudni, de valószínűsíthető, hogy 

(elképzelhető, hogy külső támogatóként).

A sorozás rémképe

Európa szinte összes társadalmában a feszültséget növeli a politikai elit által gyakran emlegetett kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetése. Az elmúlt évtizedekben a behívottakra épülő hadsereget felváltotta a hivatásos, „profi” haderő. Ennek persze a családok örültek Európa-szerte, hiszen 

Arról nem is beszélve, hogy sok gazdasági szakértő szerint a fiatalok kiesése a munkából valójában nagyobb veszteséget okoz, mint amennyivel a sorozásos rendszer erősíti az adott ország hadseregét. 

Amelyik politikai erő ezt meglépné, az minden valószínűség szerint saját sírgödrét ássa meg, nehéz ugyanis elképzelni, hogy tömegek kitartsanak mellette.

Lengyel elfogultság

Lengyelország már lépett: a területén élő ukránokból egy egységet állít fel az ukrán hadsereg számára – azt még egyelőre nem tudni, hogy az oroszok mit válaszolnak erre a döntésre. Varsó segítsége érthető: 

Nem mellékes az sem, hogy Lengyelországban található a Suwalki-folyosó, az az 50-60 kilométer hosszú sáv, amely az oroszbarát csatlós Fehéroroszországot elválasztja Kalinyingrádtól, attól az orosz exklávétől, amely a birodalom egyetlen egész évben használható kikötője, és ahol jelentős mennyiségű atomarzenál is van.

És mi lesz Litvániával?

Csupán át kell nézni a Suwalki-folyosó túloldalára, Litvániába, ahol egy újabb feszültséggóc van kialakulóban. A napokban a lakosság elsöprő többséggel megerősítette az eddigi elnököt: Gitanas Nauseda a szavazatok 76 százalékát szerezte meg a második fordulóban. A lángoló oroszellenesség jegyében Nauseda a kampányban kijelentette: Litvánia függetlensége, Litvánia szabadsága törékeny dolog, amelyet ápolni kell, és meg kell akadályozni, hogy csorbát szenvedjen. Ennek jegyében a parlament már döntött is: brutális mértékben megemelik a hadsereg létszámát, és több fiatalt hívnának be.

A gazdák ennek közérthetően hangot is adnak: nemzetközi gazdatüntetést szerveztek Brüsszelbe a választás előtti napokra, hogy felhívják a figyelmet az elhibázott politikára. A feszültség növekedését a Fico-merénylet is jól jelzi. Amellett ehhez hasonló Zoran Djindjic szerb elnök 1993-as meggyilkolása óta nem történt Európában, árulkodók a merénylő indítékai is: 

Ha ennyi elég volt ahhoz, hogy a szélsőjobboldallal szimpatizáló Juraj Cintula ötször meghúzza a ravaszt, akkor szinte el sem lehet képzelni, hogy mekkorák az (egyelőre még elnyomott) indulatok, a félelem és a megosztottság Európa lakosainak körében.