Itt van egy nemzet, amely százegynéhány éve egy pusztító háború következtében elvesztette országa kétharmadát, és népe egyharmada idegen határok mögé került. Ez a nemzet mégsem a beletörődést és az elmúlást választotta, hanem a küzdelmet és a túlélést – mondta többek között ünnepi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti összetartozás napja alkalmából Geszten, a felújított Tisza-kastély ünnepélyes átadóján.
Ez a nemzet ma már többre képes, mint hogy minden évben megemlékezzen a vele történt szörnyűségről, képes, hogy újra és újra kinyilvánítsa határtalan élni akarását és összetartozását – mondta a kormányfő, majd folytatta, hogy 104 évvel ezelőtt
kegyetlen, irgalmatlan, igazságtalan diktátumot kaptunk a nyakunkba, magyarok milliói váltak saját szülőföldjükön idegenné,
odalett a magyar ipar és a termőföld színe-java, a határon túlra kerültek nagy egyetemeink, legszebb városaink, értékeink.
„Egy nemzetnek azok a sebek fájnak a legjobban, amelyek emberi szemmel láthatatlanok. Magyar az, akinek a Trianonban kapott nemzeti seb a legjobban fáj” – közölte Orbán Viktor a nemzeti össztartozás napján.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává.
A kormányfő kifejtette: ennyi év távlatából világosan látszik, hogy a trianoni diktátum nemzetünk halálát célozta:
Hazánkat a legsötétebb órán olyanok kezére adták, akikről száz évvel később is nehéz eldönteni, hogy az alkalmatlanságuk vagy rossz szándékuk miatt voltak-e nagyobb csapás.
Orbán Viktor emlékeztetett: a száz négy évvel ezelőtti országvesztést egy háború hozta a nyakunkba, amit az akkori miniszterelnök, Tisza István minden porcikájával ellenzett. De az országnak nem volt elég ereje, hogy kimaradjon a háborúból, mert olyan birodalomhoz voltunk láncolva, amely a döntést megtartotta magának. Bécsben és Budapesten is tele volt a padlás uszítókkal, hamis messiásokkal és külföldi ügynökökkel. Hiába volt a nemzeti felelősségérzet és józan számítás, ránk kényszerített háborúba kellett masíroznunk.
„Európa békéje a trianoni diktátum napján szűnt meg. Eredménye ugyanis nem a béke volt, hanem újabb félelem a következő háborútól, ami aztán két évtizeddel később még nagyobb világégést okozott” – folytatta a miniszterelnök.
A mesterségesen összetákolt államalakulatok az első adandó alkalommal fel is bomlottak. Végül olyan, megmaradni is alig képes országok alakultak, amelyek jobban egymásra lettek utalva, mint valaha, de a történelem láthatatlan sebei miatt ellenséges szemmel tekintettek egymásra, és végül idegen birodalmak vazallusaivá váltak. Így lett a Kárpát-medence előbb német, aztán szovjet befolyási és megszállási övezet.
Ezért van az, hogy Európa nem tudja kellő súllyal hallatni a hangját a mai Európai Unióban sem
– összegzett Orbán Viktor. Hozzátette: azért ki-kikandikál a reménysugár, mert minden ármánykodás, geopolitikai packázás és kéretlen paktumok nyűge ellenére is végül szabadok és szuverének akarnak lenni. Száztíz éve a Kárpát-medence népei a magyarok ellen harcoltak a szuverenitásukért, és még mindenki örömmel várta és éltette a háborút: a csehek, az osztrákok, a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok.
„Ma, amikor újra háború fenyeget, az itteni népek világosan tudtára adják a nagyhatalmaknak: megtanultuk a leckét, és nem akarunk háborút!” – közölte Orbán Viktor, aki szerint a Kárpát-medence népei nem akarnak feláldozható gyalogok, hadba küldhető vazallusok lenni a birodalmi sakktáblán, „se Brüsszel, se Washington, se Soros György kedvéért”.
A kormányfő azzal folytatta, hogy mára is világossá vált, hogy az itteni népeknek a szuverenitásukért nem a magyarok ellen, hanem velük együtt lehet. A nemzeti összetartozás napján nemcsak nekünk, magyaroknak kéne összekapaszkodnunk, hanem a szomszédos népeknek is meglátniuk bennünk a sorstársat. Nemcsak a rideg geopolitikai szükség köt össze minket, hanem a közös történelem és valami furcsa, megmagyarázhatatlanul hasonló világnézet, a létezés itteni, közép-európai minősége. Ez pedig komoly feladatot ró ránk, hiszen a nemzeti összetartozás nemcsak tény, hanem program is.
A mi programunk valójában a nemzeti összekapcsolódás. Nem elég emlékezni, a közös jövőt akarni kell és tervezni. Legelőször pedig álmodni róla: a dicsőséges jövőről
– hangsúlyozta Orbán Viktor, kitérve arra, hogy egy nagy nemzet tagjai a szellemi nagyság útján járnak: „Szellemi teljesítmény, Nobel-díjak, olimpiai aranyak és elsőrendű politika!”
Közép-Európát ma ugyanaz a veszély fenyegeti, mint száztíz évvel ezelőtt: újabb birodalmi érdek háborúba akar sodorni minket – mondta Orbán Viktor. Leszögezte, hogy a a háború sosem elkerülhetetlen, ezért arra kell törekedni, ami Tiszának nem sikerült: elkerülni a háborút.
„Öt nap van az európai választásokig, amin tisztán, demokratikus keretek között mondhatunk nemet a háborúra” – hangsúlyozta a kormányfő.
Mi, a mai nemzeti kormány és a mögötte álló hatalmas erő nem tataroz, hanem restaurál – folytatta a kormányfő.
Helyreállítunk, újra építünk, újra felépítünk, helyre akarjuk tolni a kizökken időt, befoltozni a magyar idő szövetén keletkezett szakadást: úgy állunk bosszút a kommunizmuson, hogy átlépünk rajta, mintha sosem létezett volna
– fejtegette Orbán Viktor.
Zárásként kifejtette, hogy vissza kell nyúlni a régi magyar nagyság korszakába és ívet húzni a 21. századi Magyarországhoz.
„Ennek a hatalmas küldetésnek fontos és beszédes állomása a mai emlékezés. Aki ide eljön, megértheti, mit akartak a Tiszák és mit akar a mi nemzedékünk, hogy mit jelent a jelmondatunk: minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!” – zárta beszédét Orbán Viktor miniszterelnök.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.