Túl lassan fejlődik az európai vasút

A földrész kiemelt szállítási folyosóin (TEN-T) 2021 és 2030 között majdnem 1500 milliárd eurónyi fejlesztést kellene végrehajtani a korábban kijelölt célok elérése érdekében, ezen belül 500 milliárdot a kulcsfontosságú vonalakra. Ám a szállításra és közlekedésre a most folyó, 2020-ig tartó finanszírozási ciklusban csak 24 milliárd euró áll rendelkezésre az európai hálózatfinanszírozási eszközön (CEF) belül, és

nem látható, honnan terem majd elő a következő ciklusban ennek a sokszorosa

– mutat rá elemzésében a mintegy 70, jórészt európai vasútvállalati tagot, illetve partnert tömörítő szervezet, a CER. Pedig a TEN-T szabályozás többek között előírja, hogy 2050-re a kulcsfontosságú folyosók fel legyenek szerelve az ERTMS biztonsági (vonatbefolyásoló) rendszerrel. Ilyen a mostani pályáknak csak a 9,5 százalékán működik, telepítésük a hiányzó 90,5 százalékon 15-25 milliárd euróba kerülne.

Gond az is, hogy a CEF-forrá­sok­ból – amelyekre a felkínált összeg 2,3-szeres értékében pályáztak 2014-ben és 2015-ben is – nem elsősorban mindenki érdekét szolgáló, hanem főleg csak nemzeti érdekek szerinti projektek valósultak meg. Nem jobb a helyzet a CER szerint a másik fő forrással, az EFSI-vel sem (Európai Stratégiai Beruházási Alap), mert ennek nagy részét gördülőállomány vásárlására fordították pályafejlesztés helyett.

Közben az országok egyre kevesebbet költenek saját forrásból vasúti infrastruktúrára.

Nyugat-Európában a szállítási infrastruktúrára fordított kiadások GDP-re vetített aránya 2015-ben 0,8 százalék alá, Kelet-Európában pedig 1,2 százalékra esett, és még e kevés pénzt is elsősorban a közutakra költötték.

Nyugat-Európában GDP-arányosan kevesebbet szántak a szállítás feltételeinek javítására, mint Indiában (1,4 százalék) vagy Oroszországban (0,9 százalék). Csak Észak-Amerika 0,7 százalékos mutatója rosszabb.

Márpedig az európai vasút 1,06 millió embernek nyújt stabil munkahelyet hosszú távra, és minden egyes vasúti munkahely egy újabbat generál a szektoron belül – érvel a szervezet a sínen történő közlekedés és szállítás mellett.

A vasút fajlagos szén-dioxid-kibocsátása személyszállítás esetén a közútének a harmadát sem éri el, a légi utazásénak pedig a nyolcada. Áruszállítás során a vasúti kibocsátás a közútiénak csak a kilencede, a folyami szállításénak pedig a negyede.

Sokkal jobbak a baleseti statisztikák is: a busszal utazók közül kétszer annyian sérülnek meg, mint a vonatozók közül (azonos utasszámot figyelembe véve), személyautóval pedig mintegy huszonötször többen.

Vagyis érdemes a vasutat fejleszteni. A CER tanulmánya sorra veszi a fő teendőket is. Mindenekelőtt teljessé kell tenni a TEN-T hálózat kialakítását a meglévő vasúti infrastruktúra fejlesztésével és a szűk keresztmetszetek feloldásával, ideértve a hiányzó összeköttetések megteremtését. Folytatni kell a határokon átívelő projekteket, mégpedig magas uniós hozzáadott értékkel.

A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja