Brüsszeli korrupció: a parlament elnökére nem vonatkoznak a szabályok

Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke közel két éve keresztes hadjáratot indított a saját intézményét behálózó korrupció és a képviselők befolyásolása ellen, ám Brüsszel egyik legnagyobb hatalmú embere „elfelejtett” a saját háza táján söprögetni: ez ugyanis tönkretenné a férje lobbikarrierjét.

Miután 2022 végén kirobbant a Katargate korrupciós botrány, Metsola úgy döntött, hogy a parlamentet átláthatósággal és a külső befolyások – többek között a lobbik, valamint civil és érdekvédelmi szerveztek – szigorúbb ellenőrzésével kell fertőtleníteni.

Ehhez az intézmény elnöke egy új etikai kódexet vezetett be, amely többek között azt is előírja, hogy az EP-képviselőknek és mást vezető tisztviselőknek be kell jelenteniük mindenfajta „összeférhetetlenséget”, beleértve a „családjukat, érzelmi életüket vagy a gazdasági érdekeiket befolyásoló tényezőket”.

Ha ilyen nyilatkozatot kellett volna tennie, talán fontolóra vehette volna, hogy tájékoztatja a nyilvánosságot egy „apró” összeférhetetlenségről: férje, Ukko Metsola a miami székhelyű Royal Caribbean Group – a világ második legnagyobb tengerjáró hajótársaságának – vezető uniós lobbistája.

Ez nem történt meg, így Metsola úr munkája nagyrészt észrevétlenül folyhatott tovább: a közelmúltban ő felelős volt több uniós zöldpolitikai kiskapuért, egyes tengerészti szabályok enyhítéséért és a hajóépítésre vonatkozó korlátozások feloldásáért is.

Ezzel még törvényeket sem sértett meg, mivel vállalati képviselőkét kitöltötte a megfelelő lobbizási nyilvántartásokat, amelyek nyilvánosan elérhetőek, az EP-képviselők befolyásolása pedig az új szabályoknak is megfelel. Azonban aggasztó, hogy a feleségének – aki állítólag a Katargate kirobbanása óta ez ellen harcol – nem kellett bejelentenie, hogy egy óriásvállalat képviselőjével érintkezik napi szinten.

– mondta Nicholas Aiossa, a Transparency International EU igazgatója a Politicónak, aki elfogadhatatlannak nevezte, hogy az intézmény elnök ilyen méretű kiskaput hagyjon magának.

Tagadhatatlan, hogy a nyilvános közzététel hiánya – amelyet mindenki mástól megkövetelt – megóvta a parlament elnökét és az ő kapcsolatát Brüsszel egyik leghírhedtebb lobbistájával. Ezt pedig a politikai-ipari erőpáros ki is használta:

• Ukko és Roberta Metsola számtalan alkalommal utaztak el együtt hivatalos látogatásokra, III. Károly brit király koronázásától különböző vállalati találkozókig;
• a parlament elnöke kétszer is felszólalt az intézmény előtt, ahol védelmébe vette a hajózási ipart és az arra épülő turizmust;
• brüsszeli források szerint pedig Metsola lobbizás közben sokszor felvetette felesége nevét, amikor politikusokat próbált befolyásolni.

Az elnök szóvivője, Jüri Laas azonban nyilatkozatában tagadta, hogy Ukko szerepét Robertának nyilvánosságra kellene hoznia, és nevetségesnek nevezte, hogy kettejük kapcsolata bármiféle hatással lenne az uniós politikára.

A Metsola-botrány rávilágít a parlament átláthatósági szabályainak korlátaira, amelyek nagyrészt a törvényhozókra bízzák ügyeik és konfliktusaik magánjellegű kezelését.

Semmi sem változott Brüsszelben

Roberta Metsola az EU egyik legbefolyásosabb embere, a parlament arca és adminisztratív szíve, aki egész pályafutása során az átláthatóság bajnokaként mutatkozott be, folyamatosan azon dolgozva, hogy kijavítsa az uniós állampolgárok Brüsszelről alkotott negatív képét. Saját ügyeivel azonban nem akar példát mutatni.

Ukko Metsola munkája ráadásul szinte teljesen ki lett sikálva a politikai dokumentumokból és a média is ritkán említette meg – akkor is csak úgy, mint az elnök férjét. A Politico által megkérdezett 14 európai parlamenti képviselő, uniós tisztviselő és korrupcióellenes aktivista közül mindössze ketten voltak tisztában azzal, hogy a parlament első embere a szabadidőipar nevében dolgozik. És még ők sem vették észre, hogy Metsola kiskaput hagyott magának az új etikai kódexben.

– jelentette ki Tiemo Wölken, a Metsola Európai Néppártjával (EPP) rivalizáló szocialista frakció egyik képviselője.

Az általános felháborodás ellenére azonban az EP-képviselők továbbra sem hajlandóak arra, hogy felszámolják a munkahelyüket behálózó korrupciót. Bár a Katargate után megígérték, hogy fellépnek a külső befolyás ellen, az politikusok, valamint az őket megkereső szervek és lobbisták csak jobban odafigyelnek a nyomaik eltüntetésére.

Például a héten derült fény arra, hogy az európai pénzügyi törvényhozást egy elérhetetlen, ám óriási tőkével rendelkező árnyéklobbi befolyásolja, amely pazar rendezvényekkel és luxusnyaralásokkal halmozza el az EP-képviselőket, akik cserébe olyan cégek érdekeit támogatják, mint a Goldman Sachs vagy a BlackRock.