Kulcsfontosságú világpiaci árakat befolyásol a chilei választások végeredménye

A legfontosabb ipari fémek világpiaci árát is jelentősen befolyásoló döntést hoztak a választók, amikor a kormányellenes tüntetések során ismertté vált 35 éves baloldali politikust, Gabriel Boricot választották Chile – a világ réztermelésének egyharmadáért felelős ország – következő elnökévé, a jobboldali, ultrakonzervatív José Antonio Kasttal szemben. Boric a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, míg Kast 44 százalékot kapott. Ez volt az elmúlt évtizedek legmegosztóbb választása az országban, mivel a két jelölt merőben eltérő jövőképet vetített a szavazók elé. A választások első fordulójában még vezető, de végül alulmaradt 55 éves Kast védelmébe vette Augusto Pinochetet, a Chilét 1973 és 1990 között a CIA és a hadsereg által hatalomra juttatott – az ország gazdag, de szűk vezető elitjét és a külföldi tőkét védelmező – egykori diktátort, aki sok ezer ember életét követelő véres katonai puccsal távolította el a hatalomból az 1971-ben megválasztott, baloldali fordulatot hirdető Salvador Allendét. A CIA nyomására a katonai diktatúra neoliberális gazdaságpolitikai labort épített ki az országban, amely a Chicago boys néven elhíresült csoport elképzelései mentén formálódott. Az ország és annak gazdasága azonban Pinochet bukását követően is az akkor kialakított elvek szerint működött tovább.

Chile egyike a világ tíz legegyenlőtlenebb országának, amely versenyképességét az alacsony béreknek és a gyenge társadalombiztosításnak köszönheti.

Kast – akinek testvére Pinochet egyik legfőbb tanácsadója volt – a chilei szabadpiaci modellt erősítette volna, és nem kívánta komolyabban módosítani a diktatúrából örökölt, de nagyrészt azóta is fennálló neoliberális kereteket, sőt a Codelco állami bányavállalat privatizációját tervezte. Kast, aki hívő római katolikus és kilencgyermekes családapa, a törvényt, a rendet középpontba állító kampányt folytatott, miközben a chileiek azon félelmére játszott rá, hogy a Haitiből és Venezuelából érkező migránsok elviselhetetlen bűnözést hoznak majd az országba. Emellett támadta a chilei LMBTQ-közösséget, és a konzervatív családi értékeket hangsúlyozta, miközben a szigorúbb abortusztörvényt támogatta.

Boric – aki mögött a baloldali pártok koalíciója, köztük a chilei kommunista párt áll – azt az ígéretet tette, hogy eltemeti a diktatúra által hátrahagyott neoliberális gazdasági modellt, és végigviszi azokat a változásokat, amelyeket a chileiek a 2019-es, hónapokig tartó, és időnként erőszakba is torkolló óriási tüntetéssorozat során – az új alkotmány megteremtése mellett – célul tűztek ki: a közszolgáltatások, köztük különösen az oktatás és az egészségügyi ellátás javítását, az infrastruktúra fejlesztését, az egyenlőtlenségek csökkentését és a környezetvédelem fokozását.

Mindez jelentős kormányzati forrásokat igényel, amit Boric a szupergazdagok megadóztatásán túl a bányászati nyereség után fizetendő adók emelésével biztosítana, emellett pedig erősítené az állami szerepvállalást a bányászati szektorban.

Fogadkozott: Chile volt a neoliberalizmus szülőhelye, de ez lesz a sírja is! Ígérete szerint minden változás fokozatos és költségvetési szempontból felelős lesz.

A nemzetközi befektetők erősen figyelik ez utóbbi ígéretét, hiszen a jelenlegi ellátási zavarok közepette az egész világgazdaság számára kockázatot jelent a bányászati szektor átalakítása. A törvényhozásban már korábban többséget szerzett baloldal hónapokkal ezelőtt elindított egy új jogdíjtörvényt, amely egyes szakértők szerint sok kisebb magánbányát tönkretehet majd, ezzel az ország bányászatának 15 százalékát veszélybe sodorva. A jogszabály módosításának folyamata azt követően kapott lendületet, hogy a réz ára – amely az építőiparban és az autóiparban való felhasználása miatt kulcsfontosságú – a járványt követő globális fellendülés közepette az egekbe szökött.

A törvényjavaslat 3 százalékról induló adót vetne ki a réz- és lítiumértékesítésre, az emelkedő árakkal párhuzamosan növekvő adórátákkal. Egyes elemzők szerint azonban az adók jelentősen visszafognák a bányászati beruházásokat, ami negatív hatással lesz a kitermelés jövőbeni volumenére, ez pedig a globális rézellátást is befolyásolhatja majd.

Hangsúlyozzák, hogy a növekedés fellendítéséhez több bányászati beruházásra lesz szükség, amelyhez nem áll rendelkezésre elegendő állami forrás. A választások szülte bizonytalanság eközben „beruházási aszályt” okozhat, ami megakaszthatja a fejlesztéseket, ez pedig a magas kereslet közepette réz- és lítiumhiányt válthat ki az egész világon.

A választások eredményének hírére a peso árfolyama több mint 3,2 százalékot zuhant a dollár ellenében, míg a réz világpiaci ára 0,8 százalékkal emelkedett a londoni fémtőzsdén.