Miközben az ukrajnai fronton dúl a harc, a Cote D’Azur-ön minden változatlan – pontosabban azért annyi valóban „nem a régi”, hogy például Roman Abramovics mostanában ritkábban tér be az antibes-i Le Rocher étterembe. Gyakrabban járt ide 2022 áprilisáig, amíg a francia hatóságok nem foglalták le kastélyát. Ő persze mindössze csak egy viszonylag ismert név abból a tömegből, akik Putyin elnök „pénzemberei”, és akik elvben be se tehetnék a lábukat Európába. Anna ellenére, hogy jachtjaikat lefoglalták, üzleti körökből kizárták őket, és nemkívánatosak Európa-szerte, a szálloda menedzserek, jachtbérlő társaságok vezetői mást mondanak: szerintük szépszámmal vannak orosz ügyfeleik is.
Összességében egy kész rendszer, szinte egy iparág épült ki, ami a gazdag oroszokat megszokott életmódjuk fenntartásában támogatja.
Áprilisban két prominens orosz – Mikhail Fridman és Piotr Aven – megtámadta azt a brüsszeli döntést, ami szerint felkerültek a szankciós listára. Nyertek, így visszakapták St. Tropez-i villájukat, illetve a La Turbie-i kastélyukat is. A helyzet persze folyamatosan változik, ezzel is nehezen tudnak megbirkózni a helyi bíróságok.
Bonyolult megítélni, hogy valójában ki áll a cégek hátterében. Az egyetlen hatékony eszköz a házkutatás
– mondja egy, a Politicónak névtelenül nyilatkozó dél-franciaországi bíró. Hasonlóan látja Éric de Montgolfier, Nizza volt államügyésze is. Azt mondta, a
Côte d’Azur ma a mások pénzéről szól, hiszen ez a parasztok földje volt, mielőtt gazdag turisták telepedtek volna ide, a területet megmérgezte a korrupció.
Annyi az orosz Dél-Franciaországban, hogy a Moscow Market – egy vodkát, és egyéb orosz termékeket, illetve Vlagyimir Putyin elnököt ábrázoló hűtőmágneseket árusító bolt az antibes-i után egy újabb fiókot nyitott Cannes-ban.
Ugyan a szankciók következtében nehezebb feltölteni a polcokat, a vállalkozás virágzik. A vevőkör átalakult az utóbbi években: a turisták eltűntek, de az igazán gazdagok, az oligarchák itt maradtak – mondta az üzlet tulajdonosa. Az elmúlt időszakban bővítették szolgáltatásaik körét, immár
nemcsak hagyományos boltként üzemelnek, hanem segítséget nyújtanak ingatlanvásárláshoz, és megszervezik a szezonális bérbeadást is.
A francia hatóságok szerint a régió ingatlanügynökségeinek csaknem 60 százaléka nem működik együtt a belügyi szervekkel, annak érdekében, hogy ellenőrizzék, ügyfeleik szerepelnek-e a szankciós listán. Még csak el sem kérik ügyfeleik személyi igazolványát, vagy az útlevelét. Persze az is tény, hogy sok orosznak van brit, vagy ciprusi, esetleg máltai útlevele – ezekkel pedig könnyen utaznak bárhová Európában.
A nagyon gazdag oroszoknak soha nem volt problémájuk Franciaországban
– mondta Hélène Metlov, a nizzai francia–orosz kulturális civil szervezet elnöke. Már az 1917-es bolsevik forradalom után megugrott az oroszok száma a francia Riviérán, Cannes-ban, vagy éppen Nizzában még mindig vannak orosz elnevezésű utcák, ortodox templomok és épületek.
Ki sem látszik a munkából Szergej Galaktionov villefranche-i orosz főkonzul, ugyanis a tartózkodási engedélyek megújítása egyre bonyolultabb feladat. Oroszország sokat fektetett a francia gazdaságba – hangsúlyozza, miközben a Politico munkatársával híres orosz tengernagyok szobrai előtt sétálnak. A rendőrökkel is jó viszonyt ápol Galaktionov: széles mosollyal, tiszteletteljesen üdvözlik egymást, amikor a hatóság embereivel keresztezik egymás útját a francia kisvárosban. A helyzetet jól mutatja, hogy Galaktionov júniusban, Oroszország nemzeti ünnepén a Fort du Mont Alban-erődben tervezett koktélpartit szervezni. A konzulátus meg is találta hozzá a megfelelő rendezvényszervező partnert. Összességében Galaktionov büszkén jelenti ki, hogy „a politikai válságok ellenére az oroszok hűségesek maradtak Franciaországhoz és a régióhoz.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.