Ukrajna – és Oroszország – kulcsszereplő a globális mezőgazdaságban, előbbi területének 70 százaléka, több mint 41,5 millió hektár művelési terület. Az ag.web összefoglalója szerint 2020-ban az agrárium adta az ukrán GDP 9,3 százalékát, és a fontosságát mutatja, hogy első helyet foglalja el a világon a napraforgó, hatodikat a kukorica és árpa, hetediket a repce, kilencediket a búza és a szója termelésében. Ezek alapján érthető, milyen sokkhatást váltana ki a globális élelmiszer-ellátásban, ha kiéleződne a konfliktus – azonnal megemelkedne a gabonafélék és az étkezési olajtermékek ára.
Európa – akárcsak az energia esetén – ezen a téren is meglehetősen súlyos árat fizetne, Ukrajna ugyanis az Európai Unió negyedik legnagyobb élelmiszer-beszállítója az Egyesült Királyság, Brazília és az Egyesült Államok mögött, bár csupán a teljes brüsszeli agrárimport 4,9 százalékát adja. Ezen belül azonban nagyok a különbségek, hiszen Ukrajnából származik a gabonafélék és az étkezési olaj importjának a negyede, ezen belül a kukoricának a fele, a napraforgóolaj 88, a repcemag 41 és a méz 26 százaléka. Mivel az EU maga is jelentős élelmiszer-termelő és nettó agrárexportőr, valószínűleg ennek ellenére képes lenne alkalmazkodni a kétoldalú kereskedelemben jelentkező fennakadáshoz, bár a Politicónak az Európai Bizottság egyik neve elhallgatását kérő illetékesétől származó információja szerint Brüsszelben egyelőre nem készültek vésztervek erre az esetre.
Ukrajna más fontos partnerei azonban nincsenek ennyire jó helyzetben, különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ukrajna és Oroszország adja ugyanis együtt a globális búzaexport 23 százalékát, ami az S&P Global előrejelzése szerint a 2021–2022-es piaci évben 206,9 millió megatonnát tesz ki, és nagyjából megfelel az egész uniós termelésnek. Egyiptom erősen függ mindkét ország búzaszállításától, ahogyan Törökország is, ahol a teljes import 23 százalékát teszi ki az ukrán és 62 százalékát az orosz búza.
Az esetleges áremelkedés pedig katasztrofális hatással járna, hiszen a globális élelmiszerárak már így is magasak, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kimutatása szerint tavaly tízéves csúcsra ugrottak. A növekedést ráadásul éppen a gabona és az olajos magvak árának emelkedése hajtja 2020 óta, elsősorban a Dél-Amerikát sújtó szárazság és az erősödő kínai és indiai kereslet miatt – márpedig Oroszország és Ukrajna mindkettőt illetően nehézsúlyú szereplő a világpiacon.
A búza további drasztikus drágulása akár társadalmi feszültségeket és konfliktusokat is kirobbanthat, figyelmeztetnek a szakértők.
Az arab tavasz 2011-ben kezdődött, miután Oroszország 2010-ben betiltotta a gabonaexportot. Nem ez volt ugyan a legnagyobb vagy az egyetlen ok, de ez váltotta ki közvetlenül az eseményeket
– emlékeztetett Andrej Sizov, a SovEcon orosz agráripari konzultációs cég vezérigazgatója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.