Egy londoni magyar Budapesten

Három kiállítóhelyen ismerkedhet meg a magyar közönség Sam Havadtoy munkásságával. Július 13-án nyílt a Ludwig Múzeumban nagyszabású tárlata, július 14-től a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban a legújabb festményei és szobrai láthatók, július 16-án pedig a Kálmán Makláry Fine Arts galériában nyíló tárlaton a legújabb szitanyomatait állítják ki.

A Ludwig Múzeumban szeptember elejéig látható Huszárlépésben című kiállítás a magyar származású, londoni születésű festőművész New York-i éveit állítja középpontba.

Havadtőy Sámuel – Sam Havadtoy – 1972-ben érkezett New Yorkba, ahol lakberendezőként dolgozva megismerkedett John Lennonnal és Yoko Onóval, akik megbízásaikkal és barátságukkal megnyitották számára az utat a vezető művészeti körökbe.

Egymás után kapta a felkéréseket a korszak befolyásos művészeitől, anyag- és gyártástechnológiai ismeretei hamar népszerűvé tették. Nemcsak dizájnerként tevékenykedett, először javaslatokat tett – így készült el Keith Haring kétszárnyú oltára, amely a kiállításon is látható –, majd önálló művésszé vált.

Lennon halála után húsz éven keresztül Yoko Onóval élt, aki bevonta művészi projektjeibe. Később Andy Warhol, Keith Haring és sokan mások hasonlóan tettek.

A kiállítás párhuzamba állítja New Yorkban kialakult művészeti együttműködéseit saját, későbbi művészeti célkitűzéseivel: sikeres belsőépítészként fordult egyre inkább a komplex üzeneteket létrehozó térelemekhez, a tereket szervesen alakító eszközökhöz. A kiállítás egyik legfontosabb szakasza a Yoko Onóval való kapcsolata köré épül, és fő motívuma a sakk, amely húsz évvel későbbi elválásuk metaforája is lesz. Havadtoy művészetének másik meghatározó eleme a becsomagolás, a beborítás, az elrejtés. Az elfedés művészi gesztusa mellett az újrateremtés a másik felismerhető eleme a műveinek. A 2010-es évek közepén készült Ajtók sorozat darabjai személyes átalakulásáról, sorsfordulókról szólnak, életszakaszok megnyílását vagy lezáródását jelenítik meg. A Budapest utcáiról, lomtalanításokból összeszedett ajtók a város múltjának darabjai, az őket használó emberek sorsának néma tanúi.

A teljes cikket a Világgazdaság csütörtöki számában olvashatja