Izgalmasnak ígérkező programsorozattal emlékezik meg a Ludwig Múzeum arról, hogy öt évtizeddel ezelőtt egy tucatnyi bátor magyar művész ujjat húzott az aczéli kultúrpolitikával.
Jankó Judit
2019.02.02, 14:03
Megosztom a cikket
Ötven éve rendezték meg az Iparterv I. (1968) és az Iparterv II. (1969) kiállításokat, amelyek kánonteremtő fogalommá váltak, és egy egész művészgeneráció névadójaként vonultak be a hazai művészettörténetbe. Az évforduló apropóján a Ludwig Múzeumban január 31-én kiállítás nyílt Iparterv 50+ címmel.
A csoportos tárlat a hajdani Iparterven kiállító művészek legújabb munkáiból, illetve a már lezárt életművek legutóbbi szakaszából kínál válogatást.
Az Iparterv-jelenség nem csupán két kiállítást, illetve egymástól nagyon különböző művészeket sűrít magába, hanem egy komplett korszakot, egyúttal egy szélesebb szellemi közeget jelöl. Az aczéli kultúrpolitika ellenszelében a kor nemzetközi tendenciáira (pop art, arte povera, informel, hard edge, konceptualizmus), valamint a nyugati művészeti világ eseményeire (1964-es Velencei Biennále, 1968-as kasseli Documenta) reagálva szerveződő kiállítások az Ipari Épülettervező Vállalat belvárosi székházában találtak otthonra Sinkovits Péter művészettörténész rendezésében. Kár cifrázni:
hatalmas botrány lett belőle. Az 1968 decemberében 11 fiatal művész – köztük Bak Imre, Frey Krisztián, Keserü Ilona, Siskov Ludmil és Tót Endre – részvételével, a cenzori hivatal megkerülésével tető alá hozott tárlat mindössze néhány napig volt látható.
Bak Imre festménye, az Ön-Arc-Kép
A történtek nem szegték kedvét a hazai művészvilágnak, és egy évvel később Baranyay Andrással, Major Jánossal, Méhes Lászlóval a frontvonalban ismét megnyitották a kiállítást. A fél évszázados évfordulóra a Ludwig Múzeum konferenciát (ez a rendezvény záróeseménye lesz március 22–23. között) és programsorozatot is szervez.
A rendezvény célja, hogy az egykori kiállítók közreműködésével felidézzék az Iparterv előzményeit, kortárs közegét és az azt követő generációkra gyakorolt hatását. A hazai műkereskedelem egyébként éppen az utóbbi néhány évben kezdi jobban értékelni az iparterves művészek munkáit: a három éve indult contempo auctions vagy az egy éve alakult Dobossy Aukciósház árverésein jól látható az érdeklődés ezen munkák iránt. Ezzel párhuzamosan a nagy házak klasszikus modern kínálatában is egyre gyakrabban kapnak helyet az ilyen műalkotások, 2018 végén például feltűnően sok darabra lehetett licitálni. Ez a neoavantgárd irányzat a nemzetközi műtárgypiacon is éppen felértékelődik.
A teljes cikk a Világgazdaság január 28-i számában jelent meg
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
